Az alábbiakban egy tábori beszámolót, illetve élménycsokrot adunk közre, a szervezők egyikének, Csergő Csillának a jóvoltából és tollából.
A gyergyószentmiklósi gyerekek számára lelki tábort szerveztünk Ivóban, 2021. június 28. – július 1. között, Portik-Hegyi Kelemen főesperes, plébános vezetésével. A táborban kilencven személy vett részt.
Lelki táborunk témája az újratervezés volt. A téma egy családi kirándulás keretén belül bontódik ki. Az életben mindenkinek terveznie kell. Viszont sokszor előfordul, hogy a terv valamilyen okból nem valósítható meg. Ilyenkor nem a feladás a jobb megoldás, hanem az újratervezés. Így vagyunk mi is az élet nagy utazását tekintve. Az is előfordul, hogy eltévedünk, rossz irányba megyünk, kiemelten a lelki életet tekintve. Ekkor is szükséges az újratervezés. Erről beszéltünk, ezt gyakoroltuk a gyerekekkel együtt a Szentírás fényében.
Isten vezet a jó úton, ha engedelmeskedünk, ha követjük őt, akkor célba is érünk. A döntés a mi kezünkben van. Tőlünk függ, hogy milyen irányba haladunk. Hogyan ismerjük fel a megfelelő utat? Kövessük Isten szavát, az ő utasításait! A GPS egy eszköz, mely által rákapcsolódhatunk a „Vezérlőre”, aki nem más ez esetben, mint maga Isten. Igyekeztünk eszközök lenni Isten kezében, hogy megtanítsuk a gyerekeket Isten felé vezető úton járni.
A táborunk fő aranymondása, amelyre felépítettük a négynapos programunkat Máté evangélista megfogalmazásban így hangzik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5)
A táborban igyekeztünk Jézus tanítását meghallgatni és tettekre is váltani. Hittük, hogy az ő hangja a jó úton vezet. Ő mondta a napi igéken keresztül: „Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam.” „Járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok.” „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van.”
A napi témánkat egy-egy bibliai történet határozta meg. A szentírási történetek a következők voltak: Jézus megkeresztelése, első tanítványok meghívása, az aranyborjú imádása és az emmauszi tanítványok története.
A helyes útról való letérést, eltévedést az aranyborjú imádása jelezte. Ekkor volt szükség az újratervezésre. Ennek az újra tervezésnek a fontosságát ismerték fel az emmauszi tanítványok is. Ahogyan ők találkoztak Jézussal és felismerték a kenyértörésben, úgy tudjuk mi is megtalálni a helyes utat, mely a boldogságra vezet.
A napi előadásokat Portik-Hegyi Kelemen főesperes, plébános, Csergő Csilla óvónő, Tusa Mária és Páll Ildikó hitoktatók tartották. A hét csoport vezetését 14 lelkes fiatal vállalta, akik nagy örömmel, nyitott szívvel igyekeztek a gyerekek figyelmét Isten hangjára irányítani.
Az előadásokat csoportmunka keretén belül dolgoztuk fel, beszélgetéssel, kézműves tevékenységgel. Napi feladatot is tűztünk ki a gyerekek számára: Mikor hallgattál Jézusra, mikor jártál az ő útján, mikor sikerült lemondanod valamiről Jézus iránti szeretetből, mikor fogadtad be Jézust?
Ezeket a feladatokat a gyerekek nagyon komolyan vették. Igyekeztek minél több tapasztalatot szerezni a nap folyamán különböző lelki, szellemi és testi programokon keresztül.
Lelki programjaink a közös reggeli, esti ima, szentmise, szentségimádás voltak. Szellemi munkához tartoztak az előadások, a csoport beszélgetések, kézműves tevékenységek, reggeli, ebéd, vacsora előkészítése, terítés, fel- és leszolgálás, egy-egy bibliai történet előadása, dramatizálása. Testi életünkre is figyeltünk: volt reggeli torna, foci, sportversenyek, kirándulás, fagyűjtés a tábortűzhöz.
Élmények
A megélt tapasztalatokat a gyerekek leírták, ezek közül is olvashatnak az alábbiakban néhányat.
„Volt egy lány, aki szomorú volt, hiányoztak az otthoniak, haza akart menni. Beszélgettem vele, igyekeztem felvidítani. Segítettem a gitárosoknak énekelni és gitározni, megteríteni az asztalt, és sepregettem a szobában. Kölcsönadtam a ceruzámat és segítettem egyik csoporttársamnak írni, mivel ő még csak előkészítős. Játszottam azzal a kislánnyal, aki magányosan egyedül volt. Jézus iránti szeretetből lemondtam a csokimról és a szobatársaimnak adtam.” M. Zs. (IV. osztály).
