Hogy lehet minőségi idő a kényszerű szabadság?

Körkép a marosvásárhelyi katolikus iskolából

0
389

A koronavírus járvány jó ideje folyamatosan kíséri az egyházi iskoláink tevékenységét is. A 2019/2020-as tanév második félévében minden tanintézményünk az új kihívással szembesülve igyekezett megtalálni azokat a kommunikációs felületeket, amelyek lehetővé tehették a tanárok és diákok találkozását online térben.

A gyakorlatban nem volt ez könnyű, de a múlt tanévben a három forgatókönyv váltakozó használatával valamennyire begyakorolhatta mindenki a fizikai jelenlétes oktatás mellett mind a teljesen online, mind a hibrid oktatás lehetőségeit. Amikor a mostani tanév elkezdődött, mindenki bízott benne, hogy ha időnként néhány osztály átkerül ugyan online térbe, de ez csupán két hét online tanítást/tanulást jelent osztályonként, de az iskolákat nem kell bezárni.

Október 25. és november 7. között mégis kényszervakációt hirdetett ki az oktatásügyi minisztérium a járványhelyzet okán. A legnagyobb nehézséget a perdagógusoknak jelentette ez a döntés, akik a hatékony oktatás-nevelési folyamatban voltak akadályoztatva.

Dr. Tamási Zsolt-József iskolaigazgató remélte, hogy „Amikor a mostani tanévet elkezdtük, nagyon bíztunk benne, hogy ha időnként néhány osztály átkerül ugyan online térbe, ez osztályonként ugyan jelent két hét online tanítást/tanulást, de az iskolát nem kell bezárni. Ezért is, amikor hirtelen bejelentették a kényszervakációt, értetlenül álltunk az új helyzet előtt. A járvány negyedik hullámának a következményei, a magas esetszámok egyértelművé tették, hogy szükséges a fokozottabb odafigyelés és a szigorítás, de arra nem számítottunk, hogy ez két hét vakációval fog együtt járni. Ezért is kellemetlenül érintett mindenkit, mert a beinduló oktatási, nevelési folyamatokat nem online térbe helyezte át a rendelet, hanem megszakította. Szerintem ez senkinek sem jó. Amikor folytatni tudjuk az oktatást/nevelést, akár fizikai, akár online formában, mindenképp számítanunk kell arra, hogy a diákoknak és kollégáknak újra vissza kell szokniuk a napi órarendhez, a napi rutinhoz. Ez a kiesés semmiképp sem tett jót az oktatásnak. Én csak bízni tudok benne, hogy ezt a két hetet mindenki igyekezett hasznossá tenni. Remélem, a diákok ismételték, tanulták az eddigi órákon tanultakat, gyakorolták a feladatokat, olvastak háziolvasmányt, projekteket is készítettek. Abban is bízom, hogy a kollégák a két hét alatt átgondolták, újra tervezték a teendőket, ez az idő alatt segítettek a diákoknak olyan fakultatív tananyagokkal, amelyek révén senki se essen ki túlságosan az iskola ritmusából. Ez a két hét kihívás is számunkra, hogy ennek tapasztalatai alapján, amikor és ahogyan lehetséges, a tanítás mellett még jobban odafigyeljünk arra, hogy a diákjainkat a tudatos döntésekre, hasznos időbeosztásra mind inkább nevelhessük.”

Az iskola egyik tanára, Mózer Brigita- Ágota is úgy ítéli: „Ez a helyzet mindenkinek nehéz: diáknak, szülőnek, tanárnak egyaránt. Tanárként a legnehezebb a bizonytalanság, a következetlenség és az értelmetlennek tűnő rendeletek elfogadása. Nehézséget okoz az, hogy nem tudhatjuk, hogyan fog folytatódni a tanítás, milyen változásokra számíthatunk a továbbiakban. Szeretném, ha végzős diákjaim megfelelően felkészülve tudnának teljesíteni a tanév végi képességvizsgán, illetve minden évfolyam tanulói bővíthetnék ismereteiket. De az ilyen hirtelen jött változtatásokkal szembesülve nehéz előre tervezni, és a kitűzött célokat megvalósítani. Mindazon diákok, akik előrelátóak és motiváltak akár okosan is felhasználhatják ezt az időszakot arra, hogy rendszerezzék eddigi ismereteiket, átolvassák jegyzeteiket, a végzősök online vizsgafelkészítőkön vehetnek részt. Tanárként fakultatív online felkészítőket tartok a végzős osztálynak, amelyeken a képességvizsgára készülünk. Ezt leginkább azért látom szükségesnek, mert tudva azt, hogy milyen zsúfolt a tananyag, erre tanítási időszakban kevesebb idő jutna, illetve nem tudhatjuk azt sem, hogyan alakul a továbbiakban a tanév”.

