A pasztorális teológia a jövő egyházának a tervezőszobája. Ennek a teológiai tárgynak a feladata és a felelőssége az, hogy tudományos módszerekkel vizsgálja és ezek alapján fejlessze, optimalizálja az egyházi gyakorlatot. Ahhoz, hogy ez megfelelő szakszerűséggel történjék, mindenekelőtt tisztába kell lennünk az egyházi gyakorlat (a pasztorális munka) legfőbb céljával, amely nem más, mint Isten üdvtörténeti tevékenységét hatékonyan, konkrét időben és konkrét helyen bemutatni, azaz Isten teremtő és gyógyító szeretetét megtapasztalhatóvá tenni az emberrel.
A pasztorális teológia mondhatni az összes többi teológiai tárgy fejtegetéseit, eredményeit igyekszik lefordítani a mindennapok számára, hozzájárulva ezzel az egyházfejlesztéshez. A pasztorálteológusok olyanok, mint a jó építészek, akik pontosan ismerik és tisztelik azok igényeit, akiknek a ház épül, szeretnék, ha az épülő házban az emberek otthon éreznék magukat, emberségükben, istenképűségükben fejlődni tudnának. Ahhoz, hogy megfelelő, stabil házat építsenek, szükség van azonban rengeteg teológiai és egyéb ismeretre. Az interdiszciplináris ismeretek közül a legfontosabbak azok, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy megismerjük az embereket, a helyszínt, a kontextust, annak történelmét, jelenét, az emberek félelmeit, reményét. A pasztorálteológiát művelők számára fontos mindemellett a dogmatika, azaz a hitigazságoknak az ismerete, fontos a Szentírás ismerete, a liturgika, az egyház morális tanításának az ismerete, az egyházjog ismerete, hisz ez mind-mind segít abban hogy a „tervezett“ ház a krisztusi tanítás elemeiből álljon és hogy a krisztusi tanítás egyre inkább érthető és megtapasztalható legyen az emberek számára.
Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.
Az egyházi gyakorlat egy igazi performatív munkává kell, hogy alakuljon, egy Istent felfedő munkává, amelyben a pasztorálteológusok segítik az egyházat. Pasztorálteológusok nélkül egyházat fejleszteni és alakítani olyan, mintha tervezők nélkül építenénk házat. Egyházat azonban minden keresztény katolikus ember feladata építeni. És ez helyén is van így. A pasztorálteológusok bábáskodnak a különféle építkezéseknél, néha kritizálnak, máskor megerősítenek – attól függően, hogy tudományos munkájuk és szakismeretük fényében mennyire látják célszerűnek és időszerűnek az alakuló és fejlődő egyházi gyakorlatot. Mivel az egyház és annak gyakorlata soha nem tekinthető késznek és lezártnak, hanem állandóan fejlődik, alakul, a pasztorálteológusok munkája mindig egy kaland, egy terepmunka, amely a való világ meglepetéseivel teszi érdekessé a feladatot.
A pasztorális teológia munkamódszerét általában egy háromlépcsős módszernek szoktuk nevezni, amelynek három lépése van: látni (kairológia), mérlegelni (kriteriológia) és cselekedni (praxeológia).
- Látni: törekedni kell arra, hogy a szóban forgó jelenséget, egyházi gyakorlatot, feladatkört, azaz a kutatás tárgyát a lehető legjobban megismerjük. Ehhez szükségünk van a társtudományok segítségére, főként a pszichológiára, a szociológiára, a történelemre, a szervezetfejlesztésre. Fontos minden rendelkezésünkre álló lehetőséget felhasználni arra, hogy az adott valóságot megismerjük. Ez a lépés azért fontos, hogy az egyházi gyakorlat időszerűségét megőrizzük.
- Mérlegelni: a szerzett ismereteket megmártjuk, megnézzük a krisztusi tanítás fényében. Ez egy teológiai reflexiója azoknak az eredményeknek, amelyeket a társtudományok segítségével nyertünk. Ebben a lépésben főként az Egyházi Tanítóhivatalt, a Szentírást és a szent hagyományt hívjuk segítségül. Ez a lépés azért fontos, hogy biztosítsuk az egyházi gyakorlat célszerűségét, azaz azért, hogy a krisztusi célokat ne tévesszük szem elől.
- Cselekedni: konkrét és érthető javaslatok kidolgozása kerül előtérbe a harmadik lépésben. Az első két reflexió fényében megnézzük azt, hogy mit kell megőrizni, min volna érdemes változtatni és konkrét megoldásokat javaslunk az illetékeseknek. A munkát a pasztorálteológus adott esetben szupervizorként kíséri tovább.
A pasztorális teológiának számos részterülete (traktátusa) van, amelyek ezt a teológiai diszciplínát egy nagyon érdekes és rengeteg inter- és transzdiszciplináris együttműködést ígérő kutatási területté alakítják. Kutatási projektek minden más tudományággal elképzelhetőek. Néhány meredek, de nagyon érdekes és innovatív interakciót ígérne a digitális kommunikáció, a robotika, a management, biofizika vagy biokémia területeivel történő gyakorlati együttműködés. A pasztorális teológia kétségtelenül a való világ kiapadhatatlan kalandlehetősége és annak teológiai reflexiója, hiszen nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna Krisztus tanítványainak a szívében (vö. GS 1).
Csiszár Klára
Az írás rövidített változata megjelent a Vasárnap hetilap 2020. szeptember 27-i számában.