„Focizás közben az ellenfelem elesett, én segítettem felállni. Amikor szükség volt, az énekek kivetítését vállaltam. Egyik kisgyerek nagyon szomorú volt, hiányzott neki az anyukája, igyekeztem megvigasztalni. Felhívtam a szobatársam figyelmét, hogy kell menni reggelizni.” B. D. (IV. osztály).
„Amikor megérkeztünk, és az ágyainkat kellett előkészítenünk az alvásra, segítettem az ágyneműket felvinni az emeletre. Nem volt kedvem a poharak mosására, de végül Jézus iránti szeretetből megtettem. Kölcsönadtam az írószeremet. Lemondtam a csengetésről egyik társam javára, aki nagyon akart csengetni. Mi egy másik helyen laktunk. Egyik kislányt, aki nagyon elázott a vizes játékban, elkísértem a házhoz, hogy tudjon átöltözni. Rendbe tettem a szobatársam ágyát, ami a földre tett matrac volt, amin a többiek végig tapostak.” G. B. (V. osztály).
„Segítettem a társamnak felhúzni a matrachuzatot. Egyik társam kérte, hogy rajzoljak tetkót a kezére. Szünetbe örömmel tettem meg ezt. Én is a távolabbi házban laktam. Egyik alkalommal ott felejtettük a ház kulcsát a táborban. Vállaltam, hogy én visszamegyek utána. Reggel felköltöttem egyik társamat, hogy idejében odaérjen a programra.” R. I. (IV. osztály).
A fiatal csoportvezetők beszámolnak, hogyan élték meg a tábort, mit jelentett számukra.
„Az Újratervezés nevű tábor a gyerekek számára hasznos volt és élménydús, a mi számunkra pedig örömteli, mert tudtuk, hogy segíthetünk ezeknek a gyerekeknek megtanulni valami nagyon fontos dolgot az életben. Ha hibáznak, és esetleg letérnének a helyes útról, mindig ott van az újrakezdés, az újratervezés lehetősége. Isten mindig a helyes úton fogja vezetni őket, ha rá hallgatnak. Bibliai történeteket is mutattunk be a táborban, és minden nap volt egy kerettörténet is. Ezek színesebbé tették a tanulást, és könnyebben megjegyezték az aznapi aranymondásokat is. Volt kirándulás, vízi csata, csapatjátékok és tábortűz, amikből mi, nagyok is kivettük a részünk. Én nagyon élveztem a gyerekekkel foglalkozni, tanítani őket ezekre a hasznos és szép dolgokra. Sok szép éneket tanultunk, sokat imádkoztunk. Ez a tábor nagyon sokat adott nekem, sok mindent megtanultam én is az újrakezdésről, a gyerekekkel való megfelelő bánásmódról.” Sz. D. (XI. osztály).
„Számomra minden ivói tábor egy élmény volt, de amióta segítek a szervezésben, egy teljesen új nézőpontot vetít elém. Az idei táborba nem csak az Úrhoz kerülhettem közelebb, hanem a gyerekekhez is, számtalan kacagás, vidámság és tanulás is volt. Részben a gyerekektől visszakaptam a pár évvel ezelőtti ivói tábor hangulatát. Személy szerint nagyon jól éltem meg a tábort, örültem annak is, hogy tudtunk segíteni társaimmal a felnőtteknek, reménykedtem abban, hogy a gyerekeknek is annyira jól telt, mint nekünk.” T. F. (X. osztály).
„Szerintem az ivói tábor egy kaland volt mind a szervezőknek, mind a gyerekeknek. Volt, hogy kicsit nehezebben mentek a csoportfeladatok vagy a beszélgetések, de mindig megoldottuk. Úgy gondolom, hamar összeszoktunk, és jól éreztük magukat. A gyerekek és mi is új barátokat szereztünk. Nem sok gyereket láttam egyedül sétálni a táborban. Amellett, hogy a gyerekek közelebb kerültek Jézushoz az előadások és a játékos tanulás által, amit nem mellesleg élveztes is volt, megtanultak együtt dolgozni. Sokat kaptak a tábortól ők is meg én is. Hatalmas élmény volt. Köszönöm.” K. E. (VI. osztály).
