A fák csodálatos hálózata

Az emberi társas kapcsolatokban megszokott magatartásformák figyelhetők meg az erdőbe tömörülő fák között. Bár körülvesznek bennünket ezek a növények, még mindig nagyon keveset tudunk róluk. Az elmúlt időben számos érdekes és elgondolkodtató írás jelent meg a fákról. Peter Wohlleben erdőgazdálkodást tanult és egy környezetbarát erdőgazdaságot irányít: az állatokról és növényekről szerzett tapasztalatait és tudományos munkákat felhasználva több népszerű könyvet is írt az élővilág rejtélyeiről. A fák titkos élete című, nagy sikerű könyve számos meglepő információval szolgál a fákról.

Kezdjük is mindjárt egy érdekességgel: a fák kommunikálnak egymással. Bár az erdőre rendszerint úgy tekintünk, mint fák összességére, kicsit azonban többről van szó. A fák egy bonyolult hálózatot alkotnak. Persze a kommunikáció nem azt jelenti, hogy a fák leveleik „susogásával” beszélgetnének egymással: az ágak recsegése, a lombok zizegése passzív módon történik. De az emberek sem csak szavakkal kommunikálnak egymással, a mimikánk, a gesztikulációnk, a testtartásunk is sokat elárul lelkiállapotunkról. Van, hogy az illatokat használjuk a kommunikáció eszközeként, gondoljunk csakarra, amikor parfümöket és egyéb illatszereket alkalmazunk. A fák ehhez hasonlóan szintén az illatanyagokhoz fordulnak, ha fontos üzenetet akarnak társaik tudomására hozni.

A tudósok a szavannákon több évtizede megfigyelték, hogy az ernyőakáciák illatanyagjelzést küldenek a többi fajtársuk számára, ha a zsiráfok dézsmálni kezdik a leveleiket. Amellett, hogy védekezésképpen méreganyagokat kezdenek termelni a leveleikben, ami miatt a zsiráfok számára kellemetlen ízűvé válnak, figyelmeztető etiléngázt bocsátanak a levegőbe, hogy a többi fa is felkészülhessen a támadásra a méreganyagok termelése által. Persze erre már a zsiráfok is rájöttek, ezért vagy széllel szemben mozognak vagy távolabbi fáknál kezdik újra a lakmározást, amelyek még nem értesültek a jöttükről.

Ha hernyó vagy más kártevő kezdi fogyasztani a fa valamely részét, akkor az elektromos jelzéseket bocsát ki, akár az emberi test. Bár ez az impulzus sokkal lassabban terjed, megközelítőleg percenként egy cm-t halad, mégis segíti a növény védekezését. Emellett a gyökérzetükön keresztül is kapcsolatban állnak egymással a fák, egy hatalmas hálózatba kapcsolódva, így az üzeneteket ezen keresztül is továbbítják egymás számára. Hogy az információ terjedése és célpontba jutása garantált legyen, sokszor a gombák is bekapcsolódnak a munkába. Egy teáskanálnyi erdei föld több kilométernyi gombafonalat is tartalmazhat, ezek a fonalak pedig átszövik a földet és a fák gyökereit. Mint az internet optikai kábelei, ezek a hálózatok is segítik a fák kommunikációját.

Nemcsak kommunikálnak, hanem támogatják is egymást a fák. Ha valamelyikük végzetesen megsérült vagy táplálék-, netán vízszegény környezetbe került, akkor a gyökereiken keresztül értékes erőforrásokat juttatnak a „bajba jutott”, beteg társuk számára. Több olyan szélsőséges esetet is leírtak már, amikor kivágott farönköt vagy ágait vesztett fát életben tartottak és tápanyaggal láttak el a szomszédjai. A fotoszintézis ésa szükséges cukor nélkül ezek a fák halálra lennének ítélve, társaik azonban cukoroldatot pumpálnak számukra, hogy életben maradhassanak. Ez nemcsak a megvédett egyedek számára jelent hasznot, a hálózatba rendeződő fák számára is fontos, hogy nem szakad meg az elhalt egyed miatt a kommunikációs csatorna.

Úgy néz ki, hogy a kultúrnövények elvesztették azt a képességüket, hogy akár a föld felett, akár a föld alatt információt közöljenek egymással. Mondhatni „süketnémák”, ahogy Peter Wohlleben fogalmaz, ezért válhatnak könnyebben a rovarok prédájává, és ezért van szükség a permetezőszerekre. A növénynemesítők a jövőben talán megfontolhatják, hogy keresztezések által több „vadságot” vigyenek a veteményeskert növényeibe, ezáltal „szóra bírva” őket. Mi pedig néhány közösségi magatartást leshetnénk el a fáktól. Sok esetben tanulhatnánk tőlük.