Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapján, november 19-én, két órától ismét együtt imádkoztak a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye segítő intézményeinek, szeretetszolgálat közösségeinek képviselői és a hívek a szegényekért, nehéz sorsúakért.
A Hildegárda templommal szembeni téren álló Szent Erzsébet szobornál Schönberger Jenő püspök üdvözölte az egybegyűlteket és köszönte meg nekik, hogy idejükből szántak a közös imára. „Itt vagyunk ismét Árpád-házi Szent Erzsébet szobránál, és a mi szentünk példája mindig is azt üzeni nekünk, hogy ki kell lépni a kényelemből, a megszokottságokból, a biztonságból – talán épp az anyagi biztonságból – és merni kell elindulni mások felé. Ezt tette ő, Istenre nyitott szívvel. Először Isten volt az ő szívében, és Istenben találta meg a szegényeket, a rászorulókat, igazán testvéreit. Természetesen jót tenni mindig jó, de mi, keresztények nem humanitárius akciókat szervezünk, hanem Istenért teszünk valami szépet. Merjük rábízni magunkat arra a kegyelemre, amely Isten ajándéka és amely el szeretné érni a mi életünkben is, hogy a szentség útján a célhoz eljussunk. A szegényekért elmondott imának is, hiszem, végtelen értéke van, mert szeretetből tesszük.”
Román János, az Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója tartott előadást Szent Erzsébet alakjáról, kiemelve a szentek általános jellemzőit, így a hála érzését: „Tapasztaltuk már mindannyian, hogy az elégedetlen ember nem tud huzamos ideig jót tenni, talán csak néha, alkalmanként, hogy lelkiismeretét megnyugtassa. A hálás és elégedett ember azonban észreveszi az őt körülvevő dolgokat, mindazt, amit ajándékba kapott Istentől és képes ezekkel másoknak is örömet szerezni. Sok szent az elégedettséget és a hálát tartja a jótékonykodás és karitatív tevékenység kiindulópontjaként. Az elégedettség imádságból forrásozik, főleg a hálaadásból. Imádkozni, hálát adni Istennek annyi, mint a tudat szintjére emelni megajándékozott voltunkat. (…) Szent Erzsébet a keresztre feszített Krisztusra nézett, és ezért volt képes felvállalni és megélni az egyszerűséget. Aki az ember Krisztus sebeire tekint, rájön, hogy minden megsebzett ember hozzá hasonló. Aki pedig a feltámadt Krisztusra tekint, az tudja, hogy a felhők fölött mindig ragyog a nap, hogy nincs az a nehézség, dráma és fájdalom, nincs az a felhő, mely fölött ne ragyogna a legnagyobb fény, Isten. Szent Erzsébet nagyon is jól tudta, hogy mindaz a szép, amit a világ kínál, csak ámítja az embert. Egyszer mindennek vége, elveszíthetünk és el fogunk veszíteni mindent, és akkor mivel maradunk, ha nem gyűjtünk kincset a mennyben?”
Az előadás után vers hangzott el – Burján Henrietta, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X. A. osztályos tanulója Kozma László, Szent Erzsébet legendája című versét szavalta el – majd a jelenlevők rózsákat helyeztek el a szobor talapzatánál. Együtt imát mondtak a szegényekért, majd az egyházmegye szeretetszolgálat közösségeinek, intézményeinek tagjai 615 adag töltött káposztát osztottak ki a Toamnei utcán, a 14-es lakónegyedbeli Târnavei sétányon, a Ion Ghica utcai szociális tömbházaknál, illetve az Ostrovului utcai szociális tömbházaknál.
Szent Erzsébet emléknapján vagy egy ahhoz közeli napon a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye minden esperesi kerületében megemlékezéseket és étel- vagy csomagosztást tartottak. A szatmárnémeti megemlékezést és ételosztást Magyarország Kormánya Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága támogatta.
Forrás: Szatmári egyházmegye sajtóirodája