„Az idei tábor nekem egy kicsit rendhagyónak tűnt, mert úgy vettem észre, hogy sok volt a kicsi, vagy csak én nőttem meg. Kicsit félve mentem, mert most voltam először csoportfelelős, és féltem, hogy nehéz lesz. De kellemeset csalódtam, mert rájöttem, hogy nincs miért félnem. A gitározástól is egy kicsit tartottam. Kicsit félek a kudarctól, ezért nehezen kezdek neki új dolgoknak, de Isten eddig minden alkalommal segített. Szóval belevágtam. Egy probléma volt csak, túl rövid volt, és hamar véget ért. Még annyit fűzök hozzá, hogy finom volt az étel, és meg szeretném dicsérni a szakács néniket, a pap bácsit, Marika nénit, Csilla óvó nénit és a csoportfelelősöket is. Eddig ez a tábor telt a legjobban.” B. B. (VII. osztály).
„Az idei tábor más volt, mint a többi, mert nemcsak egy résztvevő voltam, hanem csoportvezető is. Sokkal közelebb kerültem Jézushoz, a gyerekekhez, és nagyon jó barátokat szereztem. Szerettem a csoportomat és a csoportvezetőtársamat, a csoportmunkákat, beszélgetéseket. Nagyon jó érzés volt, hogy segíthettem a felnőtteknek és sokat foglalkozhattam a gyerekekkel, ezáltal jobban is meg szerettem őket. Úgy láttam nagyon jól érezték magukat a gyerekek. A tábor a gyerekeknek és nekünk csoportvezetőknek is nagyon sokat adott. Nagy élmény volt, és remélem, hogy jövőben is részt vehetek úgy, mint csoportvezető.” M. Sz. (VI. osztály).
„Először is azzal kezdeném, hogy nagyon örülök, hogy csoportvezetőként élhettem át ezt a tábort. Többször is voltam úgy, mint a táborozó gyerekek, de így teljesen más. Lehet, hogy nehezebb, de nekem tetszett. Kicsit tartottam attól, hogy helyt tudok-e állni, de most, hogy vége a tábornak és visszagondolok erre a négy napra, azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg. Sőt, nagyon megérte ezt bevállalni. Ez a tábor megtanított türelmesnek lenni a kicsikkel kapcsolatban. Megtapasztalhattam, hogy milyen a kapcsolatuk Jézussal és hogy milyennek látják őt. Nagyon hasznosnak találtam a tábor fő témáját, az újratervezést. Szerintem nagy plusszot adott ez a gyerekek életébe, mindennapjaikba, úgy, ahogy az enyémbe is. A csoportunkban nagyon jól együtt tudtunk működni. A gyerekek ügyesen dolgoztak, és ahogy láttam, élvezték is a kézimunkás feladatokat elkészíteni. Ahogy láttam, mindegyikük nagyon szerette a csapatjátékokat, a történeteket, a napi aranymondásokat és az énekeket is. Nekem nagyon jól telt, örülök, hogy részt vehettem benne” Sz. B. (X. osztály).
„Nagy élmény volt számomra együtt dolgozni a gyerekekkel. Szerintem a gyerekek és mi is tanultunk minden nap. Megnyíltak egymásnak, és próbáltak új barátságokat kötni. Elég sok időt szántunk a beszélgetésre, ez alatt megnyíltak, könnyebben meséltek tapasztalataikról, véleményükről. Szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a csoportban lehettem. Hálás köszönet mindenki munkájáért. Remélem maradandót alkothattuk a gyerekek számára. Köszönet mindenkinek: a szervezőknek, gyerekeknek, szülőknek és főként a Jó Istennek, hogy erőt és türelmet adott!” S. E. (IX. osztály).
„Nagy álmom volt, hogy egyszer én is kipróbálhassam milyen táborszervezőnek, csoportvezetőnek lenni. S egyszer csak ez az álom valóra vált. És nem csalódtam. Nagyon jól telt ez a röpke négy nap, és úgy gondolom, a gyerekeknek is. Voltak nehéz pillanatok, de a Mindenható segítségével kiküszöböltünk minden kis problémát. Egész tábor alatt éreztem, hogy amit teszünk, azt egy nemes cél érdekében tesszük: segíteni a kisebbeknek közelebb kerülni Istenhez. Személy szerint nekem nagyon jól telt ez a tábor, és remélem, mindenkinek egy kellemes emlék marad, amelyre majd szívesen gondol vissza.” B. B. (VIII. osztály).
