Szerzetesek napja: Márton Áron-nagykilenced Csíkszentdomokoson

0
3194
Fotók: Suciu Dorottya

Imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért, Istennek adott életük töretlenségéért! A Márton Áron kilenced VI. alkalmával papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak a csíkszentdomokosi plébániatemplomban, ahol számos paptestvér, szerzetesnővér és testvér, valamint nagyszámú hívő volt jelen. A szentmisét bemutatta és elmélkedést mondott Urbán Erik OFM tartományfőnök, a megszentelt élet intézményeiért felelő érseki helynök.

Az imaalkalmat egésznapos szerzetesi és papi találkozó előzte meg, amelyet a segítőnővérek szerveztek csíkszentdomokosi kolostorukban. Nagyon változatos volt a találkozó programja, leleményesen oldották meg, hogy a jelenlévő papok és szerzetesek hogyan kapcsolódjanak be Márton Áron püspök lelkiségébe, hogyan ismerjék meg azt.

Rövid bemutatkozás után zarándokútra indult a közösség. A zarándokútnak négy állomása volt, a négy állomás mindenikén Márton Áron püspök papszentelésekkor elmondott prédikációiból vett idézeteket elmélkedtek át közösen, majd hármas-négyes kiscsoportokban beszélgettek az elmélkedési témákról.  A közös ebédet követően újra feladatot kapott a jelenlévő papi és szerzetesi közösség. Mégpedig oly módon, hogy három szóban össze kellett foglalni mindazt, ami kinek-kinek a hivatását jellemzi. 

A három szóhoz egy-egy képet kellett keresni a Márton Áron Múzeumban, ezeket lefényképezve közösbe tették, majd kivetítve a képeket mindenki elmondta, az általa választott kép, ami összefüggésben volt Márton Áron püspökkel, az ő hivatásával, hogyan alkot egy nagy egységet és hogyan határozza meg az ő hivatását.

A szentmise előtti szentségimádási órában papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak a jelenlevők.

A szentmise elmékedésében Urbán Erik OFM a papokhoz és szerzetesekhez, valamint a hívekhez szólt. Assisi Szent Ferencnek A hívőkhöz írt második levél 48. verséből indult ki. Ott azt olvassuk: „És mindezeken a férfiakon és nőkön, amíg így cseleksznek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának.” Ez a keresztény élet megkoronázása, ahol az ember Krisztusban egyesült Istennel, hiszen aki mindvégig kitart, az üdvözül. Mennyire fontos, hogy imádkozzunk ezért, hogy valóban birtokolni tudjuk, birtokoljuk az Úr lelkét, amely a legfontosabb eleme az egyházhoz való tartozásunknak, vagyis az odatartozásunk Krisztus misztikus testéhez.

“Mit kell tennünk, testvérek?” — tette fel a kérdést. A válaszban három fogalom köré csoportosította a tennivalókat: központba helyezni, összpontosítani, szétszóródni. Három olyan lényeges mozgás ez, amely életünk és küldetésünk megújulásához, újraalapításához vezet. Az első fogalom: központba helyezni. Mit jelent ez? A szívünket az Úr felé fordítani, otthagyni minden akadályt, félretenni minden aggodalmat, hogy szolgálhassuk, hogy szerethessük és tisztelhessük a mi Urunkat, Istenünket tiszta szívvel és tiszta értelemmel, mindezt szabadon. Összpontosítani.  Valamire összpontosítani azt jelenti: a lényegesre figyelni, mégpedig azért, mert szétszórtságot és a szétdaraboltságot jó elkerülni. A mai világ valósággal rájátszik arra, hogy minél szétszórtabbak legyünk, minél inkább szétdarabolódjunk, s ha nem összpontosítunk, nem fókuszálunk a lényegesre, az életünk szétesik, széthullik darabokra. Fontos, hogy a prioritásokra összpontosítsunk. Elkötelezetten éljünk, mégpedig úgy köteleződjünk el a változó világban, hogy ragaszkodjunk a változatlan igazságokhoz és értékekhez. Egy olyan változó világban ragaszkodjunk a változatlan igazságokhoz és értékekhez, ahol az emberek egyre kevésbé elkötelezettek az életükkel és a jövőjükkel kapcsolatban.

A harmadik fogalom: szétszóródni. Elindulni a világ felé… Miért? Hogy tanítsunk és hirdessük: egyedül az Úr mindenható. Minden más elmúlik, illetve beteljesedik. Tudatában kell lennünk annak, hogy az Úr nem azért hívott, hogy magunkért éljünk csupán, hanem másokért. Testvéri közösségeink nem öncélúak, hanem azért vannak, hogy megismertessék az Isten országát. Végül beszédét Urbán Erik OFM egy fohásszal zárta: “Áron püspök, aki a hit jelével előttünk jártál, életpéldád és életszentséged az Úrra mutat és tanít, tekints le ránk!”

Szent II. János Pál pápa így tanít és biztat: Ha hivatást éreztek magatokban, tudjátok meg: ez Krisztus szava! Saját papságát akarja gyakorolni, amikor ti végzitek a szolgálatot: hangotokkal ő akar szólni az emberkhez, általatok ő akarja megbocsátani bűneiket, általatok ő adja magát az eukarisztiában. Szeretni akar – a ti szívetekkel, segíteni akar – a ti kezetekkel, üdvözíteni akar – a ti munkátokkal. Gondolkozzatok el ezen! Valami egészen nagyszerű dologra Hív benneteket Jézus! Egészen személyes ügye, hogy mit fogtok felelni. Ennek tudatában válaszoljatok! 

A nap a Márton Áron Múzeum Facebook-oldalán online követhető beszélgetéssel zárult, amelyet Hadnagy Margó segítőnővér moderált, résztvevői a kármelita Katalin nővér, a mallersdorfi ferences közösséghez tartozó Klarissza nővér, a ferences Tibor és a pálos Botond testvér voltak. A belső utakon zarándokolhattak velük, akik követték a beszélgetést, amely a szerzetesi életre való meghívásuk felfedezésének idejébe kalauzolt. Külön értéke és szépsége volt a a megszólalásoknak a vallomásos rész, amikor betekintést engedtek az indulás fájdalmaiba és félelmeibe. Líraian szép volt, ahogyan egybehangzóan a közösségükben, rendjükben az otthon, otthonosság megtalálását nevezték a hivatásukról való megbizonyosodás kulcspontjának.

E beszámolót egy kommentben olvasott hozzászólás szavaival lehet méltón lezárni: de jó, kedves szerzetesek, hogy vagytok nekünk! Köszönjük az imába gyökerezett háttérországot, amivel ti számunkra megszövitek az otthonosság megtartó, védő hálóját!