Nem elég a kőtemplom

Jubiláns papjainkat kérdezzük

0
454
Csapai Árpád fiatalokkal

A csendben kiérlelődött lelki mélységeket keresi CSAPAI ÁRPÁD-SZILÁRD csíkszeredai egyetemi és kórházlelkész.

Szentelési ünnepséged melyik mozzanata legemlékezetesebb számodra?

A 25 éves jubileum talán azért érdekes, mert egy másik 25-ös számra emlékeztet, éspedig június 25-re. Erre a napra esett ugyanis abban az évben a papszentelés vasárnapja. Ez a dátum egyben a međugorjei jelenések évfordulója is, illetve a Béke Királynője ünnepe, ahogy ott mutatkozik be Mária. Ez a legemlékezetesebb számomra, és ahányszor az a nap eszembe jut, erre a közös évfordulóra gondolok, ami szentelésünk és egyben a međugorjei jelenések évfordulója is. Gondolom elsősorban azért, mert papi életem és küldetésem valahol összefonódott a međugorjei jelenések kegyelmi vonzatával, illetve a međugorjei kegyhellyel, ahol viszonylag sok időt töltöttem papként. De az idők jeleinek tartott rendkívüli jelenéssorozat alapvető üzenete, azon kívül a természetfölötti világ beavatkozása földi emberi világunkba, és végül Međugorje profetikus jelentősége erős impulzust adott papi életemnek, mert a szentelési időponton kívül is, ahogy már említettem, akaratlanul is sűrűn találkoznom kellett életem során ezzel a valósággal.

Mit osztanál meg szívesen az olvasókkal papi jelmondatod kapcsán? Utolsó teológiai évemben hosszabb ideig imádkoztam, hogy megtaláljam papi jelmondatomat, amely teljesen kifejezi majd azt, amit leginkább papi életfeladatomnak érzek, és amit mindig teljes meggyőződéssel tudnék vállalni. Egy alkalommal imádkozva, anélkül, hogy ezen különösen töprengtem volna, teljesen spontánul bejöttek ezek a szavak: (…) hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent. Ezt a mondatrészt választottam tehát Jézus főpapi imájából. Lerövidítve használom, úgy, ahogyan először hangzott el bensőmben, viszont természetesen mindig szövegkörnyezetével együtt gondoltam rá, ami így szól Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust (Jn 17,3). Így egyértelműen papi küldetésemnek érzem azóta is megismertetni az emberekkel a valóságos Istent és az élő Krisztust. Meggyőződéssel hiszem, hogy meg lehet ismerni őt, és meg is lehet ismertetni másokkal.

Minek örülsz leginkább lelkipásztori szolgálatodban?

Elöljáróban el szeretném mondani, hogy az érzelmi öröm nem lehet abszolút értelemben vett meghatározója a papi szolgálatnak, mert sokszor a kevésnek is kell örülni, sokszor a kudarcnak is kell örülni, a húsvéti misztérium megvilágításában pedig az Isten országáért és a lelkekért vállalt áldozatnak meg keresztviselésnek is kell örülni. Egy jól működő papi életben az örömnek csak az az optikája lehet valóban építő jellegű, ha a pap beszámítja a nyolc boldogság paradox örömeit is. Ugyanis egy pap nem örül semminek sem jobban, mint az evangelizációs munkája sikerének, ám az apostolkodás kudarca gyakori az életünkben egy olyan világban élve és dolgozva, amely nem elsősorban az isteni életre van beállítva. Ez az időnkénti kudarc magának Jézusnak is fájt, meg az apostoloknál is jelen volt, hiszen olvasunk a páli levelekben is róla.

Így el tudom mondani, hogy magam is nyilván annak örülök igazán, ahogy a jelmondatom is jelzi, ha valaki általam közelebb kerül Istenhez és megtapasztalja az élő Isten szeretetét saját személyes életében. De nyilván a magam részére is különleges örömöt jelent ezt megtapasztalni és feltárulkozni belsőleg a Szentháromság személyes szeretetében.

A hiteles keresztény életforma és a lelkipásztori munka mégis alapvetően nagyon sok örömmel jár, mert az életnek olyan oldalát érintik, amivel keveset foglalkoznak manapság a világban. Az emberi élet titkait, az emberi lélek mélységeit meg az isteni, illetve a természetfeletti világ megtapasztalását jelenti konkrét hétköznapi életünkben. Ebben a pap nagyszabású eszközökkel bír, hiszen olyan értékek letéteményese, olyan értékek vannak a keze ügyében és olyan értékeket tehet mások számára hozzáférhetővé, ami felbecsülhetetlen. A bűvészet példájával élve: könnyűszerrel bármikor ászokat húzhat elő az ingujjából.

Melyek a pasztoráció súlypontjai számodra?

Az eddig elmondottak fényében én nem annyira a túlzott aktivitást érzem irányadónak, hanem a csendben kiérlelődött lelki mélységeket keresem, és azok gyümölcseit szeretném megosztani másokkal. Az emberek olyan forrásra szomjaznak, amit máshol nem kapnak meg, ezért a pasztoráció helyeinek, akár plébániáknak, akár lelkészségeknek, akár közösségeknek lelki oázissá kell lenniük. Nem elég a kőtemplom, bár az is fontos. Azok körül az isteni életnek kell fakadnia, ahogy Ezekiel látomásában is írja, hogy a templom oldalából víz fakad, ami aztán eláraszt mindent (vö. Ez 47,1). Ehhez valakinek vagy valakiknek oda kell emelkedniük, ahol meg tudják nyitni mások számára az isteni élet kegyelmi kincsestárát. Ahogy a Madonna Međugorjéban mondja: a papnak minden tevékenységénél többet ér az imája, minden csak azután jön és abból fakad. Azt hiszem, ez az én papi hitvallásom.

Ezért a súlypontok számomra a mély lelki beszélgetések, lelkivezetés, lelkigyakorlatok, lelki találkozók, imaiskolák vezetése, egyszóval inkább olyan dolgok, amikben a mélyebb lelki tartalmak továbbadhatók. Néha a felnőttkatekézis és a lelki témájú előadások is ezt szolgálhatják nálam.

Mi jelent a leginkább töltekezést számodra az imában és azon kívül?

Imában a szentségi Jézus jelenléte meghatározó jelleggel bír hétköznapjaimban, azon kívül az élő keresztény közösség jelenléte tölt még fel, ami olyan emberek közelségét jelenti számomra, akik nyitottak a Lélek vezetésére. Utoljára hagytam, de nem utolsósorban a természetközelségnek szintén fontos szerepe van az életemben. Nyilván a sport meg a kikapcsolódás is fel tud tölteni néha megújító életlendülettel, ezért arra is igyekszem időt szakítani.

Csapai Árpád-Szilárd Kolozsváron született 1969. január 21-én. Teológiai tanulmányait 1989–1995 között végezte, 1995. június 25-én szentelték pappá Gyulafehérváron.

SZOLGÁLATI HELYEI:
Brassó-Bolonya, segédlelkész: 1995–1998
Sepsiszentgyörgy, segédlelkész: 1998–1999
Béke Királynője közösség tagja és papja, ahol lelkivezetést és közösségszervezést tanult Olaszországban és Međugorjéban: 1999–2006
A Szeretetláng közösség papja és novíciusmester Budapesten: 2006–2007
2007-től egyetemi lelkész Csíkszeredában
2019-től csíkszeredai kórházlelkész is

Kérdezett Szász István Szilárd