Ferenc pápa katekézise: Az együttműködés jobb emberré tesz bennünket!

0
320
Ferenc pápa katekézise.

A szentatya január 22-én az ökumenikus imahéthez kapcsolta az általános kihallgatáson tartott katekézisét. Az Apostolok cselekedetei alapján (vö. ApCsel 28,2) a vendégszeretetnek, a különböző felekezetekhez tartozó hívők összefogásának fontosságát hangsúlyozta.

A pápa teljes katekézisét a Magyar Kurír fordításában adjuk közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai katekézis a Krisztus-hívők egységének imahetéhez kapcsolódik. Az idei témát, a vendégszeretet témáját a máltai és a gozói közösség dolgozta fel, az Apostolok cselekedeteinek azon szövege alapján, amely azt beszéli el, milyen vendégszeretettel fogadták a máltai lakosok Szent Pált és útitársait, akik vele együtt szenvedtek hajótörést. A két héttel ezelőtti katekézisemben épp erre az epizódra utaltam.

Tehát most annak a hajótörésnek a drámai tapasztalatával folytatjuk. A hajó, amelyen Pál utazik, ki van téve az elemek játékának. Tizennégy napja hánykolódnak a tengeren, és mivel sem a nap, sem a csillagok nem láthatók, az utasok nem tudják, mitévők legyenek, és elveszettnek érzik magukat. Alattuk a dühöngő tenger a hajót ostromolja, ők pedig attól tartanak, hogy az a hullámok erejétől darabjaira törik. Fentről a szél és az eső csapkodja őket. A tengernek és a viharnak rettentő nagy az ereje, amelyet egyáltalán nem érdekel a hajózók sorsa: több mint kétszázhatvanan voltak!

Pál azonban, aki tudja, hogy nem így van, beszélni kezd. Hite azt sugallja neki, hogy élete annak az Istennek a kezében van, aki feltámasztotta Jézust a halálból, és meghívta őt, Pált, hogy elvigye az evangéliumot a föld végső határáig. Hite azt is mondja neki, hogy Isten, ahogy őt Jézus kinyilatkoztatta, szerető Atya. Pál ezért az útitársaihoz fordul, és hitéből ihletet merítve hirdetni kezdi nekik: Isten nem fogja engedni, hogy hajuknak akárcsak egyetlen szála is meggörbüljön.

Ez a prófécia valóra is válik, amikor a hajó megfeneklik Málta partjánál, és minden utas épségben és biztonságban eljut a szárazföldre. És ott valami újat tapasztalnak meg. A viharos tenger brutális erőszakával szemben a sziget lakosainak „nem mindennapi emberségével” találkoznak. Ezek a számukra idegen emberek odafigyelnek igényeikre. Tüzet gyújtanak, hogy felmelegedjenek, menedéket kínálnak az esőtől, és enni adnak nekik. Ha még nem kapták is meg Krisztus örömhírét, kifejezik Isten szeretetét a szívélyesség konkrét cselekedeteivel. A természetes vendégszeretet és a gondoskodó tettek ugyanis Isten szeretetéről árulkodnak. A máltai szigetlakók vendégszeretetét pedig azok a gyógyító csodák jutalmazzák, amelyeket Isten Pálon keresztül visz végbe a szigeten. Tehát, ha a máltai emberek jelei voltak Isten gondviselésének az apostol felé, ő Isten irántuk érzett irgalmas szeretetének volt a tanúságtevője.

