Szent Imre-búcsú a felújított gyulafehérvári kápolnában

0
1859
Fotók: Seminarium Incarnatæ Sapientiæ/Facebook

November 5-én este, Szent Imre herceg ünnepén Jakubinyi György érsek mutatta be a legszentebb áldozatot a központi papsággal együtt a gyulafehérvári szeminárium kis kápolnájában. A szentmise elején a főpásztor megáldotta a felújított kápolnát és köszönetet mondott az elöljáróknak a munkájukért.

A szentbeszédet Jakkel Tamás diakónus mondta – számolnak be az alkalomról a papnevelő intézet honlapján. Kiemelte, hogy Szent Imre az első magyar szent család szent fia. A család az, ahol meghatározó ereje van a szülői példának, s ez Imre herceg életében érzékelhető volt, hiszen szülei az életszentség útján jártak. Meggyőződése szerint sok kispap hivatásában szerepet játszott a vallásos család, a vallásos környezet, amelyért hálát kell adnunk – emlékeztetett a diakónus. Hozzátette, amiként Szent István király nap mint nap imáiba foglalta fia nevét és ajánlotta Krisztus és a Szűzanya pártfogásába, úgy mindannyiunknak kötelessége lesz a lelki gyermekeinkért imádkozni. Babits Mihály Himnusz Szent Imre hercegről című versében így vall:

„Bazilika szent kövén a szent fiú térden Isten előtt könyörög könnyekkel szemében. Mit áldozzon föl Neki? tünődik szívében: hol a kincs?… És hirtelen hang zendül az égben: „Legdrágább a tisztaság: ezt ajánljad nékem!”
És az ifjú megveti unokák reményét: vágyva buzgón őrzeni szűzessége fényét.
Fölgyújtja a mennyei szerelem fáklyája. Világi fényt nem keres: nagyobb néz reája.
Mit neki a diadém ingó glóriája? Mit a földi feleség ölelés-igája? Herceg ő, de szívében Isten katonája…”

És a legenda szerint Imre válasza pedig: ,,Istenem, Te ki vagy mind az egész világnak gondviselője és az emberi erőtlenségnek segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét, aki rettenetes vagy a földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem.” Mintha csak a Szűzanyát hallanánk: Legyen nekem a te akaratod szerint! Úgy tűnik ez a szentté válás receptje. Így válhatunk mi is szentekké: ha Isten akaratát fürkésszük, nem a sajátunkat.

„Az élet, a munka, a boldogság szükségszerű velejárói az áldozatok, amiket fel kell vállalnunk. Ezek adják az igazi értékét mindennek. Ha még nem tetted fel személyes imádban a kérdést, itt az ideje, hogy Szent Imréhez hasonlóan feltedd: Istenem! Mondd meg nekem mi volna számodra a legkedvesebb? Vizsgálja meg ki-ki magában mi az, aminek felajánlása könnyíthet a szentté válásban. Makacsság, önzőség… Mind-mind olyanok mint a köldökzsinór. Ha nem vágják el, biztos halálhoz vezet. Bennünk is hasonló hatást fejtenek ki, lelki halálba sodornak. Vasárnap hallottuk Zákeus történetét. Ő felismerte magában, hogy ez a köldökzsinór a pénz. Vette hát a bátorságot és szakított vele. Ki-ki tudja a maga számára mi a megfelelő áldozat, ettől próbáljon elszakadni” – szólított fel a diakónus.

Szent Imre fiatalon halt meg, mégis teljes életpályát futott be. Lelke kedves volt az Isten előtt, azért sietve kimentette őt a bűnösök közül. Az első olvasmány szavai mintha csak róla szólnának.

A gondviselés nem földi, hanem égi uralmat szánt neki. Ugyancsak Babits írja: ,,S az égi Király fia / a mienknek sarját, / így mutatva iránta / különös vonzalmát, / hogy a föld ármányai / szűz lelkét ne csalják, / elvitte még mielőtt / szennyeink zavarnák, / örök honnal cserélve / múló birodalmát.”

Mi a teljes életpálya titka, módja, mikéntje? – tette fel a kérdést a szónok. Az evangéliumból kapunk választ: „Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák” (Lk 12,36-38). Éberen várjátok. kezetekben pedig égő gyertya legyen.

„Az éberség tehát az állandó Istenre hangolódás. Az állandó aktív bluetooth-kapcsolat Istennel. Az égő gyertya pedig nem más, mint a tettekkel megpecsételt hitünk” – zárta gondolatait a szónok.