Bejárós tábort tartottak Csíkdelnén július 19−23. között. Habár minden napnak megvolt a témája, a középpontban Jézus állt, hisz ő a híd, aki összeköti az eget és a földet – mondta el portálunknak Csíki Szabolcs plébános. A tábort 46 gyerek kezdte hétfőn és pénteken 72 fejezte be.
A Csíkdelnén tartott tábor témája: Jézus a híd, aki összeköti az eget és a földet. Általa juthatunk el a Mennyei Atyához. Tudjuk és hisszük, hogy Jézus azt szeretné, hogy ember és ember között hidakat építsünk, legyünk szeretettel egymás iránt – mondta el Csíki Szabolcs.
A téma napokra volt bontva, így hétfőn ennek fényében a szívünkre figyeltünk. Kedden az útépítő védőszentünk állt előttünk, meglátogattuk az anyatemplomunkat, és Keresztelő Szent János védőszentünkkel ismerkedtünk. Szerdán a figyelmünk a ministráláson volt. Arra próbáltunk közösen rájönni, hogyan lehetünk jó ministránsok, hogy közben hidat építsünk. Ebben példaképünk Szent Tarzíciusz volt.
Csütörtökön falusétát tettünk Zöld Ilona tanítónővel, Delne sajátosságaival és utcáival ismerkedtünk, ezúttal Szent József volt a példaképünk. A nap kalandja a játékokban csúcsosodott ki, Kopacz Erika jóvoltából a plébánia udvara közösségi játékokkal telt meg.
Pénteken kirándulásra indultunk, témánk és példaképünk Márton Áron püspök volt. Csíkszentdomokoson a Márton Áron Múzeum igazi kaland volt, voltak gyerekek, akik Áron püspök süvegét szívesen fel is próbálták volna. A domokosi templomban a helyi plébános fogadott, aki megmutatta Márton Áron püspöknek a kelyhét, amit a pápától kapott.
A kirándulást követően plébániánk építőjének, Mákszem Sali István plébános sírjánál imádkoztunk. Zöld Ilona tanítónő felelevenítette, hogy Mákszem István plébános milyen barátságos és vidám, játékos ember volt. Sírjánál közösen meg is beszéltük, hogy mi is vidám és örömteli életet kell éljünk. Ezt követően Csíkszentsimonba látogattunk.
„A közösség szépen besegített a tábor létrejöttében anyagiak terén is, valamint más segítség formájában, például minden napra volt friss sütemény a gyerekeknek. A tábor ideje alatt a segítőim a helyi fiatalok voltak, amolyan mélyvizet járva be csoportvezetői feladatokat láttak el, illetve a logisztikában is segítettek. Zárszóként a közösség néhány tagja megfogalmazta, hogy szükséges barátságos plébániát építeni. Ebben most már nem egyedül vagyok” – mondta Csíki Szabolcs plébános.
