Az Evangéliumot élni bárhol lehet

Jubiláns szerzetesek: Kovács Csaba, Antal ferences szerzetes

1
2298
Élni az evangéliumot bármilyen tevékenység közben lehet. Kovács Csaba, Antal ferences szerzetes.

A hivatás gondolata sokszor felmerült bennem, de csak 21 éves koromra teljesedett ki. Hogy miért szerzetesrendben? Talán a közösség az, ami segít az életszentség útján – vallja Kovács Csaba , fr. Antal OFM. Hivatásáról, a szerzetesi élet szép pillanatairól, küldetésének súlypontjairól kérdeztük.

Hol, mikor, hogyan „hallotta” meg a hívást?

Meghallani a hívást? Nagyon nehéz egy időpontra, egy konkrét eseményre utalni, hiszen ilyent nem tudok kiemelni. A hivatás meghallásához nagyban hozzájárultak a szülők, a család, amelyben születtem és amelyben felnőttem. Ők elém élték/tárták azokat az értékeket, amelyeket a hit nyújt, ugyanakkor lehetővé tették, hogy Isten megszólítson. Úgy élték a keresztény hitüket, hogy az soha nem kényszer volt, hanem válasz Isten szeretetére. Például soha nem ministráltam, amíg be nem léptem a rendbe.
A hivatás gondolata sokszor felmerült bennem, de csak 21 éves koromra teljesedett ki. Hogy miért szerzetesrendben? Talán a közösség az, ami segít az életszentség útján. Már gyerekkoromban is nagycsalád voltunk (négyen vagyunk testvérek), így nem jelentett gondot a közösség. Aztán meg: „Nem jó az embernek egyedül” (Ter 2,18).

Kérem, ossza meg szerzetesi élete legszebb pillanatainak egyikét!

Nagyon sok szép emlék kapcsol a szerzetességhez. Például az, amikor nagy izgalmakkal jelentkeztem, és meglepően „kedvesen” fogadtak. Már az első percektől úgy éreztem, mintha örökké ott éltem volna. De említhetném azokat a pillanatokat is, amikor egy-egy nagytalálkozóra összegyűlünk, és 30−40 szerzetes örül egymásnak. Vagy amikor egy külföldi országban egy kolostorba betérve azt érzem és azt éreztetik velem, hogy otthon vagyok.

Hogyan foglalná össze dióhéjban szerzetesrendje főbb vonásait/karizmáját?

Nagyon nehéz a Kisebb Testvérek Rendjéről (ferencesek) dióhéjban beszélni, ugyanakkor valamilyen tevékenységhez kötni a létezésüket. Mert nem tanító rend, de a testvérek foglalkoznak tanítással, nem pasztorációs rend, de vezetnek plébániákat, nem betegápoló rend, de vezetnek kórházakat, nem missziós rend, de tagjai részt vesznek misszióban, nem remete rend, de vannak remeteségeink, ahol a testvérek teljes magányban élnek.
Rendünk legfőbb vonása, amit Szent Ferenc határozott meg: „Élni az evangéliumot”, mindegy, hogy milyen területen.
Életemben volt lehetőségem mindezt megtapasztalni: voltam plébános, voltam nevelő kollégiumban és kisiskolások között. Jelenleg pedig Székelyudvarhelyen vagyok, ami templomigazgatóság és nem plébánia, ahol csak a lelkekkel kell foglalkozni (szentmise, gyóntatás, lelki beszélgetések).

Melyek küldetése súlypontjai?

A fentiekben már említettem, hogy nem tudnék valamilyen feladatot konkrétan kiemelni. Amivel a provincia vezetősége megbíz, azt tekintem aktuális feladatomnak. Élni az evangéliumot bármilyen tevékenység közben lehet. Szívesen vagyok az emberek között.

Mik a töltekezési forrásai?

Nagyon fontos az ember számára a töltekezés. A jó Isten nem véletlenül teremtette a hetedik napot, amikor az ember megpihenhet, töltekezhet. A szerzetes életében is kell legyenek olyan pillanatok, idők, amikor nem a más lelkével foglalkozik, hanem saját magával. Ilyenek szoktak lenni az évenkénti lelkigyakorlatok, amikor egy héten keresztül, csendben, Istennel van elfoglalva az ember. Ilyen töltekezési lehetőségek a havi lelkinapok, amikor egy kicsit elszakadok a mindennapoktól. Ilyen töltekezési lehetőségek szoktak lenni azok az idők, amikor az ember kiszabadulhat a természetbe, és órákon keresztül rácsodálkozhat Isten csodálatos alkotásaira, a természet szépségére. Számomra nagy töltekezési lehetőség az is, amikor évente elmegyünk az úgynevezett „Fiúcsapat táborral” Assisibe, ahol végigjárjuk azokat az utakat, amelyeken Szent Ferenc is járt, amelyeket ő is látott, tapasztalt.

Egy mondat, amely élete mottója lehetne…

A papszentelésemkor Szent Ferenc Naphimnuszából választottam ki a jelmondatomat, ami úgy érzem, azóta is elkísér: Áldott légy, Uram, s minden alkotásod. A jó Isten megajándékozott minket minden alkotásával. Nagyon fontos, hogy meglássuk a teremtményekben Istent, és akkor át tud alakulni kapcsolatunk az emberekkel és a természettel. A jó Isten folyton meg akarja mutatni magát nekünk, de mi sokszor nem vesszük észre.

Születési hely, dátum: Gyergyószentmiklós (Szárhegy), 1972. július 24.
Szerzetesrend: Ferencesek (Kisebb Testvérek Rendje)
Első fogadalom helye, időpontja: Vajdahunyad. 1995. szeptember 8.
Örök fogadalom helye, időpontja: Székelyudvarhely, 2000. szeptember 8.
Küldetési helyek, területek:
Vajdahunyad: segédlelkész
Déva: plébános és a Szent Antal-ház vezetője
Dés: plébános és a kollégium vezetője
Székelyudvarhely: templomigazgató és kollégiumi kisegítő

Megjelent a Vasárnap január 3-ai számában.