Krisztus Urunk bemutatását ünnepelték a nagyváradi székesegyházban

0
308
Fotók: hirek.varad.org

Születése után negyven nappal Szent József és Szűz Mária bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban, ahol a jelenlévő idős Simeon a Nemzetek Világosságának nevezte őt, innen ered az egyik legrégebbi szentelmény, a gyertyaszentelés szokása. Vasárnap, február 2-án a nagyváradi székesegyházban délelőtt Böcskei László megyés püspök mutatott be szentmisét, amelynek elején megáldotta a gyertyákat.

Szűz Mária és Szent József az Úr törvényét kötelezőnek érezték magukra nézve, és a kedvét keresve mutatták be áldozatukat. Jézus életében, íme, elkezdődött tehát az áldozat: szülei helyette visznek tisztulási áldozatot a jeruzsálemi templomba, majd később ő maga lesz az áldozat. Az ünnepet a keleti liturgiában Hypapante (Találkozó) néven már a negyedik században megtartották, s hamarosan elterjedt a nyugati egyházban is. A találkozás ünnepe is, hiszen Jézus a születésekor csak csodálkozó pásztorok képviseletében találkozott a választott néppel, ezen a napon azonban a szent törvények értelmében találkozott a jeruzsálemi templomban a papsággal és a profétákkal (Simeon, Anna), a maga örök papságának és prófétai méltóságának hirdetőivel és előképeivel.

Prédikációjában Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója úgy fogalmazott: amikor generációk élnek egymás mellett, a látszólagos nézetkülönbségek miatt elkerülhetetlenek a súrlódások családokon, munkahelyeken, baráti és egyéb közösségeken belül, holott, ha jobban belegondolunk, ezek nem kéne hogy felszínre törjenek, hiszen csak a szemléletmód különbözik, de ugyanazt a valóságot éljük meg, szemléljük mindannyian. Mégis, ha a boldogulást vesszük alapul, azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok lendületesebben, frissebben, nagyobb vitalitással vetik bele magukat az élet hullámaiba, míg az idősebbek megfontoltabbak, kimértebbek, jobban áttekintik a dolgokat. Ugyanakkor pedig minden korosztály ugyanolyan élményszerűen keresi a boldogulását.

Annak idején egy fiatal jegyespár, Mária és József, ősi szokás szerint elvitték titokzatos gyermeküket, hogy mint elsőszülöttet, bemutassák őt az Úrnak. Nem az előírt törvények szerint éltek, de alávetették magukat a törvénynek, vagy inkább a régi szokásjognak azért, hogy mint a teremtményei, megköszönjék Istennek, amit tőle kaptak. És ott volt a két agg, Simeon és Anna, az ősi remény hordozói, akik meghaladva a zsidóság kereteit, az emberiség féltve őrzött vágyát képviselték. Két generáció, mégse volt köztük torzsalkodás, számonkérés, szemrehányás vagy távolságtartás, hanem az ott történteknek köszönhetően a legnagyobb titokban történt megtestesülés elkezdett lassan beszivárogni a köztudatba, és emberek által lett hitelesítve a közénk jött Isten. Aztán, ahogy teltek az évek, Jézus megszólalt, megkísértetett és kiválasztotta apostolait, elmondta hegyi beszédét és a boldogmondásokkal programszerűen elkezdődött a jézusi korszak – magyarázta a szónok.

„Urunk bemutatása ünnepén mi is ajánljuk fel magunkat Istennek, hogy nála és belőle megújulva magunk lehessünk ajándék egymás számára, házastársunknak, gyermekeinknek, szüleinknek, az idegeneknek és még azoknak is, akik nem szeretnek bennünket” – tanácsolta.

A szentmise végén balázsáldásban részesülhettek a hívek.

Ciucur Losonczi Antonius

Forrás: A nagyváradi egyházmegye sajtóirodája