Félixfürdő neve ismerősen cseng sokak számára, manapság is híres a gyógyhatású fürdőiről, kúráiról, illetve mint fürdőközpont népszerűnek is számít. Ugyanakkor talán picit meglepő, idegenszerű az elnevezése, a Félix név bár bevett, mégsem túl gyakori, sőt, valamikor a magyarosabb Bódog formája volt elterjedt, semmint a latin. Ha a környékre vetünk egy pillantást, akkor olyan személyneveket találhatunk a településnevekben, mint András, Márton, Alpár, Tarján. Hogy kerül tehát a latin(os) Félix a térképre?
Szent Félix és a névtelen Adauctus (jelentése: hozzáadott, hozzátartozó) ünnepén, augusztus 30-án a nagyváradi premontrei széktemplomban az esti szentmise bevezető részében Fejes Rudolf Anzelm apát kiemelte, hogy a megemlékezés fontos eleme a megalapításának 900. évfordulóját ünneplő rend által szervezett jubileumi eseménysorozatnak. A szentmisében arra emlékeztek, hogy 300 évvel ezelőtt alapította meg a rend kanonoka, Helcher Félix teljes jogú premontrei kormányzó a fürdőtelepülést. Hogy az egyházi emberek, papok és szerzetesek nemcsak 300 évvel ezelőtt alakították, gazdagították kultúránkat és településföldrajzunkat, arra számos, még ma is létező falu vagy város(rész) neve is utal: Apahida (Apáthida eredetileg), Magyargyerőmonostor, Püspökfürdő, Biharpüspöki… és a sort igen hosszan sorolhatnánk.
Helcher Félix kanonok kezdeményezése majdhogynem regénybe illő. Az 1700-as évek elején visszatelepülő premontrei szerzetesek konventet ugyan nem tudtak felállítani, viszont választottak egy kanonokot, a már említett Helcher személyében, aki teljes jogú kormányzóként irányította főleg a jogi és gazdasági ügyeket; a várad-hegyfoki közösség Morvaországhoz tartozott ez időben. 1711-ben a kanonok Váradra jött, hogy felmérje a prépostság javait, és az időközben felmerült aggályokat és elbirtoklásokat kezelje. A rendtörténet szerint határozott fellépése nem maradt hatás nélküli. Ugyanakkor Helcher nevéhez kötődik Peczeszentmárton újratelepítése is, hisz az említett falu a török hódoltság idején teljesen elpusztult.
Úgy tartja a hagyomány, hogy amikor rendszeres birtoklátogatásai egyikén, egy decemberi alkalomkor azt tapasztalta, hogy a konda a Luncs patakban dagonyázik, gőzfelhőben, ezen megütközött, hiszen a sertéseknek rendesen téli szálláshelyükön kellett volna lenniük. A kondás mondta a kanonoknak, hogy sokkal jobb helyen vannak ott a jószágok, hiszen a víz meleg. A rend 1720 körül csapoltatta le a mocsarat, modern vízgyűjtőt alakítva ki, majd ezt követően létrehoztak egy medencét is minden gyógyulni vagy felüdülni vágyó számára – ugyanis a hévizes forrás alkalmas volt többek között mindenféle ízületi bántalmak enyhítésére. A későbbiekben a lelkipásztorkodás e különleges helyét a premontrei rend egy járványkórház megépítésével is fejlesztette, ahol enyhítették a szenvedők testi kínjait.
A fürdőhelyet a rend nevezte el Félixről, részint hálából, részint a korabeli jogszokás miatt: ha valamely rendfőnök alkotott vagy alapított valamit, azt az illetőről nevezték el. Így került tehát a latin(os) Félix névelem a térképünkre.
