A kamaszok bár fizikailag már felnőttnek tekinthetőek, lélekben valójában még gyerekek, akik még nincsenek felkészülve a felelős, önálló életre. 13-14 éves kortól 19-20 éves korig eltartó időszak ez, amely során nem könnyű egyensúlyt találni: egyrészt elég biztonságos környezetben kell a tinédzsernek felnőnie ahhoz, hogy hosszú távon lelkileg ne sérüljön, másrészt kihívásoknak kell kitenni, hogy képes legyen tanulni és fejlődni.
Plesek Zoltán pszichológus, pszichoterapeuta világosít fel erről: úgy tűnik, hogy a mai társadalom a biztonság és a kihívás egyensúlyát nagyon nehezen tudja megtalálni. Ha egy kamasz túl nagy biztonságban van, akkor a kihívások felé fog elmozdulni, ami veszélyt hozhat magával, de ha túl erős a kihívás az életében, nincs elég biztonság, akkor az sérüléshez vezet.
„A mai világot a felnőttek sem feltétlenül értik, hiszen ez egy információkkal elárasztott, nagyon gyorsan változó, bizonytalan, képlékeny világ. Mivel rengeteg a könnyen elérhető szolgáltatás, a tanulás ma már nem lehetőség, hanem nyűggé válhat, ha pedig mindenki tanulhat, akkor csak az nyerhet, aki a legtöbbet tud, vagy magasabb képzésre tesz szert, mint a többiek, ezért az iskolák és a családok a gyermekeket a kiemelkedő tanulásra sarkallják” – magyarázza a szakember. Eközben a gyermek azt látja, hogy a tanulás végtelen és kötelező folyamat. Ugyanakkor a kamaszok ma olyan technológiákhoz jutnak hozzá, amelyek valamikor csak a felnőtt jogai voltak, ha szerencséje volt és megfizette az árát.
A korlátokat meg kell értetni
„A globalizált világban a hatalmas információtömeget nagyon nehéz feldogozni, így az könnyen fogyasztói propagandává alakítható. Azt mondják, hogy nekünk és a gyerekeinknek jár a technológia, a biztonság, és kötelesek is vagyunk ezt biztosítani. A kamaszok pedig meg is kapják mindezt a szüleiktől, miközben az ő korosztályuk még nem érti, hogy hol a határ az elérhető szolgáltatásokban. Viszont ha mindenkinek elérhető valami, abban már nincs kihívás, s így nincs a kamasz számára fejlődési lehetőség, nem tudja felmérni saját képességeit, saját lehetőségeit” – magyarázza a pszichológus. Éppen ezért a kamaszkor és fiatal felnőttkor egyik tipikus jelmondata a Lépj túl a korlátaidon – ezek a kihívások viszont könnyen a tiltott világból érkezhetnek. A felnőttnek bizonyos dolgoktól – drogoktól, a túl korai szexuális élettől, a virtuális világ veszélyeitől – védenie kell a kamaszt, de sokszor nem figyel eléggé oda rá, nem közli az ezzel kapcsolatos információkat a tinédzserrel, vagy nem tudja vele megértetni a korlátokat, ugyanakkor sokszor rossz példát is mutat. Nekem szabad, mert felnőtt vagyok, de neked nem, mert gyerek vagy – ez a hozzáállás arra sarkallja a gyereket, hogy a tiltott dolgot kipróbálja. Ha pedig azt látja a kamasz a felnőttben, hogy fél a drogoktól, nem érti a virtuális világot, tiltja is ezeket, ezért a fiatal ott látja a fejlődésének a lehetőségét, ahol a legveszélyesebb.
A mai értelmes kamaszok érzik, hogy fejlődniük kell, néha el is hiszik, hogy a nagyon tiltott világ visszatéríthetetlen veszteségeket is okozhat, de nagyon nehezen kapnak hiteles választ a kérdéseikre. Egy felnőtt csak úgy tud hiteles lenni és úgy tudja megvédeni a gyermekét a veszélyektől, ha megfelelő időt szakít rá. A mai kamasz védettségének lehetősége az, ha olyan felnőttel találkozik, aki elég jártas azokban a veszélyekben, amik a tinédzsert vonzzák. Mindezekről úgy kell beszélni a gyerekkel, hogy értse, a felnőtt valóban többet tud róla, mint ő. Ahhoz, hogy a felnőtt hiteles legyen, rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, amiket Carl Rogers amerikai pszichológus azonosított be: empatikusan, elfogadóan kell a másik emberrel beszélni, azaz megadom a másik embernek a lehetőséget arra, hogy a saját szemszögéből tekintsen a témára. Mindemellett az is nagyon fontos, hogy felnőttként következetes legyek, azaz amit mondok, azt a másik lássa a spontán döntéseimben, megélt életemben. Ha például egy szakember a fiatalnak egy káros szenvedély komoly hatását ecseteli, de kiderül, hogy egész életében cigarettázott és még mindig nem hagyta el, már nem lesz elfogadható a magyarázkodás a kamasz számára. Hiteles „magyarázót” nehéz találni, de nyitott szemmel kell járni, hogy ha ilyet talál a szülő, egy-egy beszélgetésből a kamasz gyermeke fejlődni tudjon.
