A II. vatikáni zsinat (1962-1965) újra szorgalmazta az állandó diakonátust, amellyel valójában nem a paphiányon akar segíteni. A diakonátusra jelentkezők az egyházjognak megfelelően átfogó lelki és pasztorális képzésben részesülnek, amely a teológiai tanulmányok mellett gyakorlati időt is magába foglal. Olyan férfiakról van szó, akik betöltötték 35. életévüket, elkötelezett katolikus hívők, életükkel az egyházat kívánják szolgálni, és rendezett házasságban vagy cölibátusban élnek. Az állandó diakónusok feladatait illetően a II. vatikáni zsinat három területet jelöl meg: liturgia, hithirdetés és karitatív szolgálat.
Március 7-én, szombaton az arad-ségai plébánián szervezték meg a temesvári egyházmegye területéről érkező, magyar nemzetiségű vagy a nyelvet jól beszélő, állandó diakonátusra jelentkező férfiak találkozóját. Az összejövetelen részt vett Pál József-Csaba megyéspüspök, a máriabesnyői diakónus-képző képviselői: Füzes Ádám atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakonátusért felelős referense és a Kanter Károly Felnőttképzési Intézet igazgatója, Molnár Ferenc, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye állandó diakónusa és a kecskeméti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője, aki a találkozóra a feleségével, Molnárné Tóth Erika logopédussal érkezett. A nagyváradi egyházmegye képviseletében jelen volt Pék Sándor nagyvárad-újvárosi plébános, valamint a temesvári egyházmegye több lelkipásztora.
A találkozón elsőként Pál József-Csaba főpásztor köszöntötte a meghívottakat és a résztvevőket, az állandó diakónusi szolgálatra jelentkező férfiakat, illetve azok házastársait, ezen az eseményen ugyanis a feleségek is részt vettek. Ezt követően a jelenlevők – jelöltek, házastársak és lelkipásztorok – kiscsoportos megbeszélés keretében fogalmazták meg az előadóknak feltett kérdéseket, amelyek többnyire a következők voltak: Mi az állandó diakónus szerepe? Mennyi időt vesz igénybe a képzés? Mi az állandó diakónus pontos feladata? Vajon elfogadják majd őt a hívek? Mi a feleség szerepe?
A találkozó első részében, ezekre a kérdésekre válaszolva, elsőként Molnár Ferenc állandó diakónus beszélt saját szolgálatáról, elmondta, hogy ő az, aki a missziós küldetésért felelős, illetve Walter Kasper bíboros szavait idézte, aki úgy fogalmazott, hogy a pap és a diakónus a püspök két karja. Füzes Ádám az egyház szemszögéből mutatta be, hogy milyen kell legyen a diakónus és a pap, illetve a diakónus és a püspök közötti viszony. Elmondta továbbá, hogy manapság nagyon sok helyen a püspökök számítanak az állandó diakónusaikra. Molnárné Tóth Erika arról beszélt, hogy neki, feleségként mi a szerepe azon kívül, hogy beleegyezését adta az állandó diakonátushoz.
A második részben a jelenlevők három csoportra osztva (feleségek, férjek, papok) beszélték meg a sajátosan őket érintő kérdéseket.
Váncsa Csaba
Forrás: A temesvári egyházmegye honlapja
