Tizenötéves múltra tekint vissza az az ifjúsági vetélkedő, amelynek keretében a négy történelmi egyházmegye katolikus líceumainak csapatai az egyháztörténelem neves személyiségei hivatásának nyomába erednek és a róluk szerzett ismeretekből mérik össze tudásukat Nagyváradon. Az idén a helyi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a járványhelyzet miatt nem vetélkedőre, hanem projektben való munkálkodásra hívta a fiatalokat. A kisebb projektmunkákat egy közös internetes felületen tették közzé, a legkomplexebb alkotásukat pedig február 22-én online találkozó keretében mutatták be egymásnak. A kilenc csapat részvételével zajlott program keretében a projektbemutatókon túl a Tóth Borbála piarista nővérrel (Nagykároly), Sárközi Sándor piarista atyával (Csíkszereda), Jakits Orsolya Johanna premontrei nővérrel (Zsámbék), Bátor Botond pálos atyával (Hargitafürdő) és Fejes Rudolf Anzelm premontrei apáttal (Nagyvárad) való találkozásra is lehetőség nyílott. A sikeres programban a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete hivatalos partnerséget vállalt. Alábbi összeállításunkban a rendezvény püspök házigazdája, a program és a projekt felelősei, majd a résztvevő csapatok tagjai, kísérőtanárai szólalnak meg.
Összefogunk és valami szépet teszünk Istennek
Mint annyi mással, a Hivatások nyomában című verseny szervezésével kapcsolatosan is felmerült a kérdés: hogyan legyen? Miután eltervezett rendezvényeink javát az elmúlt hónapokban le kellett mondani, gondolhattunk volna arra, hogy – elővigyázatosságból – ennek a versenynek is ez legyen a sorsa. Mégsem ez történt! Azok, akik eddig is szívügyüknek tartották ennek a programnak a megszervezését, más irányból közelítettek: ne legyen verseny, mert a tanügyben nincsenek versenyek a járvány idején, hanem legyen projekt, amely főként az online felületen szólítja meg a négy történelmi egyházmegye katolikus iskoláinak növendékeit. Alkalmazkodni kellett ugyan a jelenlegi körülményekhez, de úgy érzem, a szervezőkben megvolt a lendület és a leleményesség, aminek az lett az eredménye, hogy egy, az eddigiektől eltérő, mégis értékes programot sikerült megszervezni kilenc iskola részvételével (a tizenegyből). Számomra ez a folyamat azt jelezte, hogy a mostani idők nehézségei ellenére is tudunk új utakat és lehetőségeket találni azért, hogy kapcsolatainkat éltessük és hogy Jézus üzenete eljusson az emberekhez.
Eleinte kicsit izgultam, mert nem tudtam elképzelni, hogyan fog sikerülni hitelesen kibontani és feltárni a meghatározott tematikát csak az online felületek használatával. A diákok munkája, következetessége, ötletesége, mélysége nagyon megörvendeztetett engem. Nagy élvezettel követtem az előkészített anyagokat és csak sejteni tudom, mennyi munkába kerülhetett ezeknek az előállítása. Nemcsak a szervezőknek jelentett feladatot az új megközelítés, a diákoknak is új módszerekkel kellett dolgozniuk. Nagyon hálás vagyok minden csapatnak és a kísérőtanároknak a befektetett munkáért, időért, az olykor utazást is kérő anyaggyűjtésért, a digitális szerkesztésért, és nem utolsósorban a virtuális találkozást és a kisprojektek bemutatását lehetővé tevő szombati napért. Jó volt együtt lenni.
Mindnyájunk számára nagy ajándék volt a meghívott szerzetesek jelenléte. Tanúságtételük színesebbé, és hiszem, hogy értékesebbé is tette ezt a programot. Jó volt mosolygós arcú, eleven, spontán, kedves szerzetesekkel találkozni, akiknek szeme és arca vonzó üzenetet hordoz. Remélem, hogy ez az üzenet megérintette diákjainkat is.
