Találkozni egyházzal és egymással

0
261
sdr

„A kereszténység életforma. Annak nincs eleje, vége, beleszülettünk, cseperedtünk, növeljük, fejlesztjük és majd úgymond belenyugszunk. Ezt az életformát, sokszor azon kapja magát az ember, hogy félretenné: most szórakozom, most dolgozom, de nincs ilyen, én keresztényként szórakozom, keresztényként ápolom a beteget és kísérem a kollégát, mindent keresztényként kell végezzek. Úgy érzem, az egyház társadalmi tanítása, mivel az életről szól és a minket körülvevő szociális kérdéseket mélyíti el, segít abban, hogy megélhetővé váljon számunkra ez az életforma” – így fogalmazott Pápai József, a Gyulafehérvári Caritas egyik humánerőforrás-menedzsere. Az általa említett „társadalmi tanítás” átadása zajlik a szeretetszolgálat munkatársai körében immár több hónapja. Az itt-ott már hallott, vagy éppen a kékborítójú kötet címeként látott DOCAT-kifejezés tartalmáról a szervezet megbízottja, Sajgó Balázs lelkiigazgató és segítőtársa, Pápai József osztott meg részleteket.

„A Szentírásban benne van Jézusnak az a hőn óhajtott vágya, hogy az evangélium eljusson a föld végső határáig. Ezen dolgoztak az apostolok, az evangélisták és az apostolok utódai, a pápák, püspökök. A jelenlegi pápa, Ferenc különösen nagy szociális érzékű, és továbbítani kívánja a jézusi vágyat, hogy az örömhír eljusson mindenkihez. Ahhoz, hogy az emberekre való figyelés, az embereken való segítés szándéka meginkább gyökeret verjen, először a segélyszervezeteket szólította meg szerte a világban. Romániában többféle szervezet lett felkérve, köztük a Gyulafehérvári Caritas” – ismerteti az előzményeket Sajgó Balázs lelkipásztor, aki Pápai Józseffel közösen vállalta, hogy a Caritas keretében gazdája lesz e kezdeményezésnek. „Mi a Caritasban szociális szolgáltatók vagyunk, és jól jön a pápa felkérése, hiszen időszerű, hogy az egyház tanítását átgondoljuk, és ezáltal tudatosabban végezzük a munkánkat. Fontos azért is, mert azt hirdetjük, hogy a mi szolgáltatásunk és létünk összességében keresztény értékrenden alapszik. Számomra ez azt jelenti, hogy az a szociális munkás, a pszichológus, az otthoni beteggondozó, aki kliensekkel dolgozik, egy nagy igent kell mondjon a célcsoportra, amellyel éppen foglalkozik, és ebben benne van az öröm, a bánat, a keserűség. Úgy gondolom, a mi szervezeti kultúránk fejlesztését szolgálja a lehetőség, hogy ezt az igent ki tudjuk mondani és vállalni a munkánk során” – vélekedett a humánerőforrás-menedzser.

A projektszintű elképzelés az volt, hogy minden segélyszervezetnél lesz egy felelős, aki kiválaszt tizenkét embert, ők együtt képződnek, hogy a tanultakat majd továbbadják, úgymond trénerként a kollégáknak. A Caritas esetében, mivel nagy a létszám, és évek óta van itt lelki program, más mintát követ a két vezető: régiónként létrejött egy-egy csapatot 6–10 emberrel, akik kéthavonta találkoznak, közösen ismerve meg a DOCAT – Mit kell tennünk? kötetbe foglalt témaköröket. „A kiadvány olyan témákat hoz fel, mint a teremtettség, a bűnbeesés, az egyén, a család, a munka, az erőszakmentes élet, környezet- és tevékenységszeretet, amelyekkel együtt élünk, és amelyekről nem gondolkodunk gyakran, melyekről a véleményünk magunkkal hozott vagy valamikor egyszer megformált. A téma körbejárása kollégák segítségével tudatossá teheti ezeket a mozzanatokat, amelyek körül az életünk zajlik” – fogalmazott Pápai.

Lelkinapként lehet elképzelni ezeket az együttléteket, zárt csoportban, védett környezetben. A vezetők többször találkoztak a különböző régiók csapataival, tapasztalatként Sajgó Balázs elmondta: „A két-két alkalom után egyre mélyebben beszélgetünk egymással. Azt látom, hogy a csapat tagjainak a találkozáson túl ez lelkileg is egy megerősödés, egymást is tudjuk erősíteni a Caritas szervezetén belül. Mindenkiben merülnek fel kérdések, és a visszajelzések alapján kapunk válaszokat, és ezt személyesen is így érzem, hogy miközben valakinek választ adok, én is megértek jobban valamit. Több szem többet lát, több szemszög többet láttat, és ez segít, feltölt lelkileg, előbbre visz, és az egymás közti kapcsolatokban is erősít, ugyanakkor segíti az előhaladásunkat akár a teológiai információs megértésében és az életben ültetésében is.” Van olyan része is az együttlétnek, amikor teológiai meghatározások tisztázódnak, de olyan is, amikor a mindennapi életből hozott történések kerülnek új megvilágításba.

Bár az eredeti elképzelésben egyéves projektként szerepel az egyház társadalmi tanításának ismertetése, a Caritasnál a könyv tizenkét fejezetét szeretnék végig venni a résztvevők, ami háromévnyi rendszeres találkozást jelent. Ez idő alatt lehetőség van új csoportok létrejöttére is, amint már erre igény mutatkozott. A humánerőforrás-menedzser elmondta, amint a csoportok száma gyarapszik, valószínű, hogy nem párban, hanem külön-külön fognak részt venni Sajgó Balázzsal az együttléteken.

„Találkozni az egyház tanításával a hétköznapi élet megéléseiben és nyitottnak lenni az egymással való találkozásra, ez segíthet nekünk abban is, hogy az eredeti célhoz hűségesen ragaszkodjunk, de mi, személy szerint is építkezzünk belőle és általa – fogalmazza meg a célt Sajgó Balázs, Pápai pedig az együttlétek hozadékát vetíti elő: „Azt gondolom, ha három évig ezt az utat járjuk együtt, utána már nincs megállás, igény lesz arra, hogy akár új tematikák kerüljenek elő a munkánkból, a kapcsolatainkból, a mindennapi problémáinkból, amelyeket pont ilyen meghitten tudunk majd végig beszélni.”

Ezt fedi tehát a DOCAT, melyből bárkinek része lehet, aki igényli, hogy a kereszténységet életformaként élje meg mindennapjaiban.

Balázs Katalin

MEGOSZTÁS