A Szentírás vasárnapját az egyház minden évben szeptember utolsó vasárnapján ünnepli. A Biblia védőszentjének és pártfogójának, Szent Jeromosnak az ünnepéhez, szeptember 30-ához legközelebb eső vasárnapon a katolikus egyház különös figyelmet szentel a Szentírásnak. A Biblia üzenetének terjesztése céljából Szentírás vasárnapján, szeptember 26-án ebben az évben is főegyházmegyei gyűjtést rendelt el a legutóbbi körlevelében Kovács Gergely gyulafehérvári érsek. Az összegyűlt adományokkal a Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) munkáját támogatják. A bibliatársulat célkitűzései között szerepel, hogy jutányos áron juttassa el a Szentírást mindazokhoz, akik érdeklődnek Isten igéje iránt, illetve hogy olyan programokat, lelkinapokat szervezzen, amelyek elősegítik a Szentírás teljesebb megismerését. Összefoglalónkban röviden bemutatjuk a Katolikus Magyar Bibliatársulat történetét és az általa végzett tevékenységeket, illetve kapaszkodót nyújtunk ahhoz, hogy miként érdemes kézbe venni és olvasni a Szentírást.
A Katolikus Magyar Bibliatársulat múltja és jelene
Az ige Isten szava, belőle mindennap táplálkozhatunk és megerősödhetünk. Az ige élet, bőséges élet! Aki elmélyíti és gyakorlatba ülteti, annak életet ad, hogy az élet sója és a világ világossága legyen (vö. Mt 5,13–14).
Tágra kell nyitni a kapukat annak érdekében, hogy a hívek hozzájussanak a Szentíráshoz – szorgalmazza a II. vatikáni zsinat Dei Verbum kezdetű dokumentuma. A reformáció után a katolikus egyház visszafogottabb volt a Szentírás tág körben való népszerűsítésében, de a zsinat belátta, hogy kézbe kell adni a Bibliát, és segítséget kell nyújtani az értő olvasáshoz. Ezen az elven bontakoztak ki a világ bibliatársulatai.
A romániai Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) Jakubinyi György nyugalmazott érsek megbízásából jött létre, aki biblikus apostolkodással bízta meg Nagy József akkori marosvásárhelyi káplánt (későbbi gyulafehérvári teológiai tanárt). 1994. július 14-én önálló szervezetként alakult meg a bibliatársulat. Nagy József egy évig a kövesdombi plébániáról irányította a szervezet tevékenységét, viszont Gyulafehérvárra történt költözésével Magos Gyöngyvér hitoktató vette át a szervezőmunkát.
A Katolikus Magyar Bibliatársulat katolikus krisztushívők hivatalos egyházi társulása, célja a biblikus műveltség és a katolikus egyház szellemisége szerinti biblikus apostolkodás előmozdítása az erdélyi/romániai magyar anyanyelvű katolikusok körében. Sajátos felekezeti és nemzetiségi irányultsága mellett a KMB igyekszik ápolni kapcsolatait Romániában más anyanyelvű hívekkel, valamint más nyelven és más felekezeti körökben kibontakozó biblikus lelkipásztori kezdeményezésekkel.
Az egyesület huszonhét éve működik. A Gyulafehérvári Főegyházmegye fennhatósága alatt áll és a katolikus egyház irányelvei szerint fejti ki tevékenységét. Körülbelül 350 tagja van, és jelen van minden erdélyi latin rítusú egyházmegyében. A KMB céljai elérése érdekében együttműködik a közép-európai katolikus bibliatársulatokkal.
A Katolikus Magyar Bibliatársulat bibliaközpontot működtet Marosvásárhelyen. Innen irányítja a társulati tevékenységet, hiszen nem elég csak kézbe adni a Szentírást és olvasására buzdítani, hanem szentírásolvasó csoportokat kell létrehozni, s néhány személyt képzésben kell részesíteni ahhoz, hogy ilyen csoport vezetésére alkalmas legyen. A módszertani szemináriumok mellett alapkurzust, bibliás délutánokat, biblianapot, bibliás hétvégéket szervez, hogy minél több embernek legyen lehetősége élményszerűen találkozni Isten igéjével. Célja, hogy mélyebb kapcsolatra jusson a már meglévő közösségekkel, amelyek körében élő a Szentírás, és új kapcsolatokat alakítson ki azokkal, akik még nem ismerik Isten igéjének gazdagságát. A KMB tapasztalatával és szakanyaggal segíti a különböző csoportok munkáját. Öröm látni, hogy az elhullott mag hogyan terem bő gyümölcsöt, ha elkötelezett, jó munkatársak viszik tovább a kezdeti lendületet.
