Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! A mai „beszélgetésből” az is kiderül, mitől fél a főpásztor, amikor fél…
Pál József Csaba temesvári megyés püspök válaszol kérdéseinkre.
1. Mi jót hozott az életébe a vesztegzár?
A rengeteg program leállítása időt és teret adott átgondolni, hogy mi is igazából a lényeges, mi az, ami előre mutat.
2. Mi egy mostani hétköznapja legkiemelkedőbb eseménye?
Ugyanaz, mint eddig: a jó Istennel való csendes percek és az emberekkel való beszélgetések (most többnyire telefonon és a kommunikációs eszközökön keresztül).
3. Mit sajnál, hogy nem tett meg a járvány „kitörése” előtt?
Talán azt, hogy nem látogattam meg még néhány beteg keresztény testvéremet.
4. Mi a legutóbbi hála-morzsája?
Az, hogy Isten velünk van. Velünk járja utunkat, határtalanul szeret. És konkrétan: rengeteg emberi jóságot hoz felszínre, amit mindennap látok körülöttem és szélesebb körben is.
5. Mitől fél, amikor fél?
Attól, hogy valamit elmulasztok, attól, hogy nem figyelek eléggé Rá, és éppen ezért figyelmetlen lehetek embertársaim iránt.
6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata az ön számára?
A paptestvérekkel való telefonbeszélgetések. Több napon keresztül ez volt az egyik legfontosabb tevékenységem. Sok örömet jelentett az összetartozás igazi megtapasztalása. Ezt a Feltámadottnak köszönhetjük.
7. Mit vár, mit szeretne a járvány megszűnése után önmagától, a környezetétől, a világtól?
Magamtól azt „várom”, hogy ne „várjak el” semmit másoktól. Ugyanakkor nagyon szeretném, hogy az időmet és energiámat arra fordítsam, ami valóban gyümölcsöt hoz, ami igazán építi Isten Országát. Legalább egy kicsivel kevesebb időt fordítani a szervezésre és több időt a személyekre. A környezetem? – Próbáljunk meg még inkább igazi testvérekként élni. A világ? – Vágyom arra, hogy az igazi szolidaritás megélését folytassuk: úgy tekinteni mindenkire, mint Isten nagy családjának tagjaira.
+1. Mit kérdezne most a feltámadt Jézustól, ha találkozna vele?
„Ha találkoznék vele”? – Hiszen minden nap találkozunk Vele. Meg is kérdeztem, hogy ezt a járványt „csak” úgy megengedte, vagy van valami fontos terve ezzel? Aztán bocsánatot kértem, hogy ilyen tolakodóan kérdezem, és úgy változtattam a kérdésen, hogy ez által mit akar üzenni nekem, az én életemnek? – Válaszának megértése lassan-lassan formálódik, érlelődik a szívemben.
