Az erkölcs- vagy másképpen morálteológia néhány héttel ezelőtt már részletesen bemutatásra került Holló László tanár úr által. A következőkben a speciális részének néhány sajátos, az utóbbi időben számtalan kérdést felvető részterületéről ejtenénk néhány szót, ahol az erkölcsteológia próbál a helyes emberi döntésekhez a kinyilatkoztatás, az egyház hagyománya, a tanítóhivatal és a jelenkori teológiai gondolkodás segítségét felhasználva fogódzópontokat, útmutatást adni.
Az egyik ilyen fontos és mindannyiunkat érintő kérdéskör a teremtésvédelem vagy környezetetika, amely számtalan oldalról megközelíthető, de a cél igazából közös: felhívni a figyelmet arra, hogy e világban való létünk felelősséget is hordoz magával. A kiindulási pontok tehát sokfélék lehetnek, s igazából már a használt elnevezés is árulkodik arról, hogy a teremtett világként tekintünk-e rá, vagy pedig az ember környezetét látjuk a természetben. Keresztény emberként természetesen abból indulunk ki, hogy a minket körülvevő világ a Teremtő Isten szeretetének a megmutatkozása, s ebben az embernek kitüntetett helyet szán, amikor azzal bízza meg, „hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15b). Az ebből fakadó erkölcsi következmények gyakorlatilag életünk minden olyan gesztusában meg kellene mutatkozzanak, amelyekkel valamiképpen kapcsolatba lépünk a teremtett világgal (tehát már onnan, hogy levegőt veszünk vagy éppen hogy hova dobjuk a szemetet).
Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.
Sajátos ága a morálteológiának az élettel kapcsolatos témákat érintő bioetika, amely az élet első pillanatától kezdődően annak természetes végéig hangsúlyozza annak mindenek feletti értékét és sérthetetlenségét. A biológia területén napjainkban zajló gyors fejlődés (pl. genetikai ismeretek, illetve azok felhasználásának a lehetősége akár géntechnológia segítségével, de akár az élet más területén) szintén újabbnál újabb erkölcsi kérdésekkel való szembesülésre késztetik a gondolkodó embert.
De nem kevésbé fontos erkölcsteológiai kérdések rejtőzködnek a társadalmi etikában sem: az ember közösségi lény, s ezen a közösségen belüli kapcsolatok szintén számtalan erkölcsi vonatkozást hordoznak. Mivel ugyanannak a Teremtő Atyának vagyunk a gyermekei, bizony felelősséggel tartozunk mindazokért, akikkel – ezen közös Atyától való származás miatt – testvérek vagyunk.
Fr. Orbán Szabolcs