Hiszem, hogy ez a program a diákokat és a kísérőtanárokat is közelebb hozta egymáshoz és a csapatok közötti kapcsolatok megerősödését is szolgálta. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a verseny egyházmegyéink katolikus ifjúságának fontos kifejezési fóruma: összefogunk és valami szépet teszünk Istennek. Nagyon örülök ennek programnak, amit nagyon sikeresnek tartok. Külön köszönet a szervezőknek, a szerzeteseknek és nagy elismerés a résztvevő csapatoknak!
Böcskei László megyés püspök
A tapasztalati tanulás a mélyebb megértést biztosítja
Másfél évtizeddel ezelőtt azzal a szándékkal indult ez a vetélkedő, hogy követendő példákat állítsunk a fiatalok elé, teret, lehetőséget adva nekik, hogy elmélyüljenek egy-egy hivatás megismerésében, felfedezzék annak mélységét, magasságát, misztériumát, ezáltal is segítséget kapjanak a személyes hivatásuk megtalálásához. Az idei program tematikájának kiválasztásánál a Szent József-évet, a József név kapcsán Kalazanci Szent Józsefet és a piarista rendet, az alapításuk 900. évfordulóját ünneplő premontreieket és Szent Norbertet, végül a pálosokat választottuk, akik a közelmúltban emlékeztek alapítójuk, Boldog Özséb halálának 750. évfordulójára. A járványhelyzet miatt az idén projektet hirdettünk, az online térben találkoztunk. Főként a tapasztalati tanulás által mélyültek el a diákok a tematikában, projektmunkát vállalva, csapatban dolgoztak. A korábbi versenynap most a kisprojektek produktumainak bemutatója és az online találkozás napja volt. A csapatok abban lettek megerősítve, amiben a legjobbat alkották. A projekt által a diákok több szempontból tudták megközelíteni a témát, közösen terveztek, kutattak, alkottak, új helyszíneket fedeztek fel, új emberekkel ismerkedtek meg, a konkrét tapasztalat által mélyültek el az adott témában, majd együtt mutatták be azt. Ha újból Nagyváradon szervezzük meg a vetélkedőt, teret adunk majd a tapasztalati tanulásnak, mert ez biztosítja a mélyebb megértést, megérintődést.
Benedek Ramóna, a program felelőse
A Hivatások nyomában programot az előző években országos versenyként jegyezte az oktatási minisztérium. Ez a besorolás egy egyetemi oktató jelenlétét is kérte – ilyen módon lettem én is szereplője a vetélkedőnek. Bár nem vagyok versenypárti, a szívemhez nőtt ez a program, mert láttam, hogy milyen értékek megismerésére ösztönzi a fiatalokat. Számukra is elérhető erényekhez, hiteles életutakhoz kerülhetnek közelebb éppen olyan korban, amikor a legnagyobb szükségük van a példaképekre. Idén is mellé álltam és azon dolgoztam, hogy a korlátozások betartásával is meg lehessen szervezni, a korábbi évekéhez hasonló tartalommal. A projektté való átalakítást a körülmények sugallták, de talán mindenképpen jót tett ez a „műfajváltás”: sok kompetencia fejlesztése vált lehetővé. A csoportmunka során el kell tudni fogadni egymást, kell tudni egymásra figyelni, egymás véleményét meghallgatni, egymást segíteni, egymásban bízni, sőt, egymástól tanulni is. A feladatok a szerzetesközösségek felkeresését, megszólítását is kérték – mindehhez ismeretekre, majd jó kommunikációra volt szükség: találkozókat kellett szervezni, interjúkat készíteni, aztán szerkeszteni, különféle médiaműfajokban közzétenni azokat. A négyféle téma (Szent József, piaristák, premontreiek és pálosok) feldolgozásához négyféle feladatot írtunk ki, a társításban szabad kezet kaptak a csapatok. Hármat (egy irodalmi vagy zenei alkotást, egy „korabeli” rádió- vagy tévéhíradó-részletet és egy elmélkedést) egy közös Trello-táblára töltöttek fel, ott a zsűritagok számára is elérhetők voltak. Az összetettebb kisprojekt produktumát az online találkozó alkalmával közösen mutatták be, a munkafázisokkal együtt. A látottak várakozáson felüliek voltak. Minden feladatot külön zsűri értékelt, megadott szempontok szerint, de rangsorolás nem volt. A hangsúly így végig a tanuláson, az együttlét örömén, az egymás megajándékozásán maradt.
