Ovisoknak és kisiskolásoknak (6. osztályig) szervezte meg Kincses-sziget elnevezésű gyerektáborát a Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) július 11. és 14. között a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum bentlakásában. A 46 résztvevő Sepsiszentgyörgyről, a Gyimesekből, Csíkszenttamásról, Gyergyóditróból, Marosvásárhelyről és környékéról érkezett. Mi, középiskolás diákok voltunk a szervezők. Célunk az volt, hogy jól érezzék magukat a táborozók, és Isten hangjára próbáltuk irányítani a figyelmüket érdekes és mozgalmas tevékenységek segítségével.
Az első napot színdarabokkal kezdtük, amiket a középiskolás diákok mutattak be. Egy átlagos család volt a színen, amelyik olyan új dologgal ismerkedett, amit csak a gyerek tudott használni: egy GPS-szel. Az eszköz hangja Isten hangját szimbolizálta, ami útbaigazította a szereplőket. A második szerepjátékban a fiatalok Jézus megkeresztelkedését (Mt 3,13-17) és az első tanítványok meghívását (Jn 1,35-42) játszották el. Igyekeztünk, hogy minél élethűbben adjuk elő a Szentírásban leírtakat, ezáltal jó hangulatot teremtettünk.
A mókás, de ugyanakkor sokatmondó színdarabok után csoportokban elolvastuk és átbeszéltük a történeteket, hogy kinek mi tetszett és mit értett meg. Beszélgettünk arról, hogy ki hol találkozott már Isten hangjával, és hogyan válaszolt rá. Egyesek a családban, mások a templomban vagy a barátok által hallották meg, és jócselekedetekkel, imával próbáltak rá válaszolni. A megbeszélést kézimunka követte, majd elkirándultunk a közeli Bagolyvárhoz. Este a templomban szentmisében adtunk hálát Istennek mindenért.
A második nap is mozgalmas volt. Szerepjátékokkal indítottuk a napot. Az első napon bemutatott családról szóló történetet folytattuk, amelyben a GPS újra fontos szerepet kapott. Az eltévedt és fáradt család elvesztette a GPS-jelet, majd sok idő után újra megszólalt és új utat mutatott nekik az „újratervezés” révén. Második történetként az emmauszi tanítványokat (Lk 24,13-35) vettük. Ezt követően csoportokban megbeszéltük a hallottakat és kitértünk arra, hogy ki hogyan viselkedik, amikor csalódott, kivel osztja meg élete fájdalmas, mély pillanatait, és hogyan lép túl rajtuk, kinek mi az örömforrása. Sok mindent felsoroltak a gyerekek, például, hogy az örömöt az iskolában, a barátok által, sikerélmény esetén és kis állatkáikkal élik át, és ezt a barátokkal, a családdal vagy Istennel osztják meg. A fájdalmat sokan inkább magukba zárják és csak az Istennel való beszélgetés során hozzák felszínre. Megtanultuk, hogy a szomorúságunkban is felismerjük Isten hangját, vigasztalását és tapasztalatunkat megosszuk a közösségünk tagjaival.
Ezután kézimunkázás következett, majd közös játékkal folytattuk a délutánt. A megmaradt idő a színesestre való készülődéssel telt. Vicces és kreatív előadásokat láthattunk, amelyeket a már meglévő csoportok adtak elő, majd tánc és éneklés következett. A jó hangulatot a tábortűzzel fokoztuk és lefekvés előtt megköszöntük Istennek az élményekben gazdag napot.
Utolsó nap kiértékeltük a tábort és mindenki hálát adott Istennek: a jó hangulatért, a szép helyért, az új barátokért, a finom ételért, a kirándulásért és a közösségért. Elhatároztuk, hogy mindig figyelni fogunk Isten hangjára és követjük utasításait.
Károly Kicső 9. osztályt végzett diák
