EVANGÉLIUM
Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt. *
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” (Mt 13,44-52)
„Bölcsességért könyörögtél, hogy igazságot szolgáltathass” – olvassuk az olvasmányban. Salamon dicséretére szól, hogy nem hosszú életet és nem is gazdagságot, hanem bölcsességet kért magának. Ószövetségi értelemben a bölcsesség nem a filozofálás képessége vagy adománya, nem valami elvont gondolatok összefűzésére irányuló képesség, hanem a gyakorlati életben való jó eligazodásé. Ugyanakkor az élet törvényszerűségeinek felismerését jelenti, a világ törvényeinek felismerését és azok gyakorlati alkalmazását, tehát egyfajta bölcseletet, az élet bölcseletét. Ezt az ószövetségi példabeszédek könyve például jól megfogalmazott szentenciákba foglalva összegyűjtötte. A bölcsesség azt is jelenti, hogy az ember felismeri, melyik a jó út, amelyen járnia kell, amely életre vezet. Az út képe az Ószövetség után az Újszövetségben is megjelenik, hiszen ez nem csak ószövetségi gondolat. A hegyibeszéd széles, illetve keskeny útja (Mt 7,13k) annak példája, hogy a bölcs ember felismeri, melyik úton jut az életre, melyik az életre vezető út. A bölcs ember megfogadja a nála bölcsebbek tanácsát, óvását, és nem jár a halálra vezető úton (Péld 1,15; 4,14). Az Úr, aki maga a Bölcsesség, adja az ember elé az élet és halál, pusztulás útját (Deut 30,15). Az újszövetségi keskeny út választása tehát az életre vezető út választását jelenti, ezáltal a bölcsességet magát, hiszen Jézus is útnak nevezi saját magát. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6).
Miközben úgy tűnik, hogy Salamon kérése célszerű és egyszerű imádság, valójában a legnagyobb kérés: hiszen ezzel azt kéri Istentől Salamon, hogy vezesse őt egész életében, minden döntésében. A bölcsesség kérése volt Salamon nagy bölcsessége: bizalom, amellyel Istenre hagyatkozott, királyi uralmát, uralkodását rábízta Istenre egész életével együtt. Ez a gyakorlati életbölcsesség a keresztény ember mindennapi bölcsessége is, és ennek a kérésnek a megfogalmazása mindenki számára lehetséges. Salamon egyszeri bölcs döntése a keresztény ember számára kézenfekvő, ennek lehetősége számára adott. A keresztény ember valójában akkor dőre, ha nem a bölcsesség, nem az effajta bölcsesség mellett dönt. Aki ugyanis a „felülről jövő” bölcsességet elutasítva a maga „bölcsessége” mellett dönt, az letér a jó útról, dőrének bizonyul. Nem véletlenül imádkozza a zsoltáros, és nyomán a keresztény, a bölcs ember: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem!” (Zsolt 25,4).
László István kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap július 26-i számában.
