Isten kegyelméből második alkalommal vehettünk részt férjemmel együtt Márton Áron-zarándoklaton. Ez jó alkalom volt arra, hogy sok minden letisztuljon és megerősödjön bennünk. De nagyon sok újdonsággal is találkoztunk. Nagyon megérintett a csíkdánfalvi Bara Ferenc atya őszinte, alázatos, személyes tanúságtétele, hiszen ő volt a püspök úr két utolsó évének a személyi titkára. A mise után olyan hitelesen beszélt a saját élményeiről, hogy sokunk szemébe könnyeket csalt.
Csíkszentdomokoson meglátogattuk a Márton Áron múzeumot, ahol egy csodálatos előadást hallgathattunk. Majd a szülői ház falán lévő plakett előtt imádkoztunk, és végül a helybéli plébános bemutatta a templomot. Estére megérkeztünk Máramarosszigetre egy kis pihenővel, hisz Szászrégenben megállva élvezhettük Balla Árpád plébános vendégszeretetét.
Másnap Máramarosszigeten a börtönmúzeumot látogattuk meg, ahol Márton Áron püspök úr raboskodott, és ugyanitt szentmisén vehettünk részt. Az utunk Kolozsvár irányába folytatódott két megállóval. Az első Kapnikbánya, ahol hallgathattuk Ábel tisztinek a papi élet nehézségeiről szóló életvidám előadását. A második megállónk Dés volt, ahol a ferences szerzetesekkel való esti zsolozsmázás, majd vidám vacsora elfogyasztása következett.
Zarándokutunk harmadik napja Kolozsváron a piarista templomban szentmisével kezdődött, és a Szent Mihály templomban megtekinthettük Márton Áron püspökké szentelésének helyét. Végül az utolsó állomásunk Gyulafehérvár, a Székesegyház. Itt előbb Jakubinyi György érsek úr beszélt hozzánk, majd megtekintettük Márton Áron püspök úr lakosztályát és hátrasétáltunk a kertbe, ahova kijárhatott a püspök úr a szobafogsága idején.
Hazafelé jövet az őrangyalos játék közben többen megfogalmazták, hogy lelkileg feltöltődtek, erősödtek hitükben. Volt aki azt mondta, székely népünk legnagyobb példaképe Áron püspök, akitől megtanultam, hogy bármilyen nehézségben a küzdelmet fel kell vállalni és a ránk bízott feladatot hittel és kitartással kell végezni. Egy másik zarándok így vallott: „A zarándoklat három napja meggyőzött arról, hogy papjaink mind a mai napig Márton Áron püspök úr szellemiségét hordozva élik meg Istentől kapott hivatásukat. Sokukkal találkozva, életpéldájukból merítve próbálom életem hétköznapjaiban megélni a nehézségeket, elviselni a kereszteket, ugyanakkor belopni az életembe a humort is, amely segít a problémák leküzdésében”. Volt, akit a püspök úr szavai érintették meg, miszerint „Isten parancsaiban és az egyház ügyeiben nem ismerek kompromisszumot”.
Befejezésül Áron püspököt idézem: „A megoldás: újból kereszténnyé kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberként élhessünk, és Isten áldására méltók legyünk”.
Az egyházközség nevében köszönetet szeretnék mondani Jánosi Gellért atyának, a mi papbácsinknak, hogy megálmodta és létre is hozta a XVIII. Márton Áron zarándokutat. Istennek hála voltunk is összesen 56-an, amiből 46 személy székelyvarsági volt. Az összetétel vegyes volt, mert több mint 12 házaspár vett részt, de ugyanakkor olyan család is volt, amelynek minen tagja eljött, kicsitől nagyig. A gyerekeknek külön örvendtünk.
Nem utolsó sorban nagyon nagy köszönettel tartozunk dr. Kovács Gergely posztulátornak, aki csodálatos zarándokutat vezetett, és akinek minden szavát szivacsként szívtuk magunkba, de ugyanúgy Ferencz Kornéliának is hálásak vagyunk.
Tifán Anna (Székelyvarság)/Érsekség.ro
