Emberek a gáton – a vírus idején helytálltak a Caritas önkéntesei

1
502
Emberek a gáton. Fotók: Caritas Catolica

Már március közepén, a szükségállapot kihirdetésének előestéjén megalakult a nagyváradi Caritas Catolica időseket segítő önkéntes-csapata. A cél az volt, hogy a kijárási korlátozások idején önkéntesekkel segítsenek azoknak a 65 év fölötti személyeknek, akik a katonai rendelkezések miatt nem hagyhatták el otthonaikat és így nem tudták beszerezni maguknak a mindennapi élethez szükséges dolgokat.

Ennek megfelelően a Caritas önkéntesei 10 héten át jártak bevásárolni, gyógyszereket beszerezni, számlákat fizetni és egyéb ügyeket intézni idősek részére. Hetente mintegy 40 személyről gondoskodtak ily módon, dacolva nemcsak a vírusveszéllyel, hanem a rendelkezések nyomán kialakult bürokráciával is. Szolgálatuk múlt héten véget ért, de munkájuk hatása még sokáig megmutatkozik az ellátottak életében.

„Biztonságérzetet adtak nekünk a Caritas önkéntesei ebben az időszakban. A feleségem 95 éves, én pedig 84 éves vagyok, igyekeztünk nem kockáztatni semmit. Nem kellett félnünk a kijárási tilalom alatt, mert tudtuk, hogy csak egy telefonba kerül, és jön a segítség: bevásároltak nekünk, kiváltották a gyógyszereket, mindent elintéztek amire szükségünk volt. Úgyhogy nagyon hálásak vagyunk a sok segítségért. Minden elismerésünk azoknak, akik vállalták ezt a szolgálatot” – nyilatkozta Halász Ferenc, a program egyik ellátottja.

Szerveződés

Az időseket segítő önkéntes alakulat Böcskei László megyés püspök és Rajna József Caritas-igazgató kezdeményezésére jött létre, és a beérkező igénylések nyomán gyorsan gyarapodott. Előbb a plébániák részéről érkező ajánlásoknak tettek eleget az önkéntesek, majd csakhamar létrejött egy segélykérő vonal, amelyen bármely idős személy segítséget kérhetett.

Később a Caritas partnerséget vállalt az RMDSZ által indított Együtt Vagyunk! mozgalomban is, és részt vállalt a Bihar megyei civil szervezetek közös online platformjára érkező segélykérések teljesítésében is. A szolgálat folyamatosan bővült, s mikor a katonai rendelkezések munkahelyi izolációra kényszerítették a bentlakásos intézmények alkalmazottjait, a Caritas-önkéntesek a karantén alatt levő idősotthonok lakóinak és dolgozóinak részére is vállalták a bevásárlást.

Az emberi közelség fontosabb volt, mint a bevásárlás

„Én mindig szerettem volna önkénteskedni, de most időm is volt rá, mert a vírusvédelmi rendeletek miatt egy ideig nem volt munkám. Szerintem nagyon fontos volt ez a szolgálat, legalábbis azok a nénik és bácsik, akikhez én jártam heti két-három alkalommal nagyon hálásak voltak. Jól esett nekik, hogy heti néhány alkalommal valaki rájuk nyitotta az ajtót, vagy éppen tartotta velük a kapcsolatot telefonon. Így kevésbé érezték magukat egyedül. Sokszor nem is a bevásárlás volt a lényeg – mert volt, aki csak egy kiló almáért küldött el –, hanem hogy közben beszélt vele valaki két szót, megkérdezte: hogy van” – nyilatkozta Páll Magdolna Edina, önkéntes.

„Maga a munka egyáltalán nem volt megterhelő, mert nagyon jól meg volt szervezve a szolgálat. Előre egy-két nappal megkaptuk sms-ben a feladatot a koordinátortól: mikor kihez kéne menni és mit kell csinálni – bevásárolni, gyógyszert felíratni, számlát fizetni – visszajelezhettem, hogy tudom-e vállalni, és akkor előre úgy tudtam szervezni a napomat, hogy az a feladat bőven beleférjen az időmbe. Ez a rendszer nagyon megfelelt nekem és megkönnyítette a munkát” – tette hozzá.

Önzetlen segítők

„Mahatma Gandhi írta az önéletrajzában, hogy ha az ember nemes célért küzd, a föld alól is segítőtársak fognak előbukkanni, amikor nem számít rá. Ezt tapasztaltuk mi is lépten nyomon a szolgálat során, hiszen már a nagyszámú igénylő és önkéntes kezelését is azzal az applikációval tudtuk megoldani, amelyet Fischer György webfejlesztő pro bono készített el, külön erre a célra” – mondta el Szombati-Gille Tamás, az időseket segítő szolgálat koordinátora.

Bár a fő feladatok a bevásárlás és számlafizetés voltak, azokban az esetekben amikor szegénységgel találkoztak, igyekeztek adománycsomagokkal is segíteni a rászorulókat. Ez sem valósulhatott volna meg intézmények és magánszemélyek önzetlen felajánlásai nélkül.

„Köszönetet szeretnénk mondani a Tomis pékségnek, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek, valamint a Szent László és a biharpüspöki plébániák híveinek és lelkipásztorainak, akik a krízis idején több ízben is tartósélelmiszer felajánlásokkal segítették a munkánkat. Nyilvános gyűjtést nem hirdettünk erre a célra, mégis nemegyszer megtörtént, hogy pont akkor kerestek meg minket egy váratlan felajánlással amikor épp kifogyóban voltak a készleteink” – hangsúlyozta az önkéntes-koordinátor.