A Szentírást lehet egyedül vagy közösségben olvasni. A találkozókon mindkét lehetőségről hallhatnak a részvevők, de főképp a közös bibliaolvasásra fektetnek nagyobb hangsúlyt. Módszereik által érthetőbbé teszik a Szentírás nyelvezetét, és közelebb hozzák ennek szövegét. A csoportban való olvasás a tisztábban látást segíti, míg egyedül, az elmélkedés során főképp az Istennel való kapcsolatra esik a hangsúly. A bibliatársulat évente számos programot szervez a Szentírást közelebbről megismerni vágyóknak: felnőtteknek, fiataloknak, tiniknek és gyerekeknek. Havonta bibliaórákat tart különböző csoportoknak, és a résztvevők nyáron különböző táborokban vehetnek részt. A jó Isten kegyelméből az egyesület igyekezett többekkel is megismertetni és megszerettetni Isten szavát. Megtapasztalták, hogy „az egyház úgy él a Szentírásból, miként az Eucharisztiából” (Henri de Lubac, Geist aus der Geschichte). Egyre inkább fölfedezték az ige hirdetésének szépségét és fontosságát. A KMB munkaköréhez tartozik a biblikus szakirodalom terjesztése az érdeklődők körében: könyvek, folyóiratok, bibliaköröknek óravázlatok, szakanyagok stb. Az utóbbi években a KMB megközelítőleg 10 000 Bibliát terjesztett katolikus magyar fordításban.
A bibliatársulat arra törekszik, hogy minél több bibliás délutánt, bibliaestet, biblianapot vagy alapkurzust tartson. Várjuk a plébániák, csoportok meghívását! „A Szentírásnak kell táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirdetést” (Dei Verbum 21). Nagy József, az egyesület alapítója így vélekedett: „Ha főegyházmegyénk igazi megújulását akarjuk munkálni, nem pedig csupán divatos programok szervezésében kimerülni, akkor valóban és konkrétan prioritást kellene adni Isten igéjének a lelkipásztori munkában”.
Magos Orsolya, KMB
A Katolikus Magyar Bibliatársulat bankszámlája:
Asociaţia Catolică Biblică Maghiară;
Cod IBAN: RO65RNCB0003037776090001;
Banca Comercială Română SA Alba Iulia.
Lectio divina
„Ma a keresztény vallásosság általános alapkövetelménye, hogy az Isten tiszteletének minden formáját bibliai jelleg és bibliai gondolatok hassák át. A bibliai tanulmányok haladása, a Szentírás gyakoribb és általánosabb használata, főleg pedig a hagyomány példája és a Szentlélek benső ösztönzése ugyanis arra indítja és arra inti korunk keresztényét, hogy mindinkább a Bibliát használja elsődleges imakönyvéül, s belőle vonja le cselekvése megbízható szabályait, benne lássa meg nagyszerű példáit.” (VI. Pál pápa Marialis cultus kezdetű buzdítása, 1974)
A középkori szerzetesség talaján kifejlődött egy sajátos olvasási mód, ahogyan használni kell a Szentírást, hogy elvezessen a Jézussal való személyes találkozáshoz. Vagyis kifejlődött egy módszer arra, hogy a Szentírás lelkünk mindennapi hatékony tápláléka legyen. A II. vatikáni zsinat a Dei Verbum kezdetű, a kinyilatkoztatásról szóló konstitúciójában arra buzdítja a keresztény híveket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával tanulják meg „Jézus Krisztus fönséges ismeretét” (vö. Fil 3,8). Ugyanakkor hozzáfűzi, hogy a Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie. Így lesz belőle beszélgetés Isten és ember között, mert amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatásokat olvassuk, őt hallgatjuk.
Ez érthető, mert keresztény ima nem létezik Krisztussal való személyes találkozás nélkül. A keresztények belső imája kezdettől fogva szorosan összefűződött Isten igéjével. Isten az ő szavában Fia, az ige által szól hozzánk, az imában pedig mi felelünk Istennek Krisztus által a Szentlélekben.
A Szentírás ezen olvasási módját lectio divinának nevezik. Magyar megfelelője az isteni olvasmány lenne. Ez az olvasási mód tulajdonképpen egyéni módszer, célja a személyes lelkiéletünk táplálása, de végezhető közösségben is.
A Szentírás lelki olvasmányként való használata egyéni módon
Hagyományosan négy szakaszra osztható fel (olvasás, elmélkedés, ima, szemlélődés). Azonban megelőzően javasolt, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk mind magunkban, mind magunk körül. Csendesedjünk el, kapcsoljuk ki a feszültségeket, és igyekezzünk ráhangolódni arra, amire készülünk. Gondoljunk arra, hogy az Úr akar szólni hozzánk. Helyénvaló, ha végzünk egy rövid imát.