Kedveseim, a vendégszeretet fontos; és fontos ökumenikus erény. Mindenekelőtt annak elismerését jelenti, hogy a többi keresztény valóban testvérünk és nővérünk Krisztusban. Testvérek vagyunk! Valaki azt súghatja neked: „De az protestáns, az ortodox…” Igen, de testvérek vagyunk Krisztusban! Ez nem egyirányú nagylelkűség, mert amikor vendégül látunk más keresztényeket, nekünk adott ajándékként fogadjuk őket. Mint a máltaiak – derék emberek ezek a máltaiak –, jutalmat kapunk, mert megkapjuk azt, amit a Szentlélek ültetett ezekbe a testvéreinkbe és nővéreinkbe, és ez ajándék lesz nekünk is, mert a Szentlélek is mindenfelé árasztja kegyelmét. Más hagyományt követő keresztények befogadása elsősorban Isten irántuk érzett szeretetének megmutatását jelenti, mert ők Isten gyermekei – a mi testvéreink –, és azt is jelenti, hogy befogadjuk azt, amit Isten az életükben végbevitt. Az ökumenikus vendégszeretet megköveteli, hogy hajlandók legyünk meghallgatni másokat, hogy figyelmet fordítsunk személyes hittörténeteikre és közösségük történetére, a miénktől eltérő hagyományt követő hívő közösség történetére. Az ökumenikus vendégszeretet magában foglalja azt a vágyat, hogy megismerjük a többi keresztény istentapasztalatát, továbbá azt a várakozást, hogy megkapjuk a belőlük származó spirituális ajándékokat. És ez kegyelem, ennek felfedezése kegyelem! Az elmúlt időkre gondolok, például az én földemre. Amikor érkezett néhány evangélikus misszionárius, egy maroknyi katolikus felgyújtotta a sátraikat. Ez helytelen: ez nem keresztény! Testvérek vagyunk! Mindannyian testvérek vagyunk, és vendégszeretettel kell fogadnunk egymást!

A tenger, amelyen Pál és társai hajótörést szenvedtek, ma ismét veszélyes hely más hajózók számára. Az egész világon migráns férfiak és nők kockázatos utakra indulnak, hogy meneküljenek az erőszaktól, meneküljenek a háborútól, meneküljenek a szegénységtől. Pálhoz és társaihoz hasonlóan közömbösséggel, a sivatag, a folyók, a tengerek… ellenségességével találkoznak. Sokszor előfordul, hogy nem engedik kikötni és kiszállni őket. De sajnos néha sokkal ellenségesebb magatartással is találkoznak. Emberkereskedők, bűnözők zsákmányolják ki őket: ma! Vannak állami vezetők, akik merő számként és fenyegetésként kezelik őket: ma! Az elutasítás nemegyszer mintegy hullámként visszadobja őket a szegénységbe vagy azok közé a veszélyek közé, ahonnan elmenekültek.

Nekünk, keresztényeknek, együtt kell működnünk annak érdekében, hogy megmutassuk a migránsoknak Istennek Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott szeretetét! Lehetőségünk és kötelességünk tanúságot tenni arról, hogy nemcsak az ellenségesség és a közömbösség létezik, és hogy minden ember értékes Isten számára, és Isten szereti őt. A köztünk még meglévő megosztottságok megakadályozzák, hogy teljesen Isten szeretetének jele lehessünk. Ha együttműködünk, hogy megéljük az ökumenikus vendégszeretetet, különösen azok irányában, akiknek élete a legsebezhetőbb, az mindannyiunkat, keresztényeket – protestánsokat, ortodoxokat, katolikusokat, minden keresztényt – jobb emberré, jobb tanítvánnyá és egységesebb keresztény néppé tesz. És az egységhez is közelebb visz bennünket, amely Isten akarata számunkra.

Felhívás

Január 25-én a Távol-Keleten és a világ számos részén több millió férfi és nő fogja ünnepelni a holdújévet.

Szívélyes üdvözletemet küldöm nekik, a családoknak pedig azt kívánom, hogy a befogadásnak, a bölcsességnek, az emberi személy tiszteletének és a teremtéssel való összhangban élésnek az erényére neveljenek.

Mindenkit kérek, hogy imádkozzon a békéért, a nemzetek közötti párbeszédért és szolidaritásért is: olyan ajándékok ugyanis ezek, amelyekre égető szüksége van a mai világnak.

Forrás: Magyar Kurír (Fordította: Tőzsér Endre SP)