Ozsváth Judit, a projekt felelőse
A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum csapata:
Az online tér másfajta kihívást jelentett, mint amihez eddig hozzá voltunk szokva, de Isten kegyelméből és elöljáróink segítségével sikerült megvalósítanunk és elkészítenünk projektünket. A félévközi vakációban ellátogattunk a hargitafürdői pálos kolostorba, hogy betekintést nyerjünk a szerzetesek életébe. Csíkszeredában Darvas-Kozma József esperes urat kértük meg, hogy mondja el, miként telepedtek vissza a pálosok Erdélybe, hiszen ebben ő oroszlánrészt vállalt.
A harmadik feladat felhívásának eleget téve egy korabeli tévéhíradóhoz gyűjtöttünk anyagot. Csíkszeredában felkerestük Sárközi Sándor piarista atyát, aki Kalazanci Szent József és a piarista rend életébe avatott be bennünket. Sándor atya kápolnájában videóra vettük a Szent Józsefről szóló elmélkedésünket, majd közös csapatmunkával elkészítettük a Szent Norbertről szóló himnuszunkat is.
Hosszú idő után egymással és elöljáróinkkal is találkozhattunk és a szentek életével is megismerkedhettünk. Kreativitásban, lelkiekben és szellemiekben egyaránt sokat fejlődtünk.
Bege Lóránd, Bodor Henrik-Mihály,
Hajdó Árpád, Máthé András és Szegedi Bálint
Kísérőtanár: Tódor Attila
A gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Műszaki Líceum XII. A osztályának tanulóiból alakult csapat:
A megjelölt szentek hivatásának nyomában mi az internet segítségével indultunk el, illetve a környezetünkben levő felnőttek segítségével bővítettük ismereteinket. A közös munkánk legélményszerűbb pillanata az árnyjáték volt, mert élveztük a csapatmunkát, sokat nevettünk, élmény volt betekintést nyerni a szent életébe. A projekt által leginkább a csapatmunkában fejlődünk, megtanultunk másképp gondolkodni a szentekről, fejlesztettük a „színészi” adottságainkat és a szókincsünk is bővült.
A felkészülés során azt tanultuk meg a szentektől, hogy az alázatosság kifizetődő, a becsületességet erősíti. Igyekszünk saját életünkben valóra váltani a tőlük tanultakat.
Czirják Andrea, Sándor Lóránd, Lázár Nóra,
Bándi Amanda, László Tivadar
Kísérőtanár: Farkas Edit
A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum csapata:
A választott szentek életét előbb interneten ismertük meg, majd egyes helyszínekre is kimentünk. A közös munkákat személyes találkozókon beszéltük meg, a produktumokat mi találtuk ki és készítettük el, tanáraink irányításával.
A közös munka során néha az volt a legnehezebb, hogy a felvételek közben csendben maradjunk. A feladatok közös megoldása viszont nagyon jó élmény volt.
A bemutatókat készítve fejlődtük a videóvágás terén, és nem mellékesen a csapatunk is összekovácsolódott, amíg a hivatások nyomában jártunk.
A megismert szentek és szerzetesek mindegyike szerette a hivatását, ez vonzó számunkra. Sárközi Sándor atya rávilágított arra is, hogy ezek a szentek nem úri családokból származtak, mégis magasra tudtak emelkedni. Tehát nem kell ahhoz gazdagnak lenni, hogy valami szépet, jót tegyünk a világ számára.
