„Addig áll fenn ez a templom, amíg otthonotoknak érzitek és behozzátok ide a gyermekeiteket is” – mondta Hársfalvi Ottó a szatmárnémeti Szentlélek-templomban, amit 25 éve építettek.
Izgalommal, örömmel töltötték meg a hívek november 21-én a szatmárnémeti Szentlélek-templomot. Az ünnep hangulata érezhető volt a levegőben, látható az arcokon, minden mozdulatban. Huszonöt év, negyed évszázad telt el azóta, hogy a 16-os lakónegyedbeli közösség megépítette, Reizer Pál püspök pedig felszentelte a szatmárnémeti istenházát. Egy templom történetét tekintve fiatal közösségnek számítanak, de az értékesen megélt idő alapján már megfelelően idősek. Sokan jelen voltak a szerdán este hat órától kezdődött hálaadó szentmisén azok közül, akik a templom első megáldásakor is ott voltak.
A legszentebb áldozat bemutatásának elején Schönberger Jenő megyés püspök visszatekintett az eltelt időre, majd kiemelte, a templom Isten háza. „A templomban, az eucharisztiában itt van Krisztus. Nagy csoda ez, hitünk titka, amit hirdet minden templom, amíg Krisztus második eljövetele meg nem történik. De minden templom olyan is, mint egy édesanya, hiszen nagyon sokan, akik itt vannak, ebben a templomban születtek Isten gyermekévé, itt keresztelkedtek. A templom, mint jó édesanya, összegyűjti gyermekeit. Mi pedig, mint jó gyermekek, szeretjük a templomot. Ma, ebben a szentmisében imádkozunk azokért, akik valamikor megálmodták ezt a templomot és nagyon sokat dolgoztak érte. Akik közösséget építettek nem csak kőből, hanem szívekből, lelkekből. Köszönet mindenkinek mindenért – fogalmazott a püspök.
A szentbeszédet mondó Hársfalvi Ottó általános helynök is méltatta a templomot és emlékezett a 25 évvel ezelőtti összefogásra.
„A templom szent hely, Isten jelenlétének a helye, ahol az emberek kifejezik az imádásukat és itt részesülnek Isten kegyelmében. Tehát a templom sokkal több, mint egy épület. Most biztosan felelevenednek bennetek azok a pillanatok, amikor építettétek, kétkezi munkátokkal segítettétek, hogy létrejöjjön. Eszetekbe juthat az összefogás, az a munka, odaadás, amivel ez a templom épült. Itt nem csak építészeti anyagok kerültek a falakba, hanem sokaknak a munkája, szeretete, szabadideje és hite. Huszonöt évvel ezelőtt a templommal együtt egy közösség is épült, talán azt is mondhatnám, Isten országa épült. Anyagi értékét bizonyára ki lehetne fejezni. Ma a világ abba a csapdába esik, hogy csak azt tartja értéknek, amit pénzben ki tud fejezni, de a templom értéke igazából felbecsülhetetlen. A templom az a hely, ahonnan főként kiárad az isteni kegyelem. Semmi sem helyettesíti szentségét, méltóságát és talán mondhatjuk, hangulatát. Huszonöt év szép idő, de hogy mennyi adatik még ennek a templomnak, hogy igazi otthona legyen a híveknek, azt a jó Isten tudja és nagyrészt tőletek függ. Addig áll fenn ez a templom, amíg otthonotoknak érzitek és behozzátok ide a gyermekeiteket is” hangsúlyozta a helynök.
A szentbeszédet követő egyetemes könyörgések során a hívek Isten áldását kérték többek között azokra, akik a Szentlélek-templomban „nőttek fel”, találtak barátokra vagy épp életük párjára, akik második otthonuknak tekintik a templomot, akik a közösséghez tartoztak, de lelkük már Istennél van… Valóban sokan voltak és még vannak, akik számára a templom otthon is.
A szentmise végén Vojtku László plébános mondott köszönetet a segítségért, illetve minden jelenlevőnek, hogy a „lelkét kifényezve, tiszta szívvel” ünnepelt.
A szatmári egyházmegye sajtóirodája
