Zenével tenni tanúságot Istenről. A kolozsvári Szent Cecília-kórus NEK-es élménye

0
1146
Fotók: kórustagok

Véget ért a Budapesten megszervezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelyen a kolozsvári Szent Cecília-kórus is részt vett. Ez a jelenlét talán különlegesebbnek mondható, hiszen egy hatalmas emelvényről, több mint 2000 énekessel, 82 vegyeskarral énekelhettünk együtt a kongresszus zárómiséjén, melyet Ferenc pápa celebrált. 

A kórus egyes tagjainak megadatott már a lehetőség, hogy találkozhasson a szentatyával, egy általa celebrált szentmisén énekeljen, de ilyen nagy számban, fiatalokkal és szépkorúakkal közösen utazzon egy ilyen eseményre, arra még talán nem volt alkalom.

Pontosan egy hete volt az utolsó próbánk Kolozsváron, akkor még nagy izgalommal énekeltük a darabokat, csiszoltuk és tökéletesítettük őket, hogy majd Budapesten az összes énekessel együtt is úgy szóljon, ahogy kell. Egy hete még azt terveztük, hánykor indulunk útnak, ki kivel utazik, merre megyünk, hol parkoljunk Budapesten, hogy közel legyünk a próba helyszínéhez…

Pénteken volt az első összpróbánk a Hősök terén, ahol körvonalazódott a hétvége programja, a próbák és a művek rendje, a szentmise menete. Külső szemmel sokan a fegyelmet és a szervezettséget látták a programok lebonyolítása kapcsán, ami tényleg így is volt. Nekünk csak meg kellett érkezni és figyelni a karmesterek utasításait, akik szívet-lelket beletéve vezették a nagy embersereget.

A pénteki és a szombati próbák már a lelátókon zajlottak, ugyanúgy a tűző napon álltunk, mint vasárnap, emiatt is kérdezik sokan, hogy nyaralni voltunk-e, mert mindenkinek lett egy kis színe a sok napon töltött óra után. Leírhatatlan élmény volt a sok neves karmester vezetése alatt énekelni, Marco Frisina pap és zeneszerző műveit úgy előadni, hogy ő vezényeli őket.Az énekelt művek között számunkra is több ismerős akadt, de azért más volt alkalmazkodni 2000 emberhez, mint amúgy kevesebbhez. A hangulat próbáról próbára bennsőségesebb lett, már nemcsak a kottákra, hanem egymásra is figyeltünk, egyszerre zengtük a dalokat és éreztük, hogy valami közös vezérel bennünket: a zene által tanúságot tenni Isten jelenlétéről. 

Vasárnap korán érkeztünk a Hősök terére, egyidőben Ferenc pápa érkezésével a budapesti reptérre. A beéneklés után már el kellett foglalnunk a helyünket a lelátón, kezdődtek a felvezető műsorok. Onnan fentről látni lehetett az emberek folyamatos érkezését, a térre csak úgy özönlöttek a zarándokok, egyre kevesebb szék maradt üresen. Majd megszólalt a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara előadásában Kodály Zoltán Budavári Te deum műve, mindenki a lelátókra tekintett. Ezután a kórus zenei szolgálatára vonult végig Ferenc pápa a közeli utcákban. Sokan közülünk a könnyeinket töröltük a zenei darabok között, elérzékenyülve álltunk, úgy énekeltünk. Akkor már nem számított, hogy tűző napon állunk órák óta, figyelmünk csak a karmesteren volt és teljes szívből járultunk hozzá hangunkkal az eseményhez. Megtapasztaltuk a kegyelmet a zenei szolgálatban és ebbe foglaltuk bele imáinkat is.

Ma pedig hálatelt szívvel gondolunk vissza a közösen eltöltött három napra, a lelki feltöltődésre, amit megéltünk, a mosolyt okozó pillanatokra, a kegyelemre, amit megtapasztaltunk, amelynek erejében készülünk további eseményekre.