Ambrus Kata, Bodor Kinga,
Tankó Szabolcs, Póra Edina, Baliga Piroska
Kísérőtanárok: Ambrus Emese, Bálint Róbert
A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum teológiai osztályainak tanulóiból alakult csapat:
Nem volt könnyű dolgunk. Előbb a megadott forrásokat néztük át, majd tovább kutakodtunk, hogy minél mélyebben megérthessük a megjelölt szentek személyiségének lényegét. A közös munka megtervezésében mindannyian szerepet vállaltunk. Mindenkinek voltak jó ötletei, ezek közül választottuk ki a véglegeseket, amelyeket meg is valósítottunk. Volt, akinek a forgatások, másoknak az interjúk elkészítése, megint másoknak a szünetekben eltöltött értékes, sokszor vicces pillanatok maradtak meg örökre. Sokat fejlődött a technikai tudásunk, gondolkodásmódunk, előadói készségünk, az egymással való kapcsolatunk, de fejlődött a hitünk is. A szentektől alázatot, önátadást, mások szeretetét és segítését, az Istenbe vetett hitet és bizalmat tanultuk.
Kozma Bernadett, Kerekes Márta,
Kászoni Tamás, Veres Erna, Lukács Boglárka
Kísérőtanár: Mészáros Ágoston
A nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum csapata:
A feladatok kreativitást igényeltek, a diákoknak tetszett ez. A legemlékezetesebb talán a piarista nővéreknél tett látogatás marad számunkra. Ez a program mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a diákok önállóan és kreatívan készítsenek szép dolgokat, fejlesztette a kommunikációs készségeket és a problémamegoldó képességeiket is. A legnagyobb kihívást az interjúk elkészítése jelentette, ugyanis öt személyt szerettünk volna kérdezni, de az időpontok egyeztetése nem ment egyszerűen. Ha nem is a terveinknek megfelelően, de sikerült minden interjút időben felvenni.
A legemlékezetesebb talán a piarista nővéreknél tett látogatás marad számunkra. Élmény volt Tóth Borbála nővér vendégeinek lenni és hallgatni az ő hivatásról szóló gondolatait és hiteles tanúságtételét. Bennem is megerősítette, hogy a projektnek nem a végtermék a legfontosabb része, mert az odáig megtett út, a befektetett munka ugyanolyan értékes.
Vinkler Valter kísérőtanár
Először elolvastuk a szentek élettörténetét, majd mindegyik feladathoz kapcsoltunk egy szentet. Mivel mi a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumba járunk, van a városunkban a szent nevét viselő templom, valamint piarista nővérek is működnek itt, ezért kézenfekvő volt, hogy kisfilmet készítünk ebben a témában. Oldott hangulatban dolgoztunk, sokat nevettünk, sokszor saját magunkon is. Megtanultuk, hogy fontos a csapatmunka, hogy mindenki munkája értékes és hogy a nehézségek ellenére sem szabad feladni. Kitartást tanultunk a szentektől és azt, hogy az új és szép dolgok megvalósítása érdekében ki kell lépni a komfortzónánkból.
Botos Péter, Csizmár Bernadette, Pécsi Vanessza, Popelmajer Szandra, Széri Kincső
A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum csapata:
Iskolánk a kezdetektől részt vesz a Hivatások nyomában országos/interregionális versenyen. Bár egy éve az online térben tanítunk, nekem még mindig idegen ez a világ és nehezen birkózom meg az elvárásokkal. Ezért számomra ez a másság jelentette a legnagyobb kihívást. Másrészről idén nem három, hanem öt diák alkotott egy csapatot, tehát a diákok toborzása is nagyobb körültekintést igényelt. A választott szentek és szerzetesrendek is kihívás elé állítottak. Városunkban sem a premontreiek, sem a piaristák, sem a pálosok nem voltak jelen, nem működtek. Így a kisprojektbe kizárásos alapon Szent József került. Szatmáron van Szent József-templom, ezért ez szerencsés választás volt egyben. Minden diák képességéhez és érdeklődési területéhez mérten részt vett a felkészülési folyamatban. Számomra nagy meglepetés volt, hogy fiataljaink milyen könnyen és lazán megbirkóznak a digitális eszközökkel, módszerekkel, applikációkkal és nem jelent különösebb gondot egy új program megtanulása és alkalmazása sem. A projektnap programja maratoni volt, de érdekes volt látni más diákok bemutatóját, különösen azokat, amelyekben a történelmi-lelkiségi kutatómunka hangsúlyos volt.