Az előzményekhez kapcsolódik az is, hogy a rendszeresen gyakorolt olvasás bizonyos rendet igényel. Végezhetjük naponta vagy vasárnaponként, vagy ahogyan a legalkalmasabb. A rá szánt időt is lehetőleg határozzuk meg: félóra (minimum), háromnegyed óra vagy egy egész óra (a gyakorlat gyümölcseinek mély megtapasztalásához ennyi javasolt). Segíthet az is, ha mindig ugyanazon a helyen végezzük. Hagyjuk ott a Szentírást, ami mindig ránk vár.
A módszer négy lépésből áll, de tulajdonképpen ez a négy lépés szoros egységet alkot. Kastelli Guigo (+1137) Scala caustralium című művében ezt így foglalja össze: „Az olvasás elmélkedés nélkül száraz, de az elmélkedés olvasás nélkül elkószál. Az imádság elmélkedés nélkül hideg, az elmélkedés imádság nélkül terméketlen. Az imádság hasonlíthat a jámbor szemlélődéshez, de sok imádság nélkül eljutni a szemlélődésre, ez ritka, és csodával határos kivétel lenne.”
I. Lectio: Miután kellőképpen előkészültünk, elkezdjük az első lépést, a lectiót (a szöveg olvasása). Válasszunk egy bibliai részt, lehetőleg olyant, amely már ismert. Ajánlottak az evangéliumi történetek, de bármelyik szentírási könyvből vehető. Az olvasásnak ugyanis az a célja, hogy imára késztessen, nem pedig az, hogy az értelmünk kíváncsiságát fokozza.
Az olvasás módszere a következő: először nem olvassuk végig az egész szakaszt, hanem lassan, versről versre haladva, figyelmesen olvassuk addig, amíg egy szó vagy egy mondat meg nem ragad. Efölött el lehet időzni, gondolatban össze lehet vetni más idevágó szakaszokkal. Ha van kéznél, használhatunk szentírási magyarázatokat, kommentárokat. Nem kifejezett szakkommentárokról van szó, hanem olyanokról, amelyek szélesebb olvasóközönségnek vannak összeállítva, és céljuk, hogy az Isten igéjét kereső értelem számára érthetővé tegyék a szöveget anélkül, hogy mellékes dolgokra terelnék a figyelmet, és a tekintetet felszabadítják arra, amiről lényegében szó van.
II. Meditatio: A következő lépés a meditáció (elmélkedés), a szöveg magunkévá tétele. Az a rész, ami megfogott, mit mond a jelenlegi helyzetünkkel, személyes problémáinkkal kapcsolatban? Próbáljuk felfedezni Istennek ránk vonatkozó akaratát, ami egyben mindig a Jézus Krisztushoz való hasonulás is. Az elmélkedést nem annyira értelmünkkel, mint inkább ajkunkkal végezzük. A zsoltáros azt mondja, hogy az Úr törvényét édesebbnek találja a lépesméznél (Zsolt 119,103), és szünet nélkül, éjjel-nappal elmélkedik róla (Zsolt 119,97). A szent szerző nemcsak értelmi gyakorlatról beszél, hanem Isten törvényének állandó recitálásáról, ismétléséről. Ezt kell tennünk nekünk is azzal a mondattal vagy néhány szóval, ami magával ragadott. Amikor úgy érezzük, hogy elegendő ideig ízlelgettük, és elteltünk vele, betöltött minket, ekkor következik a harmadik lépés.
III. Oratio: Az oráció, vagyis az imádság nem más, mint a Krisztusra való tekintés, a vele való társalgás a megelőző elmélkedési témáról. A sokféle gondolat közül, amelyekkel olvasás közben találkozunk, egyesek különös jelentőséggel bírnak, és ezek Istennek egészen személyes üzenetét közvetítik az olvasó számára. Ezt terjesztjük Jézus elé. Vonatkozhat például Jézus szavainak a személyes életünkben történő megvalósulására, az ezzel kapcsolatos nehézségekre, vagy mindezek érdekében kérhetünk kegyelmeket. A megragadottság nyomán az ember indítást érez a válaszra, a szerető párbeszédre. Isten igéje behatol a szívébe, megmozgatja és átjárja. Az Úr felé kinyilvánított vágyak elvezetnek a belső imához, a szemlélődéshez.
IV. Contemplatio: A kontempláció vagy szemlélődés a befejező lépés. Csendben való odafigyelést jelent, várakozást az Úr szavára. Bizalmas, baráti együttlétet egymás jelenlétében. Az élő Isten megtapasztalása. A szemlélődés nemcsak néhány misztikus vagy szent kiváltsága. Ez a kegyelem mindenkinek kijár.