Brandner Judit Emőke tanár se tartja jónak a kényszervakáció hirtelen kihirdetését. „A járvány megfékezését célzó szigorító intézkedések egyik leghelytelenebb döntésének tartom ezt a kéthetes kényszervakációt, amelyre a kormánytalanság rányomta bélyegét. Nem ért volna senkit felkészületlenül az oktatási rendszerben már bevezetett módszer, hiszen iskolánkban egy nagyon jól használható oktatási platform van, és erre használható eszközök is. Jobb lett volna a létező oktatási platformokat, a digitális újításra nyitott pedagógusok munkáját értékelni, ez a kényszerhelyzetet senkinek sem jó, ez a két hét elpocsékolt idő, kényszervakációs házi feladatokkal. A tanintézményekben eszközfejlesztések történtek, minden diák rendelkezik valamilyen eszközzel, amellyel kapcsolódni tud a Google Classroom-ra, táblagépeket is kaptak, a pedagógusok és diákok jó része megbarátkozott az online oktatási felületekkel. Egy ilyen járványhelyzetben ezt figyelembe kellett volna venni. Hogy lehet-e minőségi idő a kényszerű szabadság ? A felnőtteknek igen, de a gyereknek csak akkor az, ha ebben a szülők segítik, hiszen a mentális immunerősítésre, az alkalmazkodásra, a kreativitásra , az önfegyelemre és az egymásra figyelésre nagyobb szükségünk van most , mint az elmúlt években.”

Az iskolában az elmúlt évben az online oktatás alatt a pedagógusok próbáltak minden támogatást biztosítani a diákoknak: figyeltek arra, hogy a diákok számára a technikai háttér biztosítva legyen az online és hibrid oktatáshoz, emellett naponta lelki útravalót is kaptak a diákok: minden tanítási nap reggelén tíz percben online felületen Balla Imre iskolalelkész rövid lelki impulzust és bátorítást adott a diákoknak és tanároknak. Mindezeknek köszönhetően a diákokban meglepő alkalmazkodási képesség és a kényszerhelyzet minél jobb kihasználásának készsége alakult ki:

„A kényszervakációt próbálom okosan felhasználni és magamra fordítani. Számomra ez a két hét jó lehetőség arra, hogy egy kicsit pihenjek és nagyobb hangsúlyt fordítsak az iskolán kívüli tevékenységeimre. Mindenképp próbálom kihozni a helyzetből a legtöbbet, és a pozitívumokra koncentrálni. Ez a két hét vakáció mindenképp rossz a tanév szerkezete szempontjából, mert most teljesen felborul minden. Rossz maga ez az egész helyzet mert pont mikor belerázódtunk a tanulásba, akkor jött ez a kényszervakáció. Számomra a nehézséget ebben az időszakban a rutin felborulása és az iskolatársaimmal való találkozás hiánya jelenti, mivel én nagyon szeretek társaságba lenni és szervezni eseményeket a diákok számára. Egyetlen pozitívumként a több szabadidőt tudom felhozni: olyan tevékenységekre fordíthatunk több figyelmet, amelyeket az iskola mellett nem tudunk ennyire aktívan folytatni. Hogyan lehet ezt okosan átélni? Szerintem mindenképp jó felállítani egy rutint, mivel ez által sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk és könnyebb lesz majd visszatérni az oktatásba.” (Porkoláb Xénia, 11. osztályos diák)

Az iskola a járványhelyzet alatt is folyamatosan támogatta az iskolai szakköröket és a diákok részvételét a különböző versenyeken: az iskola néptánccsoportja a nyár végén edzőtáborban vett részt, a citeracsoport pedig folyamatosan működött, online versenyeken és fellépéseken bizonyította tudását. A vallásos rendezvények online vagy hibrid formában zajlanak, legutóbb például a közös rózsafüzér imádkozásba való bekapcsolódás, valamint a magyarországi testvériskola vendégelőadása is, amelyek youtube-csatonárn voltak követhetők. Ugyanakkor az iskola tanárai egyénileg is bátorítják a diákokat az önképzésre és a versenyeken való megmérettetésre.

„A vakáció első hetében készültünk a Marosvásárhelyi Könyvvásár keretében szervezett olvasóversenyre. Ez egy csapatverseny, ahol hármas csapatokban versenyzünk. Egy megadott könyvet kellett elolvasni, és azzal kapcsolatban kérdésekre válaszolni, majd egy lapbookot készíteni, és azt videón bemutatni. Ezen nagyon sokat dolgoztunk, messengeren, meet-en, majd együtt is a csapattársaimmal. Tanítási idő alatt nem lett volna erre ennyi időnk. Én igazából azért is örültem a vakációnak, mert egy lovas-versenyre készülök, és így több időm van a felkészülésre. Közben a legtöbb tantárgyból kaptunk kötelező vagy szorgalmi feladatokat, és azokat meg kell oldani, így a tanulásból sem esünk ki. Az osztálytársak és barátnők viszont nagyon hiányoznak” (Molnár Ágota, 6.osztályos diák)

Molnár Izabella