„A béke zarándokaként jövök a testvériséget keresve, amelyet a közös imádság és együtt járás vágya hajt más vallási hagyományokhoz tartozó testvérekkel is, Ábrahám atya jegyében, aki egyetlen családban egyesíti a muzulmánokat, zsidókat és keresztényeket” – fogalmazott Ferenc pápa történelmi jelentőségű iraki útja kapcsán. Bár a világjárvány miatt sokan szerették volna lebeszélni Ferenc pápát iraki látogatásáról, ő rendíthetetlenül kitartott az utazás mellett. Annak ellenére is vállalta a kockázatot, hogy az utazása előtti napokban rakétatámadás érte a nyugat-iraki Anbár tartományban lévő Ín el-Aszad támaszpontot.
Miközben sokszor még az édes testvérünkkel is majdhogynem kibékíthetetlen konfliktusba kerülünk, szinte felfoghatatlan mélységű és üzenetű Ferenc pápa példaadása. Talán nincs is nagyobb horderejű, térben is időben kiterjedtebb konfliktus és törésvonal, mint ami az iszlámot elválasztja a kereszténységtől. Mindennek ellenére Ferenc pápa kitárta kezét, és nemcsak a helyi vértanú egyházzal találkozott, hanem többek között a síiták vallási vezetőjével, Ali al-Szisztani nagyajatollaht is meglátogatta, akivel megerősítették a két vallási közösség együttműködésének és barátságának fontosságát.
A három nagy világvallás, a zsidóság, a kereszténység és az iszlám egyaránt Ábrahámra vezeti vissza a gyökereit, azonban időközben nagyon távol kerültek egymástól, sok esetben egymás ellenségévé váltak. Ferenc pápa a közös eredethez próbál visszanyúlni az Ábrahám földjére tett látogatásával. Nem huny szemet a véres konfliktusok, a terrorizmus, a háború fölött, de a béke zarándokaként, a testvériséget keresve érkezett a vér áztatta, szenvedésektől terhelt földre, az ott élő emberekhez.
Ezzel a bátor tettével a pápa kihúzza az ellenségeskedés és a gyűlölködés fullánkját. A világ nem maradhat ugyanaz a történelmi találkozást követően. Mert egyszerűen kifogynak, kiüresednek az ellenségeskedés érvei. Persze ezzel nem oldódnak meg karikacsapás-szerűen a feszültségek és konfliktusok, de ettől kezdve a Máté evangéliumából származó üzenetnek – ami a pápai utazás mottója is volt – ott kell lüktetnie a fülünkben, a szívünkben: „Mindnyájan testvérek vagytok” (Mt 23,8).
Ha a kereszténység vezetője és legfőbb szolgája, a pápa a legnagyobb „ellenségre” is testvérként tekint, akkor nem marad más hátra, mint hogy mi magunk is testvérként tekintsünk egymásra, a körülöttünk levőkre. Ne legyünk Káinok és Ábelek, hanem valódi, szeretetben gyökerező testvérként viszonyuljunk egymáshoz!
Megjelent a Vasárnap 2021/11-es számában.
