„Rendhagyó kerekasztal beszélgetésre invitáljuk Önöket szombaton 16 órától, melyen elsősorban arról indítunk egy kötetlen beszélgetést és közös gondolkodást, hogy vajon létezik-e az a bizonyos férfiúi identitásválság Székelyföldön, vajon a nőknek valóban csak a konyhában van-e a helye (spoiler: persze, hogy nem) és mit jelent ma hiteles apának, anyának, férjnek, feleségnek, barátnak lenni.” Így szólt a csíkmadarasi felhívás, amely a falunapok egyik programpontjának egy kerekasztal beszélgetést hirdetett erről a témáról. Azt is ígérték: „körüljárunk olyan izgalmasnak ígérkező témaköröket is, mint például a papucsférj mítosza.” A szervezők így fogalmaztak: „arra bíztatjuk Önöket, hogy szóljanak bele a beszélgetés menetébe, tegyenek fel kérdéseket, bátran mondják el véleményüket az elhangzottakról, ugyanis valószínűleg a nagy igazságot nem most fogjuk megtalálni”. A beszélgetés egyik résztvevője a falu szülötte, a marosvásárhelyi iskolalelkész, Balla Imre volt, őt kértük, számoljon be az eseményről, hogyan is került oda, milyen volt a téma ilyen formátumban való megvitatása.
Nem vagyunk hozzászokva, hogy falunapok programjai között társadalmi jellegű kérdéseket feszegessenek, ennek ellenére szülőfalum, Csíkmadaras közösségi vezetői merészeltek nagyot álmodni, és egy olyan témát feldobni, ami nem szokványos kelléke a sörsátras közösségi rendezvényeknek. Maga a téma is meredek: a férfi.
A férfi címke mögé bepillantva igen izgalmas világgal találkozhatunk. Főleg ha olyan sok oldalról közelítjük meg, mint ahogy a meghívottak sokszínűsége is mutatja: olyan emberek voltak ezek ugyanis, akik szakmai felkészültségük mellett anyai, apai, baráti, nevelői, házastársi szerepből is megszólalhatnak. A kerekasztal résztvevői: Ambrus Zsuzsánna pszichológus, mentálhigiénés szakember; Biró-Szilágyi Ágota meghívott szakértő a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság részéről; Gergely Orsolya szociológus, egyetemi oktató; Tánczos Barna, a Mens Sana Alapítvány elnöke; Balla Imre római katolikus pap, mentálhigiénés szakember; Miklós Csongor házigazda, aki a moderátori szerepet vállalta a beszélgetésben.
A beszélgetés íve érintette az identitásválság kérdéskörét. A székelyföldi férfi identitásválsága különösen az 1990-es évek fordulatával jött a felszínre. Nem célom a beszélgetés fonalát jegyzőkönyvszerűen felvázolni, mert online formában is követhető volt, és visszanézhető a csíkmadarasi község facebook oldalán.
Az viszont jó kérdés, hogy mit keres egy pap ilyen közegben? Sokszor mi, egyháziak panaszosan fogalmazzuk meg, hogy szubkultúra vagyunk az egyre fejlődő világban, és hogy a peremre vagyunk szorítva a véleményformálás tekintetében. És ez igaz is, egyre kevésbé vagyunk véleményformálók. Ferenc pápa szlogenszerű felhívására hallgatva, hogy el kell menni a szélekre, szívesen mondtam igent a felkérésre. Azt gondolom, hogy nekünk az evangéliumból kiindulva jó alapunk van a társadalmi kérdések értelmezésére. Papként mégis a lelkiségi (spirituális) szeletét igyekeztem képviselni a férfikérdés tényezőinek. Így hangsúlyozottan ki lett mondva, hogy a válság megfogható abban is, hogy a családfő szerepe ma már nem terjed ki a család lelkivezetői tisztségére. Régebb az apa a család papja volt. Alig találni olyan férfit, aki a családja életében a lelki élet vezetője is egyben, aki az imádságot vezeti a családban. Továbbá a székely férfi válsága abban is tetten érthető, hogy nem mer kapcsolatba kerülni saját érzéseivel, különösen egy gyászfolyamat során. Általában ami lelkiség, azt totálisan női területnek tartják. Tetten érhető ez abban is, hogy a templomok állandó látogatói többnyire nők.
A kérdés vizsgálata számos más lelkiségi témát is szerteágazóan felvet. Anélkül, hogy sablonos megoldásokat kellene gyártani, érdemes megfontolni, hogy vannak biztos pontok, amelyek mentén a férfi és a nő különbözősége világos, és az is, hogy átalakulóban van mindkét nem szerepköre, ami a maga nemében normális. A beszélgetés célja a téma szélesebb körű felvetése és megértése volt, ilyenformán sikeresnek mondható a kezdeményezés. És jó dolognak kell tartani, hogy kíváncsiak még az egyház(iak) véleményére.
Elmondhatjuk, hogy tudunk alternatívakat felajánlani a 2000 éves tarsolyunkból. Különösen hálás vagyok, ha azt élhetem meg, hogy tudunk építő jelleggel együtt gondolkodni Isten dicsőségére és közösségeink javát szolgálva.
Balla Imre segédlelkész