Trepszker Erika-Ágnes kísérőtanár
Én egy novellát írtam Magdeburgi Szent Norbertről, amiben leginkább a megtérésére fektettem a hangsúlyt. A novella csattanója az, hogy Norbert meghallja Isten szavát és megtér. Szerintem ez nagyon jó példa a jó megtalálására és a jót a rossztól való megkülönböztetésre. A Trello-táblán a novellámra két dicsérő visszajelzést is olvashattam az értékelő tanároktól. A verseny során megtanultunk egymásra hangolódni a csapattársakkal. Remete Szent Páltól és Boldog Özsébtől megtanultam, hogy néha nincs másra szükségünk, csak egy kis magányra, hogy figyelni tudjunk magunkra és Istennel való kapcsolatunkra.
Ghirasim Brigitta
Kisprojektünk középpontjába Szent József került, elsősorban apaként és a család védelmezőjeként és gondviselőjeként tekintettünk rá. Ferenc pápa Szent József-évet hirdetett idénre, így jó volt, hogy a szent erényeit jobban megismerhettük. Hálásak vagyunk a plébános atyáknak, az önkénteseknek, és a Szent József, a munkás férfiszövetség elnökének, hogy nyitottak voltak és vállalták az interjúkészítést ebben a témakörben. Kalazanci Szent József a kallódó, szegény diákok felkarolásában és ingyen taníttatásában vált példaképpé számunkra. Ő egy jó vezető személyiség volt.
Tóth Botond, Kovács Szabolcs, Berecki Dániel, Pop Krisztián
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum csapata:
A legnagyobb kihívást a vírushelyzet jelentette, de a felismerés, hogy hittel meg tudjuk tenni ezt az utat, reménnyel töltött el. A legemlékezetesebb a projektnapon megélt összetartozás-élmény volt, de sokat jelentettek a csapattagokkal való találkozások is. Jó volt megtapasztalni, hogy semmi sem tudja megakadályozni a hitben való növekedésünket, az Úrban való egységünket. Ez a program sok képességünket fejlesztette: a csapatmunkát, a kommunikációnkat, az érzelmi, a szociális kompetenciáinkat, a kreativitásunkat és még sorolhatnám. A feladatok megtanítottak arra, hogy bizalommal tekintsek a csapatom tevékenységére, és valóban kísérője legyek ennek a munkafolyamatnak (imában is). Öröm volt együtt lenni, öröm volt részese lenni ennek a feledhetetlen élménynek.
Csíki Csilla-Erzsébet kísérőtanár
Barátságos, motivált légkörben nagy örömmel dolgoztunk együtt. A vakációban főként a 2., 3. és 4. feladatra koncentráltunk, ezután kezdtünk el interjúkat készíteni a kisprojekthez. Boldog Özséb élete mélyen megérintette a lelkem és nagy lehetőséget láttam mindezt rímek formájában életre kelteni. A szavalatról készült videófelvételt szép élményként őrzöm. A legnagyobb fejlődést a csapatban való együttműködésben látom. Meghallgattuk egymás gondolatait, ötleteit. Bizalommal, segítőkészen dolgoztunk együtt.
Szabó Blanka
A projekt alatt az összhang és a móka tetszett, pazar élmény volt. Az, hogy találkozhattunk és hogy megoszthattuk ötleteinket, hatalmas ajándék volt ebben az időszakban. A megismert szerzetesek tanítanak, hogy tudatosan éljünk a jóban.
Kilyén Anita
A technika ördögével vívott harc nem volt könnyű, de minden nehézség ellenére szép élmény marad ez a program.
