Oltár- és orgonamegáldással egybekötött búcsúünnep Zalatnán

Nepomuki Szent János ünnepén, május 16-án Zalatnán a búcsús szentmise keretében megáldották a felújított oltárt és orgonát, adta hírül közösségi oldalán a Gyulafehérvári Érsekség.

A délelőtt 11 órától tartott ünnepi szentmise főcelebránsa Kovács Gergely érsek volt, vele koncelebráltak az eseményre érkezett papok, köztük Jakubinyi György nyugalmazott érsek. A búcsús szentmisén Keresztes Olivér kolozsi plébános magyarul és románul hirdetett igét. Kiemelte Nepomuki Szent János életéből a hallgatás erényét, hiszen épp emiatt tekintjük őt a gyóntatók védőszentjének és a gyónás titka megőrzése vértanújának. Nyomán és példájára a csend napjainkban még kiemeltebben fontos voltára hívta fel a figyelmet.

Hurgoi János irodaigazgató, plébános meghívására a búcsún jelen volt Ponoran Silviu polgármester és Ion Dumitrel, a megyei tanács elnöke. A zalatnai templom alabástrom főoltára az egykori gyulafehérvári trinitárius templomból került ide, a Rómer Flóris Alapítvány támogatásával sikerült felújítani, a restaurálást Asztalos György, Szitás Attila és Lovas Dániel végezték, az orgonát pedig Papp Zoltán restaurálta, tudtuk meg a Gyulafehérvári Érsekség bejegyzéséből. A szentisén a zenei szolgálatot Schneider Arnold gyulafehérvári kántor látta el, szentmise után Remus Henning orgonista adott koncertet a megújult orgonán, a műsoron improvizáció, Bach-fúga szerepelt, az ünnepség az Áldjon meg minket énekkel zárult.

Zalatna, mint több bányásztelepülés a Nyugati Érchegységben, egykor virágzó bányaváros volt, neve is az arany szláv szavából származik. Gyulafehérvártól 36 kilométerre észak-nyugatra az Ompoly partján fekszik. Már a római uralom idején az aranybányászat központja volt. Az Árpád-házi uralkodók szászokat hoztak ide, bányaközponttá fejlesztették. Az erdélyi fejedelmek is komoly figyelmet fordítottak a településre. A 18. században szomorú események, nemzetiségi villongás helyszíne volt, majd 1848 októberében menekülő zalatnai polgárokat mészároltak le a közelben, obeliszk őrzi a gyászos esemény emlékét. 1910-re a város 4317 lakosának több mint fele roman (2892), a 2002-es nápszámlálás eredményei szerint a 8612 lakosból 8367 román. Az egykor jelentős város ismert szülöttje Lukács Béla politikus és író (1847-ben született), Ferenczi Sándor régész (1894-ben született), Ferenczi István geológus, egyetemi tanár (1890).

Ma számon tartott katolikus közössége igen kislétszámú, bár templomáról már 1367-ből van adat, bár az már korábban állhatott, plébánosa nevét is tudjuk: Konrád. A település középkori temploma ma az ortodoxoké, a katolikus egyház a reformácó következtében elszenvedett veszteségek nyomán 1722-től újult meg. 1752-ben kezdtek új templomot építeni, azt 1778. június 21-én gróf Kolonits László erdélyi püspök szentelte fel Nepomuki Szent János tiszteletére. A templomot az 1848-as gyújtogatás nyomán 1851-ben helyreállították. A ma itt látható, most felújított és megáldott alabástrom főoltár az egykori gyulafehérvári trinitárius templomból került Zalatnára. Zalatna plébániája eredetileg a bányavidéki esperesi kerülethez tartozott, 1921-ben lett a hegyaljai esperesség része.