Az ember és az Isten volt a középpontban. Löchli Tündére emlékezünk

0
664

A Szatmári Friss Újságból értesültünk, hogy Löchli Tünde, a szatmári Caritas egykori igazgatója és 25 éven keresztül munkatársa a Covid okozta komplikációk következtében november 20-án elhunyt.

Így írt a Szatmári Friss Újság: “Futótűzként terjedt a hír szombat délben, hogy Löchli Tünde már nincs közöttünk. Szatmár megyében élve elképzelhetetlen, hogy valaki számára e név ismeretlen legyen. Akik ismerhették, azok számára megnyugtató, mosolygós személyisége villan fel, az, hogy mindig mosolyogva köszönt, mindig volt ideje hogylétünk felől érdeklődni, és figyelni. Figyelni, érezni a szatmáriakra, az elesettekre, a segítségre szorulókra.”

“Végtelen szomorúsággal értesültünk arról, hogy egykori igazgatónk, Löchli Tünde ma már nincs közöttünk. Olyan ember volt, aki minden nehézség, megpróbáltatás közepette is megőrizte optimizmusát, mosolyát, lelkesedését, aki elkötelezetten hitt az emberi jóságban, a cselekvő szeretet sorsot megváltoztató erejében. Olyan ember volt, akire ellátott, alkalmazott, partner egyaránt bármikor számíthatott. Emlékét örökké szívünkben őrizzük. Nyugodjon békében!” — írta a szatmári Caritas.

Ágoston Ferenc jelenlegi segesvári plébános hosszú ideig dolgozott a szatmári egyházmegyében, a Caritas keretében pefig Löchli Tündével. A közösségi médiában közvetlen hangon emlékezett rá: “Tündének szólítottunk, de az igazi neved Tündér volt. Nagyon találó. A jó Isten úgy látta, hogy te elvégezted a feladatodat. Én másképp érzem, de legyen meg az ő akarata. A Mosoly Ház lakói most többet néznek az égre — várva a te bátorításodat, segítségedet. Én hiszem, a Noe Partium projektet te Istentől támogatni fogod. Élvezd Isten jelenlétének boldogságát. Megérdemled.”

A Noe Partium szervezet fogyatékkal élőket segítő szervezetnél dolgozott az elmúlt években, ők így emlékeznek rá: a szervezet “szíve-lelke, alapítója, Löchli Tünde, immár fentről mosolyog ránk. Kedves Tünde! Kitartásod, hatalmas szereteted és az a gondviselés, mellyel mindnyájunk számára példát mutattál örök marad. Emberek százain segítettél nap, mint nap. Köszönjük, hogy megismerhettünk egy ilyen értékes embert, mint te voltál. Soha el nem múló szeretettel fogunk rád emlékezni!” Közvetlen munkatársa, Katócz Irén, így búcsúzott: “Olyan sok mindent megéltünk együtt, örömöt, bánatot, izgalmat, mindezt a legőszintébb egyszerűséggel. Nagy terveket szőttünk, és én hittem, hogy véghez is tudjuk közösen vinni. […]
Örökséget hagytál rám… Nagyon magasra tetted a mércét, és én úgy érzem, még nagyon sokat kellene tanulnom, azonban a jó Isten téged haza hívott, te már megérkeztél, ami rád volt bízva, elvégezted. Most rajtam, rajtunk a sor, beállni és folytatni a mesét, őszinte szívvel és mosollyal az arcunkon.”

A Szatmári Friss Újságot idézve “Neve még mindig összefonódik a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel, melynek évekig volt az igazgatója. A Caritastól való távozását követően megalapította a Noé Partium Egyesületet és a Progress Art Egyesületet, melyeknek lelke, mozgatórugója volt. Köztiszteletben álló személy volt, és ami ennél is sokkal fontosabb, hogy áldás volt mindazok számára, akik ismerhették, akik közel álltak hozzá.”

Végül 2016-os, az idézett Szatmár megyei lapnak adott interjúból idézzük magát Löchli Tündét: “Én egy csíkszeredai székely-örmény vagyok, annak idején nem is tudtam hegyek nélkül elképzelni az életemet. Amikor idekerültem, Szatmárnémetibe, azt mondták: te vagy a felelős azért, hogy megszenteld azt a helyet, ahol élni fogsz. […] nemsokára a fél város ismert, ugyanis a nyugdíjosztályra kerültem, ahol akkor csak én beszéltem magyarul, ezért minden magyar engem keresett. […] Később a Caritashoz kerültem, ott dolgoztam huszonöt évig, lehetőségem volt jót cselekedni. Volt egy nehéz periódusom, amikor a hitem tartott. […] nagy megpróbáltatás az volt az életemben, amikor kiderült, hogy nem lehet gyermekem. Akkor újra megszólalt bennem egy belső hang, hogy annyi árva és sérült gyerek van, aki szeretetre vár. […] nagy lépés volt az is, amikor megváltam a Caritastól, amit huszonöt éven át építettem. Az, hogy most a Progress Art és a Noé bárkája egyesületek születésében és fejlesztésében részt veszek, megint egy olyan dolog, ami azt mutatja, hogy jól vagyok és ez az én utam. A céljaim nem változnak, számomra mindig az ember és az Isten volt a középpontban.”