Magyari Imre Győző
Számomra a legnagyobb élményt a Kalazanci Szent Józseffel készült „interjúm” jelentette. A közös munka során leginkább a kommunikációs képességeim fejlődtek.
Bukur Szabolcs
Kalazanci Szent Józseftől tanultam, hogy a körülmények ellenére erősen kell bízni a Mindenható Istenben és teljesíteni a ránk bízott feladatokat.
Fazakas Gáspár
A temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum csapata:
Kihívás volt számomra online módon részt venni az idei projektnapon. Nem tudtam, a diákok mennyire lesznek képesek megállni a helyüket az online felületen. A feladatok kreatív és eredeti módon való megoldásától is tartottam. Korábban nem használtam a Trellót, ekkor jöttem rá, hogy milyen hasznos és átlátható. Hetente négy alkalommal találkoztam a diákokkal. Számomra a közös munka öröme jelenti a legnagyobb ajándékot. Ugyanakkor jó volt háttérben maradni és hagyni kibontakozni a diákokat. Jó volt látni, hogy mennyi kreatív gondolat és megoldás születik a projekt során. A felkészülés rádöbbentette őket arra, hogy minden csapattag fontos láncszem. Én rájöttem, hogy jó dolog a tapasztalati tanulás. Ez a projekt sok iskolai hittanórát helyettesített. A tanórán csak felületesen karcoljuk a témákat. Ebben a projektben a diákoknak alkalmuk volt céltudatosan, lényegre törően és mélyrehatóan elmerülni a témákban.
Kocsik Zoltán kísérőtanár
Nem is volt kérdéses, hogy kisprojektként a piaristákat választjuk, hiszen iskolánkat ők alapították. Az együtt töltött idő volt talán a legértékesebb számunkra ebben a projektben. A különböző interjúk rögzítése mellett az interjúalanyok megismerése is élményt jelentett. A kommunikáció során igyekeztünk levetkőzni szégyenlősségünket, lámpalázunkat.
A projektnapi bemutatóra már összecsiszolódva álltunk ki, ami számunkra előrehaladást jelentett.
A szerzetesi életről megtanultuk, hogy az nem a teljes elszigeteltségről szól. Ugyanakkor azt is, hogy Istennek szentelt életet nem csak remeteként, de a nagyvárosi zajban is lehet élni, akár tanárként vagy szerzetes-papként.
Csányi Annamária, Kotona Cyntia, Năsălean Róbert, Derler Emánuel, Molnár Valentin
A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum csapata:
A tavaly a Hivatások nyomában verseny tételeit dolgoztam ki. Az idei projektpályázat koncepciója láttán valamiféle elégedettség töltött el. A feladatok jól megfogalmazott nevelési célok mentén öltöttek alakot. Csapatom tagjainak nagy része vidéki volt, így meg kellett találni az egyensúlyt az online találkozók és a személyes munka között. Az összehangolás olykor könnyen ment, olykor nehezebben, de a gyerekek nyitottsága feltétlen volt. És gondolom a szülőké is. A tanári vezetés és kísérés között is balanszírozni kellett: megérezni, hol lehet elengedni és hol kell kézbe venni a dolgokat. Hol kell megbízni a gyerekek kreativitásában és ösztönös intelligenciájában és hol kell elővenni azt a tapasztalatot és szemléletet, ami nekik hiányzik. Tanulási folyamat ez a tanárnak is. A legemlékezetesebbek a bizalom megnyilvánulásai voltak. Az a fajta tanár-diák kapcsolat, amit csak egy ilyen jellegű program tud megadni. Amikor nem tömegméretekben, hanem személyekben, képességekben, érzékenységekben, kapcsolatokban kell gondolkodnod, és e köré szervezned a nevelési folyamatot. Egy-egy hálás pillantás vagy szó kísérte ezt a folyamatot. És a diák-diák kapcsolatokon is sokat alakított ebben a kis körben. Aztán az érintettség pillanatai: ahogyan felébred a kíváncsiság a szerzetesi életmód iránt, vagy ahogyan kijelentik, hogy igen, most biflázás nélkül tanultak egy egész sor dolgot. És igen, az említett bizalom növekedése Isten irányában is érezhetően, noha nem kimondottan, növekedett. Ezt tapintani lehet. Ezt lehetne sorolni: társas érintkezés, együttműködés, informatikai kompetenciák, általános műveltség, egyházias magatartás, feladatok végzésében és önálló döntések meghozásában tanúsított leleményesség és önállóság, elköteleződés az ügy mellett, kitartás, empátia és terhek átvállalása.
