Emmausz-sorozat: Oláh Zoltán – Ne vígy minket kísértésbe!

0
718
Emmausz: úton a Mesterrel

Az embereknek kihívást jelent a Miatyánk hatodik kérése, ami így szól: ne vígy minket a kísértésbe. Ezt a kérdést járja körül Oláh Zoltán, a gyulafehérvári papnevelő intézet tanára az Emmausz-videósorozat legújabb részében. Isten azt akarja, hogy megtanuljunk járni, fogalmaz Oláh Zoltán a gyulafehérvári papnevelő intézet és kisszeminárium tanárainak hetente jelentkező online katekézisében.

A Miatyánk a keresztények számára a legismertebb és a legszebb imádság. Az Úr Jézus tanította, jól ismerjük a szavait, de vajon megértjük a kéréseit is? Különösen a hatodik kérdés sok gondot okoz az embereknek: Ne vígy minket a kísértésbe. Hogyan értsük? Isten kísértésbe vinné az embert? Jakab levele első fejezetében azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy „Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik. Senki se mondja, aki kísértést szenved: »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.” (Jak 1,12-13) Ez a szakasz rámutat arra, hogyan kell értelmezni a hatodik kérést. Kísértés van, de az nem Istentől származik.

Van próbatétel, ami Isten iránti hűségünket növelheti. Ábrahám élete folyamán tíz próbatételen esett át: a legutolsó az volt, hogy áldozza fel fiát Istennek. Ebben a próbatételben Isten iránt hűségesnek és engedelmesnek bizonyult. Jézus megkeresztelkedése után a Szentlélek kivitte őt a pusztába, hogy a sátán megkísértse őt (Mt 4,1). A kísértés, a próbatétel létezik az ember életében. A hatodik kérés nem arra vonatkozik, hogy Isten ne tegye próbára az embert, hisz Ábrahámot és Jézust is próbára tette.

A kérés értelmét megvilágítja az a szövegrészlet, amit a szír Jakab-liturgiában a Miatyánk után a pap mond: „Igen, Uram, Istenünk, ne vígy minket olyan kísértésbe, melyet nem tudnánk elviselni, hanem a kísértéssel együtt a kiutat is add meg, hogy helytállhassunk…”

Az apa sem tartja mindig gyermekét a karjai között, a gyermeknek meg kell tanulnia saját lábán járni. Ugyanakkor a szervezet az immunitást úgy szerzi meg, ha kismértékű vírus- vagy bakteriális fertőzésen esik át. Isten célja, hogy az ember járni tudjon, nem a rosszat akarja, hanem azt, hogy kifejlődjön bennünk az ellenállóképesség a rosszal szemben. Azt kell kérni Istentől, hogy keresztény élethivatásunkat ne érje a kísértőnek olyan támadása, ami végleges bukásunkat okozná és az isteni életet kioltaná bennünk.