EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69
Jézus elmélkedése, terjedelmes beszéde az élet kenyeréről heves ellenkezést vált ki a hallgatókból. Kemény beszéd ez. Ki hallgatja? – mondják. Mai gondolkodással azt várnánk, hogy Jézus majd elkezdi magyarázni a „kemény beszédet”, megpróbálja lecsiszolni a szavak élét, hogy hallgatói/követői megmaradjanak. De az élet kenyeréről szóló beszéd nem reklámszöveg. Célja nem az, hogy önmaga hatékonyságában gyönyörködhessen, hogy valakinek bebizonyítsa, mennyire jó szónok, mennyire könnyen megy neki az emberek manipulálása, hanem hogy hűséges maradjon a szavaihoz. Pontosabban: Jézus beszédei mögött nem a hatékonyság, a számokkal leírható teljesítmény (a még több követő), hanem egyedül az igazság dolgozik.
Olyan könnyen bedőlünk néhány akadémiai divatnak, ami szerint nem létezik az igazság. Büszkék vagyunk, hogy mi, a 21. század emberei már nem hiszünk ilyen csökevényekben, mint „örök igazságok”, hanem az igazság kötöttségei nélkül tobzódhatunk a semmi, a hazug-igaz, a helyes-helytelen, a jó-rossz keverék-maszlagában. Arra vágyunk, hogy a dzsungel törvényei értelmében minden eszközzel valósíthassuk meg saját önös érdekeinket. Ennek pedig nagyszerű alapot biztosít egy olyan képzelet-világ, amelyben nem létezik az igazság.
Jézus távol áll ettől a szemlélettől. Számára csak egy a fontos: az igazság. És amikor eltávoznak a követői, a „hatékony lelkipásztor” nem győz a hiteles ember érdekei fölött, hanem az apostolokat is megkérdezi (mintegy megnyitva előttük is a lehetőséget): Ti is el akartok menni?
Hogyan törpül el napjainkban az igazság? Mennyire vagyunk képesek hűségesek maradni hozzá?
Az első és alapvető tévedés az igazsággal kapcsolatban, hogy nem létezik. Nincs olyan, hogy igaz kijelentés, főleg olyan nincs, hogy örök igazság. Azért hiszünk ebben a kijelentésben, mert sokszor nem értjük, hogy egy nagy csúsztatás van mögötte: ahelyett, hogy azt mondaná, nem minden esetben ismerjük az igazságot, sokszor nem könnyű egy-egy helyzetben tisztán látni, azt mondja: nincs igazság. Pedig ha egyáltalán nem tapasztalnánk az igazságot, képtelenek volnánk hazugságról beszélni.
A második nagy csúsztatás már jóval rafináltabb. Emberi akarattól függ – azaz hatalmi megnyilatkozás, de ezt a „szeretet”, „kölcsönös tisztelet” köntösébe öltözteti. Pontosabban arról van szó, hogy néha ki sem szabad mondani az igazságot. Manapság ezt politikai korrektségnek nevezik. Innen van az, hogy a személyes felelősséget pszichés betegség mögé rejtik, az aljas politikai célokat támadó beszédet pedig betiltják, mert „sértő”. Tudnunk kell azonban, hogy a beszéd gyakorolta erőszak nélkül nincs igazság. Jézus beszéde is megoszt, de ugyanakkor engedi, hogy aki azzal képtelen azonosulni, távozzék. Az igazság keresése néha erőszakos.
A harmadik csúsztatás, ami miatt az igazság elveszíti fontosságát, az a hit és igazság kapcsolatának törésében áll. Az apostolok Jézust követik – és hisznek benne. Az örök élet igéi vannak nála – mondja Szent Péter apostol. Pontosabban: hitük a krisztusi igazság mentén talál szilárd talajra.
Manapság a hitet összetévesztjük saját bensőnk személyes vágyálmaival. Az érzelmek gerjesztette föllángolást nevezzük hitnek, és nem törődünk annak igazságtartalmával. Milyen jó lenne Jézus szavai mentén végre a hatékonyság egyháza helyett az Igazság egyházává lenni!
László István székelyszenttamási plébános