„Mások pozitív megkülönböztetéssel segítették munkánkat: megesett, hogy soron kívül szolgálták ki az önkénteseinket a bevásárló-központokban, vagy hogy a közúti ellenőrzést végző rendőrök nemcsak, hogy nem tartóztatták fel a Caritas gépkocsiit, hanem gratuláltak és jó szerencsét kívántak a szolgálathoz. Ilyen apróságok is mind hozzájárultak ahhoz, hogy a félelemteli időkben is hatékonyan és pozitív légkörben végezhessük a munkát és ezért nagyon hálásak vagyunk” – tette hozzá.

„A legnagyobb köszönet mégis magukat az önkénteseket illeti, akik felhívásunkra azonnal válaszoltak, és saját testi épségüket háttérbe szorítva, önzetlenül és becsülettel végezték ezt a lelkileg néha megterhelő szolgálatot” – fogalmazott Szombati-Gille Tamás, a program koordinátora.

Nemcsak adtunk, kaptunk is

„Örömünket leltük a segítségnyújtásban, és látván, hogy ezek az idős személyek milyen hálásak voltak, egyre motiváltabbak is lettünk. A szolgálat ideje alatt és utólag is sokan köszönetet mondtak, szóban vagy levélben és hangsúlyozták, hogy milyen nagy segítség volt ez számukra, és mennyire megkedveltek minket. Ezek mind olyan dolgok, amik jól esnek az embernek. Tehát nem csak adtunk, hanem kaptunk is és igazán érezhettük, hogy jó dolog jót tenni” – fogalmazott Váradi Klára szociálpedagógus, önkéntes.

„A mindennapi munkánk során ahhoz voltunk szokva, hogy gyerekekkel foglalkozzunk, és ezeket a tapasztalatokat az idősek ellátásában is tudtuk kamatoztatni. Több türelem és odafigyelés kellett hozzájuk, talán egy fokkal nagyobb kedvesség, egy mosoly pluszban és mindjárt szót lehetett érteni velük. Olyan személyekhez voltunk irányítva, akik 65 éven felüliek voltak és nem mehettek ki bevásárolni, de nem csak ez volt a problémájuk, hanem ezen felül szinte mindegyiküknek volt valamilyen időskorral járó betegsége, vagy nehezen tudott mozogni. Volt például egy néni, akinek combtörése volt és a koronavírus miatt nem látták el a kórházban, ezért rászorult, hogy segítséget kérjen” – tette hozzá.

„Aki jóindulatú, meg van egy kis szíve, az segít az ilyen helyzetben, mert ezek az öregek tényleg rászorultak. Jártunk olyan idős nénihez, aki három műtéten esett át egymás után és alig tudott járni, de voltunk olyan bácsinál is, akinek amputálták a lábát. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálják ki az önkénteskedést, mert felbecsülhetetlenül jó érzés tudni, hogy segítettél valakin. Örömmel tölt el téged is, meg az idős személyt is, sőt – mikor bevásároltunk, volt, hogy a kiszolgáló is megköszönte a munkánkat” – nyilatkozta Laczikó Ferenc, önkéntes.

„Jó tudni hogy ilyen emberekre számíthatok”

„Én és a feleségem is 65 éven felüliek vagyunk, és nem nagyon mertünk vásárolni menni, mert hallottuk a tévében, hogy ránk fokozottan veszélyes a vírus. A Bihari Naplóban olvasott cikk után folyamodtunk segítségért a Caritashoz. Nagyon elégedettek voltunk az önkéntesekkel és szeretnénk ezúton is megköszönni, hogy ennyit fáradoztak értünk. Jól jött a segítség, mert nincsenek közeli rokonaink, akikre számíthattunk volna. Féltünk a vírustól mert több betegségünk is van: a feleségem asztmás, nekem meg krónikus szívbetegségem van. Mindkettőnk immunrendszere gyenge, ezért tényleg nagyon hálásak vagyunk” – nyilatkozta a 67 éves László, a program egyik ellátottja.

Mint egy másik ellátott, a 77 éves Szatmári Péter hozzátette: „Nagyon rendesek és segítőkészek voltak az önkéntesek. Mindig pontosan érkeztek, amikor megígérték és mindent beszereztek, amit csak kértem. Csak maximálisan jókat tudok mondani róluk. Nagyon köszönöm nekik. Én egyébként el tudom látni magamat, és most, hogy a tilalomnak vége, már kimerészkedem a kisebb boltokba vásárolni, de jó tudni hogyha Isten ments’ megint rákerül a sor, is ilyen emberekre számíthatok a Caritasnál”.

A speciális önkéntes szolgálat múlt héten lezárult, és a legtöbb önkéntes visszatért megszokott munkájához, életéhez, a Caritas Catolica pedig tovább folytatja a válsághelyzet előtt is működő szolgáltatásait: az otthoni betegellátást, az idősgondozást, szegények étkeztetését a szociális konyhán, az orvosi konzultációt a járóbeteg rendelőkben, valamint az időszakos segélyosztó akciókat. Szükség esetén pedig, egy esetleges újabb vírushullám idején az időseket segítő önkéntes-szolgálat is újraindul.

Forrás: a Caritas Catolica sajtószolgálata