A tizenharmadik évfolyam tagjaként 2008. és 2011. között járt alapképzésre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karára Orbán-Kalamár Aliz-Mária, aki a teológia mellett párhuzamos szakként a menedzsmentet is elvégezte (BBTE, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar). Évfolyamtársak voltunk a teológián, idén van a ballagásunk tizedik évfordulója, de a járvány megnehezítette a személyes találkozást, így kölcsönösen várjuk a viszontlátást. Alapképzés után 2011. és 2013. között elvégezte a teológián a pasztorális tanácsadás mesterszakot. Boldog feleség, két gyermek édesanyja. Az egyetemi éveket követő kolozsvári élet után két éve Csíkszentdomokosra költöztek egy csendesebb élet reményében.
Mit adott számodra a teológia?
Közösség volt, ahova jó volt tartozni. Életreszoló barátságokat kötöttünk, amit később komaságok erősítettek meg. A „mennyországi” bentlakás a maga egyszerűségével sok boldog eseménynek volt a színtere. A kari misék és az erre való készülések hangulata most is melegséggel tölt el.
Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.
Két fontos dolgot emelnék ki, ami a teológiás évek alatt nagyon, de nagyon megmaradt és végigkísérte eddigi életemet. Az egyik az a „minden hiábavalóság”. Meg kellett tanulnom, hogy a földi múló dolgokhoz ne ragaszkodjam görcsösen. A másik az az ökológiai lábnyomunk. Fokozatosan figyelek arra, hogy családanyaként a lehető legkevesebb szemetet termeljek. Ebben a szellemben neveljük a gyerekeinket is.
És végül, de nem utolsósorban, itt ismertem meg a férjem.
A ballagási ünnepségünk
A teológia elvégzése után a kolozsvári Szent Mihály-plébánia referenseként dolgoztam. Munkakörömbe tartozott az anyakönyvvezetés, egyházi események szervezése. Számomra talán a legkedvesebb feladat a plébániai hitoktatás volt. Az elsőáldozásra való felkészülésre és a Szent Imre óvodásaival való foglalkozásokra mindig boldogan tekintek vissza. Azok a tiszta tekintetek és nyílt szívek semmihez sem foghatóak. Szerettem az egyházi eseményeknek a meghittségét és hangulatát. Mindig magával ragadott.
Később iskolai hitokatásban is szerepet kaptam. Négy iskolában tanítottam a város négy pontján. A legtöbb órám a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban volt, ahol határtalan szeretettel és tiszlettel fogadtak.
A Szent Imre Római Katolikus Napközi Otthon óvodásaival 
Elsőáldozók
Két éve költöztünk Csíkszentdomokosra, a zajos várost hátrahagyva, egy csendesebb élet reményében. Hitoktatói szabad állás nem lévén, elővettem a közgazdasági diplomámat és könyvelőként, illetve humánerőforrás-menedzserként kezdtem el dolgozni. A férjemmel közösen indítottuk el a könyvelőirodánkat még Kolozsváron, itthon ezt továbbfejlesztettük. Ez nem azt jelenti, hogy elszakadtam az egyháztól, hiszen több egyházi intézmény könyvelését vállaltuk el, és jó érzés, hogy a tudásommal ilyen formában is segíthetek.
Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?
Számomra azt jelenti, hogy szeretettel lenni mindenki iránt. Megpróbálni elfogadni és megérteni a másik embert, aki ezekben a viharosnak mondható időkben kapcsolatba kerül velünk. Úgy érzem fontos, hogy azt a kévés időt, ami a rendelkezésünkre áll, ne folyamatos zsörtölődésben, hanem szeretetben éljük. Sokszor elfelejtjük, hogy egy kevés is elég magunkból ahhoz, hogy a felebarátunk segíségére legyünk.
Fontosnak tartom azt is, hogy kereszténységünkben figyelmesen tekintsünk a keresztény családokra. A Paul M. Zulehner-i kijelentést ma is tartom, a gyermek a család szíve. Az a gyermek, amelyik olyan családban nő fel, ahol biztonság és szeretet lengi be a mindennapokat, az a gyermek később tud adni magából.
A Szent Mihály-plébánia hitoktatói (2018)
Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?
Őszintén fogok fogalmazni. Nekem nem volt a terveim között az, hogy teológiát végzek. Viszont a bentlakás lehetőségét nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Visszatekintve egy percét sem bánom. Nagyon sokat csiszolódtam az öt év alatt.
Nektek pedig, akik még e döntés előtt álltok, azt tudnám útravalóul adni, hogy lehetőségetek lesz egy olyan közösséghez tartozni, ami megtart. A tanárok atyai és anyai jósága biztonságot ad, amelyben jó fejlődni.
