Lelki délután szülőknek

0
741

Szülőnek lenni a legszebb hivatás, mégis megpróbáló, soha véget nem érő küldetés is egyben, és ebben a küldetésben a pedagógusok és szakemberek segítsége mellett jól fog az „ugyanazon cipőben járók” csoportjának is a támogató ereje.

Nagyon sok előadást, okos dolgot lehet olvasni, hallgatni, de végül is a legnagyobb bölcsességet egymás tapasztalataiból tudjuk kihámozni. Új, havi rendszerességű programot indított a kolozsvári Szent Imre Római Katolikus Óvoda: a „lelki délutánokkal” egy olyan sorozatot indítottunk el, amely új szempontokat adhat a szülőknek az óvodás gyermekeikhez és az élethez való viszonyuláshoz. Olyan világban élünk, ahol mindenki rohan és ahol az óra vészesen ketyeg, de a „lelki délutánon” megállunk egy órára: kifújjuk magunkat, engedjük, hogy a lelkünk utolérje a testünket. Minden lelki délutánnak meghatározott tematikája van, amelyet egy rövid előadásban kerül bemutatásra, majd egy interaktív foglalkozás követi.
A megnyitóban László Attila főesperes-plébános rávilágított arra, hogy gyermekeink számára, ha a legtöbbet akarjuk nyújtani, akkor a jézusi értékek mellett a szülők egymással való szeretetteljes kapcsolata a legfontosabb. László Attila szeretettel várja a templomba a kicsiket is szüleikkel együtt a vasárnapi szentmisére, ahol a számukra külön kialakított részben vehetnek részt játékos és „ovis módon” a szentmisén.

Az októberi találkozás témája az elengedés volt. A Goethétől vett mottó szellemében „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak”, azt kerestük ezen az alkalmon, hogyan lehetünk gyökér és szárny a gyermekek számára. Szülőként a saját érzelmeinket „csepegtetjük” gyermekeinkre, és ez néha méz, máskor ecet. Fontos, hogy szülőként figyeljünk a saját érzéseinkre, mert ezek mindig eligazítanak minket. Kérdezzük meg önmagunktól: mit teszek az aggódásommal? Félelmeimmel? Másokra, a gyerekemre vetítem, vagy felvállalom? Mi az én részem egy adott helyzetben? Mire van szükségem nekem? Mire van szüksége a gyermekemnek?

Mindenki szeretné, ha a gyermeke boldog lenne, de ehhez elengedhetetlen feltétel a saját boldogság. A gyermekem akkor szabad és boldog, ha nőhetnek a szárnyai és ha ott vagyok számára mint gyökér. Akkor vagyok gyökér a számára, amikor rá tudok hangolódni, amikor biztonságot nyújtok, táplálom lelkileg is, gondosokodom és engedem nőni. De engednem kell úgy nőni, ahogy nőni fog: nem a saját „gyökér képemre”. Ha megengedem neki, hogy repüljön, akkor felvállalom a kockázatokat is, hiszen repülni csak kockázatok árán lehet. Fontos megkérdeznünk magunktól szülőként, hogy milyen kockázatot tudok bevállalni? Hol vannak a határaim? Ha nagyon szorongó vagyok, hogyan tudom mégis segíteni a gyermekemet a repülésben?

Az óvoda logopédusa, Molnár Réka által irányított kiscsoportos beszélgetések alatt további kérdésekre is reflektálhattak a részvevők, amelyek elősegítették a szülői szerep jobb megértését.

Szeretettel várjuk a szülőket a novemberi „lelki délutánra” is!

Homa Ildikó sss

MEGOSZTÁS