Egy másik ilyen tanulság – ami ugyan régi és már életbe ültetett következményekkel is jár –, hogy a mostani csapathoz hasonló kis csoportokra, szigetekre, projektekre pezsgő diákéletet lehet építeni egy iskolában. Több ilyen kiscsoport együtt fel tud lendíteni egy iskolát.
Nemes István kísérőtanár
A közös munka számomra felemelő volt, főleg az, hogy ennyire együtt tudtunk működni. Megtanultam csapatban dolgozni, de lelkileg is fejlődtem. Azt is fontosnak tartom, hogy követendő példákat tanultunk.
Varga Loretta
Interjúkat készítettünk és testközelből ismerkedtünk meg a szerzetesrendekkel. Így egy életre szóló élmény volt, más mintha a monoton anyagot tanulmányoztuk volna. Minden közös pillanat élmény volt, de lelkemben leginkább az összekötő szöveg videójának készítése maradt meg. A keddi nap, amikor bokáig érő sárban kerestük a megfelelő helyszínt. Szerdán kaptam egy telefonhívást, hogy újra kell venni… A szélzúgás ellenünk játszott, majd nagy sietségünkben rossz villamosra ültünk. Mindezekkel együtt sikerült megérezzük, milyen egy igazi csapat. Egy csapat voltunk, és úgy érzem, azok is maradunk. Egy fejezetnek vége, befejeztük, de a „könyv” vége messze van még. Sok fejezet vár még ránk.
Gyarmati Noémi
Legjobban azt élveztem, amikor összegyűltünk és a 4-5 órányi felvett anyagból összeírtuk a legfontosabb mozzanatokat. Lelkileg és technikailag fejlődtem leginkább. Szívesen kipróbálnám magam premontrei szerzetesként… Johanna nővér mondata fogott meg nagyon. „Csak bele kell ugrani és valaki elkap.” Ezt a mondatot megértve megfogadtam, hogy bármit hoz az élet, végigviszem még akkor is, ha az alagút végén lévő fény nem is látszik…
Solymosán Krisztián
Úgy gondolom, hogy ezalatt a projektmunka alatt nagyon sokat fejlődtünk, sok újat tanultunk. Megtanultunk odafigyelni a másikra, de jó érzés volt a múlt még közelebbi megismerése is. Johanna nővérnek a beszéde nagyon megfogott, hiszen arra buzdított mindannyiunkat, hogy sohase adjuk fel, és bár néha tényleg vannak rossz napok, és van, amikor nem megy vagy egyszerűen félünk a holnaptól, a jövőtől, akkor is vágjunk bele, mert az Úr mindig velünk van és erősnek kell lennünk. Mindig van kiút minden rosszból.
Seres Enikő-Aliz
Együtt terveztünk, fényképeket, videókat készítettünk, meginterjúvoltuk a premontrei apát urat és Zilahi Bertalan bácsit, a premontrei öregdiákot, mindketten rendkívül kedvesen fogadtak minket. Számomra minden momentum értékes volt. Sokat fejlődtem értelmileg, de érzelmileg is. Nekem nehezebben megy a megnyílás, de úgy éreztem, hogy kissé megnyíltam Isten felé is.
Pokol Viktória
Az írás rövidebb változata megjelent a Vasárnap hetilap 2021. március 7-i számának Fókusz rovatában.
