Megkezdődött a pánamazóniai szinódus

Kezdetét vette október 6-án a pasztorális jellegű pánamazóniai szinódus, ami a kulturális, szociális és ökológiai problémákat is fókuszpontba állítja. Ferenc pápa a vasárnapi délelőtti szentmisén ünnepélyesen megnyitotta a Szent Péter-bazilikában a Pánamazónia-térséggel foglalkozó rendkívüli püspöki szinódust. A szinódus konkrét munkája és első plenáris ülése október 7-én hétfőn reggel kezdődött egy jelképes körmenettel.

A vatikáni bazilikában reggel kilenc órakor a Szent Péter konfesszió oltár előtt a szinódusi résztvevők és küldöttek jelenlétében Ferenc pápa megáldotta az Amazonas-medencét megidéző jelképes tárgyakat, így a fából faragott kenut, a hozzá tartozó evezőket, hálókat, vesszőkosarakat. Az élen kereszttel haladó körmenet a bazilikából kilépve a tér baloldali Nagy Károly szárnya mellett haladt el és a szinódusi atyák így vonultak a VI. Pál aula felé.

Külön érdekessége volt a szinódusi bevonulási körmenetnek az amazóniai őslakosok jelenléte, akik tolldíszes föveggel, kifestett arccal azt a mintegy hárommillió bennszülöttet képviselik, akiknek lelkipásztori ellátásáról szeretne gondoskodni a szinódus. Az amazóniai őslakosok vállukon vitték a kenut és a többi jelképet, amiket a szinódusi aulában az elnökség emelvénye előtt helyeztek el. A szinódus bevezető imája után az elnöki székben ülő Ferenc pápa jelenlétében Lorenzo Baldisseri bíboros, szinódusi főtitkár és Cláudio Hummes bíboros, szinódusi főrelátor tartották meg bevezető jelentésüket.

Baldisseri bíboros megnyitó jelentése

Kettős célkitűzést jelölt meg a szinódus – kezdte beszédét Baldisseri bíboros. Egyfelől az „összejövetel egy igazi kihívást jelent az egyház számára, amennyiben Amazónia egy missziós terület sajátos vonásokkal, amik megfelelő javaslatokat igényelnek ahhoz, hogy evangelizálják a kultúrákat az evangélium inkulturációja számára”. Másfelől pedig a „szinódusnak szembesülnie kell a környezeti problémák előrehaladott provokációjával, hogy ezáltal tudjon választ adni az átfogó emberi fejlődés jegyében”. A szinodális út iránya a Ferenc pápa által megjelölt módon „az evangelizálás új útjainak a keresésében” áll, mely „Isten népének azt a részét illeti – benne főként a gyakorta elfeledett indiánokat –, mely biztonságos jövő távlata nélkül él az amazóniai őserdők válsága miatt. Az őserdők pedig az egész föld számára létfontosságú tüdőt jelentik.”        

„Jóllehet egy konkrét földrajzi térségről van szó – szólt jelentésében Baldisseri bíboros –, ez az egyetemes egyházat érinti. Éppen ezért kibővítették a részvételt más részegyházak és regionális egyházi szervezetek képviseletével. Másképpen szólva, az egész egyetemes egyház az Amazóniában élő helyi egyház felé akar fordulni, szívére veszi kihívásaikat és sajátos problémáikat, mert mindnyájunknak éreznünk kell, hogy egy nagy globális település részei vagyunk, melyben él és lélegzik Jézus Krisztus egyetlen egyháza”.  

A főrelátor vázolta a szinódus összetételét. „185 szinódusi atya mellett 6 testvér delegátus, 12 különleges küldött, 25 szakértő, továbbá 55 férfi és női auditor vesz részt a tanácskozáson. Az Amazónia-térség őslakos népeit 16 személy képviseli, akik hangot adnak az otthoniaknak és akik jelenlétükkel tanúskodnak a bennszülött etnikumok hagyományáról, kultúrájáról és hitéről”.        

Baldisseri bíboros felidézte a szinódus előtörténetét. „Ferenc pápa 2017. október 15-én hirdette meg a Pánamazónia-térséggel foglalkozó rendkívüli püspöki szinódust. Ezután elkészült az Instrumentum Laboris, a szinódus munkadokumentuma, ami hivatkozási pontként és alapvető bázisként szolgál a megfontolások és a viták során. A munkadokumentum nem arra szolgál, hogy azt az ülések során kijavítsák egy végleges határozattá, mert szerepe megszűnik a végső dokumentum kidolgozásával, ami összegyűjti a szinódusi aula munkájának és az egész szinodális útnak az eredményeit”.

A szinódus munkamódszere tekintetében Baldisseri bíboros kifejtette, hogy a szinódus alapformája „a kongregációs közgyűlés, majd október 10-től indulnak a kiscsoportos megbeszélések, a résztvevők hozzászólásai, vagyis véleménycsere a testvéri közösség lelkületében”. Az összejövetelekkel párhuzamosan „előkészítik a végső dokumentum tervezetét, amelyet október 21-én mutatnak be a szinódusi közgyűlésnek. Október 26-án kerül sor a végső szavazásra és a szinódusi munka lezárására”.          

A médiumok számára „az alapvető forrás a naponkénti briefing, tájékoztató eligazítás. Ez a tájékoztatás Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és Matteo Bruni szentszéki szóvivő közreműködésével történik. Ezeken az eseményeken részt vesz néhány szinódusi atya is. A szinódusi atyák egyébként szabadon adhatnak interjút a szinódusi aulán kívül, mindig a megfelelő tapintattal és felelősséggel, mindig személyes jogcímen, saját nevükben, ám kötelesek titokban tartani az aulában felszólalók nevét”. A főtitkár megemlítette, hogy „az aulában elhangzó felszólalásokat a sajtóterem közlönyében nem jelentetik meg. A kiscsoportos megbeszélések összefoglalóit a Szentszék Sajtóterme teszi közzé”.

Végül Baldisseri bíboros bejelentett néhány kezdeményezést a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatban. „A bejelentkezés kizárólag elektronikusan történik, nyomtatott papír használata nélkül. A szinódus során nem használnak műanyagból készült eszközöket, csak biológiailag lebomló anyagból. A szinódus egy jelképes cselekedete a Zérus hatás szinódusa jelszó jegyében a széndioxid kibocsátás csökkentése érdekében történik, mely elvállalja az Amazónia medencéjében egy 50 hektáros terület erdősítését, amihez szeretnék megszerezni a szinódusi közgyűlés jóváhagyását”.

Forrás: Vatican News