Rettenetesen nehéz szeretni ellenségeinket – a NEK ötödik napja

0
294

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ötödik napján, szeptember 9-én, csütörtökön délben a Hungexpo A pavilonjában szentmisét mutatott be Alfredo José Espinoza Mateus quitói érsek. Koncelebráltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai. A következő, 2024-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Ecuador fővárosa, Quito rendezi majd, az érsek máris meghívta a résztvevőket az egyenlítő mentén fekvő országba. Bodnár Dániel, a Magyar Kurír munkatársa helyszíni beszámolója alapján állítottuk össze az ötödik nap szentmiséjének krónikáját.

Mateus érsek kiemelte: Jézus pontosan tudja, hogy az ellenség szeretete meghaladja képességeinket, de azért lett emberré, hogy nagyobb szeretetre képes emberekké válhassunk. Erőt kell merítenünk az eucharisztiából, és ez az erő kell hogy éltető szívdobbanásunkká váljon, az Egyház élő, dobogó szívévé.

A szentmisén a hegyi beszéd azon része hangzott el, amelyben Jézus az ellenségszeretet és a megbocsátás parancsát adja követőinek (Mt 5,43–48). Mateus ecuadori érsek idézte Ferenc pápát: „Legyen Krisztus teste és vére mindenki számára jelenlét és támasz a nehézségek közepette, földöntúli vigasztalás a mindennapok szenvedésében, és az örök feltámadás záloga.” Majd Szent Pált, aki arra figyelmeztet minket, hogy Isten választottjai vagyunk. Ez arra kötelez bennünket, hogy magunkra öltsük az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet, és mindenekelőtt arra, hogy szeressük egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. Tegyük fel magunknak a kérdést: tudjuk, hogyan kell szeretni? Miért van az, hogy sokszor nem szeretünk? Mi zárja be a szívünket a szeretet előtt? Miért nem tudunk megbocsátani?

Ferenc pápa azt mondja, rettenetesen nehéz szeretni ellenségeinket, azokat, akik üldöznek minket és szenvedést okoznak nekünk. Azonban ez az az út, amelyet Jézus mutatott nekünk, és amelyet ő maga is végigjárt a mi üdvösségünk érdekében.

A quitói érsek szerint reálisan kell látnunk a dolgokat: nekünk is vannak ellenségeink, sőt mi is sokszor mások ellenségeivé válunk. Egyszerűen nem szeretjük őket. Jézus viszont egyértelműen parancsba adja nekünk, hogy szeressük ellenségeinket. De mit tegyünk? Hogyan szeressük az ellenségeinket? Először az Atyára kell tekintenünk. „Legyetek hát irgalmasok, ahogyan Atyátok is irgalmas.” Kövessük a minket szerető Atyaisten példáját. Aki nem ítélkezik, nem ítél el, aki megbocsát, önzetlen szeretettel szeret. A második út pedig az imádság: imádkoznunk, könyörögnünk kell ellenségeinkért, sőt azokért is, akik iránt a legkisebb ellenszenvet is érezzük. Az ellenség szeretete nem választás kérdése, hanem parancs.

Ferenc pápa mondta: „Aki hallgat Jézusra, a nehézségek ellenére is képes őt követni, és Isten gyermekévé válik.”

Az ecuadori érsek így fohászkodott: „Tegyen az eucharisztia mindannyiunkat az Úr szeretetének hordozóivá. Ne felejtsük: ha a gyűlölet és a bosszú vezeti lépteinket, akkor tönkretehetjük azt a csodálatos szépséget, amivel Isten kiválasztottjaiként, Isten képmásaiként ragyoghatunk. Válasszuk hát a szeretetet. Távozzunk úgy Budapestről, menjünk el a világ minden szegletébe úgy, hogy akarjuk, hogy a szeretet alapjaiban változtasson meg minket.”

Budapest után Quitó következik: „2024-ben várunk benneteket az Egyenlítő országában, Ecuadorban, ahol az eucharisztia szeretete vár majd bennünket, annak minden rosszat legyőző ölelésében, ahol majd megtapasztaljuk, hogy kell megtörni, megosztani és szétosztani az életünket a társadalom testéből kivetett testvéreinkkel. Eljutva a megbocsátás szeretetétől az együttérzés szeretetéig.”

A 2024-es eucharisztikus kongresszuson megünneplik majd, hogy 150 éve, 1874-ben ajánlották fel Ecuadort Jézus Szent Szívének. „Ez a szív hív minket szeretetre és irgalomra. Kérjük az quitói Szűzanya, a quitói főegyházmegye patrónája, az irgalmas szeretet anyja közbenjárását. Ő kísérjen el minket a 2024-ig tartó úton, egészen Quitóig. Úgy legyen! Ámen” – imádkozott Alfredo José Espinoza Mateus.

A szentmise végén Mateus érsek az quitói Szűzanya képmását ajándékozta Erdő Péter bíborosnak, meghívásként a 2024-es eucharisztikus kongresszusra, valamint az ecuadori nép hálájának jeleként az idei budapesti rendezésért.

A szentmisén elhangzott Oláh Patrik Gergő lovári nyelvű, Le Devleske című miséje. Közreműködött a GRAZIOSO kamarazenekar, a Nemzeti Filharmonikusok kamarazenekara, a Belvárosi Ferences Kántorátus és Farkas Rózsa cimbalomművész. Szólót énekelt Szőke Nikoletta és Takács Nikolas. A karmester Alpaslan Ertüngealp volt. A szentmise változó részeiben közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, Sapszon Ferenc karnagy vezényletével, valamint a Budapesti Vonósok Kamarazenekara.

Az ötödik nap több mint kétórás közös szentségimádást tartottak este 7 órától a Magyarországban működő nagyobb egyházi közösségek és lelkiségi mozgalmak tagjai a budapesti Szent István-bazilikában. Ezen az alkalmon a Lenzsér-Mezei Kata építész-ötvösművész koncepciója alapján, kifejezetten erre az alkalomra elkészített reprezentatív monstrancia töltött be liturgikus funkciót.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) ötödik napján, szeptember 9-én Mary Healy a detroiti Szent Szív Szeminárium biblikus teológusa, egyetemi docens tanúságtétele hangzott el, utána pedig közös imádságban könyörgött minden résztvevő lelkének gyógyulásáért, a félelemtől való szabadulásért, a megbocsátásért. Mary Healy egyike annak a három nőnek, akiket 2014-ben Ferenc pápa kinevezett a Pápai Biblikus Bizottság tagjává.

Fotók: Merényi Zita/Magyar Kurír