Egyszer az életben van ilyen!

Nagykorúsítási ünnepségre készül a nagyváradi Szent László iskola XII.B osztálya

0
884
Ma reggeli pillanatkép, a hiányzókra is gondolva... • Fotók: Benedek Ramóna

Rendhagyó módon – a járványügyi előírásokra való tekintettel – a püspöki palota kertjében tartják a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum XII.B osztályának szalagavatóját október 10-én, szombaton 11 órától. Az eseménnyel kapcsolatban Benedek Ramóna osztályfőnököt és néhány diákot kérdeztünk.

A tizenkettedik osztályosok életében mindig meghatározó esemény a szalagavató ünnepség. A világjárványra való tekintettel is ragaszkodtunk ahhoz, hogy ezt méltóan tudjuk megünnepelni. Mivel az iskola épületébe a szülők nem jöhetnek be a jelenlegi rendelkezések szerint, a diákok sem foghatják meg egymás kezét, nem lehetnek egymáshoz túl közel, éppen ezért az iskolában nem tarthatjuk meg ezt az ünnepséget. Nem lehet nyitótánc sem, ami már hagyománnyá vált – keringővel nyitották meg a szalagavató ünnepséget, a lányok menyasszonyi ruhába öltözve. Volt mindig egy humorosabb előadás rész, amiben a gyermekségükre tekintettek vissza a diákok, most pedig ezekből a hosszabb előadásoktól is el kellett tekintenünk, ezért  a jelen helyzetben az irodalmi részre és az énekekre koncentráltunk, ezáltal az előírt szabályokat is meg tudjuk tartani.

Nagyon örvendünk, hogy Böcskei László püspök úr befogadta ezt a rendezvényt, és a püspöki palota előtti amfiteátrumot rendelkezésünkre bocsátotta. Ő fogja a diákokat és a vendégeket is köszönteni, tehát házigazdaként is jelen lesz a szalagavató ünnepségen. Ahogy látom, a gyerekek nagy szeretettel készülnek, érzik azt, hogy mérföldkő az életükben az, hogy elköszönnek a gyermek évektől. A szülőkben is tudatosul, hogy lassan a gyerekek kirepülnek a családi fészekből, hogy el kell engedniük a kezüket. Én úgy érzem, minden népnek, minden kultúrának az életében fontos ez a nagykorúsítási ünnepség, a szertartások, hisz megerősítik a fiatalokat abban, hogy lassan átlépnek a nagybetűs életbe, ahol mindazon értékek által kell helytállniuk, amit megpróbáltunk a lelki hátizsákjukba becsempészni. Azt az értékrendet, amit a családtól, a katolikus iskola lelkiségétől, szellemiségétől kaptak, azt majd tudják kamatoztatni; hogy emberként, nagy betűs emberként – ahogy Sík Sándor mondja, „Isten lehelte szép” emberként – tudjanak helytállni ott, ahova a jó Isten küldi őket, és a hivatásukat is ennek nyomán élhetik meg.

Próba a püspöki palota kertjében

Mindenképp felemelő ünnep, felemelő érzés ott lenni mellettük. A szülők ránk bízták őket – van, akit tizenkét éve, hisz első osztályos kora óta iskolánk diákja, van, akit négy éve. Mi, tanárok elkísértük őket életüknek ezen a szakaszán, próbáltunk mellettük haladni, a szépre, a jóra, az igazra nevelni őket, és lassan mi is el kell engedjük a kezüket, de lélekben tovább fogjuk őket hordozni, imáinkkal támogatni, akkor is, amikor már nem lesznek az iskolánkban.  

A XII.B osztály diákjainak gondolatai a szalagavatóval kapcsolatban:

„A szalagavató az az esemény, amit minden egyes diák izgulva vár, mivel egy igazi mérföldkő ez a mi életünkben. Ezen esemény keretein belül mi is átlépünk a felnőttek sorába. Ami pedig a mostani helyzetet illeti, nagyon kavarognak bennem az érzések, de mivel a dolgok jó oldalát érdemes nézni, ezért én is ezt teszem. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel nem akárhol és akár hogyan kerül megrendezésre ez az esemény, és minden rossztól eltekintve, izgatottan, bizakodóan és boldogan várom az október 10-ét. Szerintem – ha használhatom ezeket a szavakat –, történelmet fogunk írni, mivel, ahogy már említettem, nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy a nagyváradi püspöki palota kertjében lévő amfiteátrumban ünnepelhet egyházi és világi elöljáróival, tanáraival, családjával, barátaival, és nem utolsósorban Isten védelmező tekintete alatt. Ha az elmúlt napokra tekintek vissza, még az időjárás is kedvezett nekünk a próbákon. Remélem, hogy Isten segítségével nagyon jól fog sikerülni, és a végén mindenki elégedetten, boldogan és mosollyal az arcán fog távozni!” (N.M.)

„Mivel elég zsúfolt a hetem, egy kicsit kapkodva készülök a maturandusra, és így világjárvány idején, ugyan nehezen lehet kivitelezni bármit is, de egyszer az életben van ilyen, ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy derűvel és nagy mosollyal az arcunkon ünnepeljünk.” (D.T.)

„Őszintén, örülök, hogy vége van ennek az időszaknak, frissen kezdhetem el a következőt majd. A szombati napra próbálom összeszedni magam egy kicsit, hiszen azért mégis csak valaminek a lezárása lesz.” (V.R.)

„A szalagavatóra nagy örömmel készülök és különböző érzések kavarognak bennem, hogy felnőtté fognak bennünket avatni. A világjárvány idején hálát adok a jó Istennek, hogy egészségesen, problémamentesen kezdhetjük majd el a szalagavatót.” (Sz.A.)

A „gazdáikra” váró kitűzők

„Nagyon várom már ezt az ünnepet, életem egyik meghatározó pillanata lesz, mikor visszagondolok az elmúlt négy évre, igen érzékeny pillanatok lesznek. Örülök, hogy a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban tölthettem líceumi éveimet, és hálás vagyok mindenkinek a támogatásért, segítségért!” (P.A.)

„Bátorságot érzek, hiszen a járvány és a sok nehézség ellenére mi, egy kis osztályként is össze tudunk hozni egy eseményt, ami út a felnőtté váláshoz. Aznap lélekben felnőtté válunk és próbálunk mi is a legjobb felnőttekké és szülőkké lenni majd.” (K.A.)

„Így világjárvány idején, az október 10-ei szalagavatóval kapcsolatban sok minden megfordul a fejemben, és sokféle érzés is van bennem. Hálás vagyok azért, hogy ebben a helyzetben is úgy alakultak a dolgok, hogy szüleim, barátaim, tanáraim és minden ember, akik végig kísértek a felnőtté válás útján ott lehetnek majd, szemtanúi lehetnek annak, amikor kitűzik a kitűzőt, ami összeköt engem az osztálytársaimmal és iskolámmal… és abból a gyermekből, aki ott cseperedett fel, felnőtt lesz. Nagyon örülök, hogy ez a mindnyájunk számára fontos esemény megrendezésre kerülhet, amit sosem felejtünk majd el, hogy egy nehéz időszakban is összetartottunk és sikerült a megálmodott pillanatot megélni.” (V.B.)