Az ige szemlélése nem csupán passzív várakozás, hanem egyben tevékenység is. A kontempláció tehát a cselekvésre való szándék felindítását is jelenti, illetve bele is folyik az életbe. Az ember a kegyelem világosságánál felismeri, hogy Isten igéjén nem gondolkodni kell, hanem meg kell tenni. Sőt, igazán csak az érti meg az igét, aki cselekszi is. Az élet igéje a cselekvés nyomán ad életet. Behatol az ember életébe, és működés közben ad az embernek tapasztalatokat. Ezek a mindennapos tapasztalatok pedig újból segítenek az ige megélésében. Csak így jön létre a Szentírás igazi lelki magyarázata, amely ezután Isten igéjét az életből tudja magyarázni az élet számára.
Maradjunk ebben az állapotban, ameddig tudunk, vagy ameddig tartalmasnak találjuk ezeket a pillanatokat. Amikor úgy érezzük, hogy tovább nem tudunk kitartani, vegyük kézbe újból a szöveget, és olvassuk tovább, míg számunkra ismét fontos üzenetet tartalmazó részt találunk. Ekkor pedig haladjunk végig újra a lépéseken.
A Szentírás lelki olvasmányként való használata közösségben
A Biblia sajátossága, hogy üzenetét igazán és kimerítően mélyen közösségben képes nyújtani. Kétségtelen, hogy az üdvösséget munkálja az egyéni olvasás, megfontolás nyomán is, de kincsei és gyümölcsei lényegükben közösséget formálóak. Akit megérint az ige, vagy valamilyen változást eszközöl benne, ösztönösen érzi magában az igényt, hogy lelki kincseit megossza hittestvéreivel. Ezen megosztás nyomán újjászületnek a kapcsolatok, igazi közösségek jönnek létre, és kezd megújulni az egyház. Ha pedig azok a keresztények, akik nyitottak Isten szava iránt, és készek magukat formáló erejének alávetni, együtt keresik az ige üzenetét, Isten szava közösségileg is megszólítja őket, és így a csoport közös munkája nyomán mélyebb változást tud eszközölni a közösségben és a tagokban egyaránt.
És mindez azért van így, mert Isten, aki a Szentháromság, vagyis maga is közösség, az igében közösségileg akarja közelebb vezetni önmagához és egyben egymáshoz is teremtményeit, az embereket, akiket képmására közösségi lényeknek teremtett.
A különféle módszerek mellett, amelyek a közösségi bibliaolvasást szolgálják, a lectio divinát is lehet közösségben végezni, noha lényegénél fogva inkább egyéni módszer. Ez a következőképpen valósítható meg: legalkalmasabb 6-10 fős csoportban, legalább másfél órát kell rászánni, a találkozó gerincét az előbb felvázolt egyéni munka adja meg, bevezetésként végezhetők különböző gyakorlatok, amelyek az összeszedettséget és a bensőséges légkör kialakítását elősegítik (ima, ének, relaxációs gyakorlatok), a szemlélődést követi a tapasztalatok megosztása, az élmények közös fókuszba való összegyűjtése, a végén közös hálaadás ima, ének stb. formájában.
A lectio divina előnyei és hátrányai
A Szentírás ilyenszerű gyakori olvasása és a hozzá kapcsolódó személyes ima lelki életünk mindennapi tápláléka lesz. Mert ahogyan a testnek szüksége van a kenyérre, a léleknek ugyanúgy van szüksége Isten igéjére. Ha ebben kitartunk, akkor mélyebb és szorosabb kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztussal, Isten megtestesült szavával, aki számunkra egyben irány és cél.
E módszer előnye, hogy jó eszköz személyes lelki életünk táplálására. Imáinkat, amiket rendszeresen végzünk, így lassan áthatja a Szentírás szelleme. A rendszeres egyéni lelki olvasás egyben alapja annak, hogy hatékony módon tudjunk részt venni a csoportos tevékenységeken. De ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy megreked az egyén szintjén.
A lectio divina közösségben való végzésének az a pozitívuma, hogy az ima után megosztásra kerül sor. Ezáltal saját lelki kincseink mindannyiunk közös értékévé válnak. A közösségi olvasás hátránya lehet, hogy a résztvevőktől személyes lelki képességeket kíván. Ilyenek például az egymásra való figyelés, nyitottság, mások értékeinek az elfogadása, türelem. Ezek vezetnek oda, hogy a személyes imádságot kölcsönösen gazdagító beszélgetések kísérjék.
Nagy László, KMB
Összeállította: Szász István Szilárd
Megjelent a Vasárnap 2021/39-es számának Fókusz rovatában.
