Imádság mint ajándék: Imacsokrok Márton Áron püspöknek

1
871

Gyermekkorom egyik meghatározó alakja a nyugdíjas éveit szülőfalumban töltő Bírtók Ferenc nyugalmazott esperes. Egy alkalommal ministrálás után, otthonában nagy büszkeséggel és örömmel mutatta a távolban élő családtagoktól érkezett ajándékot. Nem elektromos gépecske, kedves haszontalanság vagy egy sokadik könyv volt az ajándék, csak egy borítékot vett elő. Egy levél és egy lelki csokor volt benne – tőle hallottam először ezt a szót: lelki csokor. Nem volt nehéz megérteni a furcsa megnevezés értelmét, a látvány is magáért beszélt: néhány kedves szó után az elimádkozott imádságok és azok mennyisége sorakozott a kép hátoldalán. Nem gondolkodtam annak némiképp ellentmondásos voltán, hogy hogyan mérhető vagy számszerűsíthető az imádság, egyszerűen megértettem, hogy az imádság lehet a legjobb ajándékok egyike, mégis, élete folyamán az ember gyakran folyamodik olcsó, pénzen megvásárolható, oly sokszor szükségtelen ajándékokhoz.

Évek teltek el, míg újra találkoztam lelki csokrokkal, ezúttal Áron püspök levéltári hagyatékában, az Érseki Levéltárban. Az Áron püspöknek küldött csokrok száma igen magas, némelyeknek művészi értéke is számottevő, a levéltárnak vizuálisan megnyerő és figyelemkeltő darabjai. A tisztelet és ragaszkodás különös jelei ezek, a hit és a szeretet tanúi, de talán az életszentség levegőjének megfogható darabjai is – a hívek gyermeki válasza Márton Áron első körlevelében megfogalmazott kérésére, hogy imádkozzanak érte és szolgálatáért.

2019-ben, a püspökké szentelés nyolcvanadik évfordulójának apropóján kiállítás született az Áron püspöknek küldött lelki csokrokból, amely vándorkiállításként az egyházmegye több településén volt megtekinthető. Mivel azonban egy kiállítás csak ideig-óráig látható, hogy a belefektetett munkának maradandó gyümölcse legyen, elkészült a kiállítási katalógus is. A kötet a Verbum Kiadó gondozásában jelent meg 2020 decemberében. Szerzői Bernád Rita-Magdolna, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár főlevéltárosa és Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője. A kötet megjelenését Magyarország Kormánya a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap révén támogatta. További támogatója a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Gyergyószentmiklósi Szent Miklós Plébánia.

A kiállítási katalógus közel 130 oldalas, A4-es formátumú, keménytáblás kötet. Kicsikét olyan, mintha az olvasó hazavinné a kiállítást, amit aztán bármikor levehet a polcról és testközelből szemlélheti. A könyv kétharmad részt album, a kiállított lelki csokrokkal vagy azok művészi kivitelű, rajzolt, festett, hímzett, kimunkált oldalával, különlegesebb képeslapokkal és levelekkel, továbbá az egyéb kiállítási tárgyakkal, mint a kapnikbányai hívek bányavirágai vagy az óbesenyői bolgár katolikus közösség részéről érkezett ajándék, a díszes bolgár férfi népviseleti fejdísz képével.

A kötet szöveges része alapvetően háromnyelvű: magyar, román és angol. Mindhárom nyelven olvasható a bevezető, majd magyar és román nyelven az előszó Jakubinyi György érsektől. Szövege tulajdonképpen annak az érseki megnyitóbeszédnek a szerkesztett változata, amely csíksomlyói ünnepi kiállításon hangzott el, Márton Áron püspökké szentelésének nyolcvanadik évfordulóján. Éppen ezért, Jakubinyi érsek itt olyan kérdésekre keresi a választ, mint: Miért szentelte a Márton Áront a bukaresti nuncius? Miért nem voltak magyar társszentelő püspökei is? Miért nem a gyulafehérvári székesegyházban szenteltette fel magát?

Ezt követi Márton Áron életének kronológiája néhány oldalban 1896-tól 1980-ig, amely után további néhány pontban a halála utáni, olyan fontosabb, személyéhez és tiszteletéhez kötődő esemény is helyet kapott, amint a boldoggá avatási ügy folyamatának jelesebb állomásai. A kötetben közölt kronológia utolsó dátuma 2016. szeptember 1. – a szentszéki engedéllyel zajlott exhumálás utáni ünnepélyes újratemetés a székesegyházban felállított kőszarkofágba. A három nyelven közölt kronologikus áttekintést a felhasznált irodalom jegyzéke zárja a Márton Áron-kutatás fontosabb szakbibliográfiájával.

A kiállítás darabjait összegző és elemző, rövid, tulajdonképpeni előtanulmányt magyar és román nyelven olvashatjuk, amelyhez végül egy angol nyelvű kivonat is társul. A szerzők mindenekelőtt próbálják meghatározni a lelki csokrok mibenlétét. A levéltárban felkutatott, Márton Áronhoz érkezett lelki csokrok keletkezéstörténetét kutatva kiemelik a püspök életének azokat a fontosabb ünnepi vagy éppen szenvedésekkel teli időszakait, amelyek köré a legtöbb lelki csokor csoportosul. Külön foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy honnan és kiktől származnak ezek az imádságos ajándékok: plébániai közösségek, lelkiségi csoportok, szerzetesi közösségek, egyének, felnőttek, gyermekek, papnövendékek, római katolikusok és görög katolikusok, magyarok és románok egyaránt. Még ha nyílván nem is fedi a püspökért végzett imádságok összes számát, a feldolgozott imacsokrok alapján megtaláljuk itt az imák és erénygyakorlatok pontokba szedett, számszerűsített kimutatását is, amelyek mindösszesen másfél milliónál is több imát és jócselekedetet ölelnek össze. Külön sorjázva látjuk azokat a településeket is, amelyekről a feldolgozott lelki csokrok beérkeztek szerte Erdélyből és még az ország más részeiről. Végül rövid indoklását találjuk annak, hogy miért kapott helyet a kiállításon, illetve a kötetben több magánlevél, képeslap és ajándéktárgy is.

Az album képanyagának képaláírásai szintén háromnyelvűek, ahol megtaláljuk a származási évet és az illető lelki csokor vagy kiállítási tárgy pontos méretét is. Az album forgatása vizuálisan és lelkileg egyszerre képes különös élményt nyújtani az olvasónak. A színek, stílusok és témák váltakozása, a szimbólumok, képi megjelenítések és az azokhoz rendelt rövid szövegi részek és üzenetek a lelkiség egy igen érdekes arcát közvetítik. Ez a változatos, gazdag tárlat izgalmas és érdekfeszítő lehet a híveknek és a szakembereknek egyaránt. A szakemberek, legyen az a lelkiség történetével, egyháztörténettel vagy éppen vizuális művészetekkel, ikonográfiával foglalkozó kutató, kedvet kaphatnak az itt előtérbe helyezett, el nem hervadó csokrok mélyebb szakmai vizsgálatára. A ma élő, gondolkodásában és lelkiségében a szüleitől és nagyszüleitől már oly gyakran igen eltérő hívő ember számára pedig tiszta lelki élményt nyújthat mindezek szemlélése.

Élményszerűségén túl azonban, a kötet egyszerre szolgálja Márton Áron tiszteletének terjesztését és az imádkozás népszerűsítését. Rácsodálkozhatunk arra a szoros kapcsolatra, amely a lelki csokrok által képszerűen is megjelenülő erős imaháló és Márton Áron szilárd kitartása, meg nem alkuvása, a hosszú börtönévek és házi őrizet évei alatt, valamint főpapi, lelki nagysága között látható. Amint Márton Áron első körlevelében kérte a hívek imádságát, úgy kérte megválasztása után Ferenc pápa is, de ugyanígy kérték és kérik többször Márton Áron utódai is. Némiképp arra is ráébreszthet a kötet, hogy az imában való összekapcsolódás közös felelősség, a főpásztorért és a papokért imádkozni nem csak az idősek dolga vagy kiváltsága. Nem utolsó sorban pedig talán kissé arra is emlékeztet ez az album, hogy az ima ajándék. Az imának pedig megannyi formája létezik, az ismert, kötött imaszövegektől, a szentírásolvasáson, a röpimákon, jócselekedeteken, szemlélődésen át, az elfogadott szenvedés szelíd felajánlásáig vagy az önként vállalt lemondásig, böjtig, zarándoklatokig. A kiállítás és a kötet hatására talán újra merünk olyan ajándékokat is adni szeretteinknek, amelyet nem rág moly és nem mar rozsda, sőt nem törnek be érte a tolvajok sem, mégis értékes és olyan ajándék, amelyre kivétel nélkül mindannyiunknak szüksége van.

(Bernád Rita-Magdolna – Lázár Csilla, Imacsokrok Márton Áron Püspöknek a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűjteményében, Verbum Kiadó, Kolozsvár, 2020.)

Vass Csongor

Az album beszerezhető a kolozsvári Verbum Kiadónál és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen.