Fontos az integráció az EB új elnökének

Első nőként Ursula von der Leyent választották meg július 16-án az Európai Bizottság (EB) új elnökének, aki Jean-Claude Junckert váltja a tisztségben. Az Európai Parlament szerette volna, hogy a frakciók előzőleg megnevezett csúcsjelöltjei közül nevezzék ki a bizottság elnökét, de mivel nem tudtak megegyezni, ezért az európai államfők és kormányfők javasolták a pozícióra az addigi német védelmi minisztert, Ursula von der Leyent, akit végül 383 szavazattal 327 ellenszavazat, 22 tartózkodás és 1 érvénytelen szavazat mellett megválasztottak az EB élére. Az esemény apropóján Holló Lászlót, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem erkölcsteológia tanárát kérdeztük, aki korábban Európai Unió – értékközösség címmel írt könyvet az EU-ról.

– Ursula von der Leyen az első nő ebben a tisztségben. A korábbi csúcsjelöltekkel, Manfred Weberrel és Frans Timmermans-szal szemben milyen erősségei vannak és milyen eredményeket várhatunk az új elnöktől?

Ursula von der Leyen mindenekelőtt egy konszenzussal megválasztott elnök asszony. És ebben a kijelentésben azon túl, hogy nő, a legfontosabb szempont az, hogy személyében az államfők konszenzusra jutottak.

Hosszas tárgyalások eredményeként jutottak el ugyanis a jelöléséhez és éppen ezért a jelölésének talán ugyanaz az előnye is mint a hátránya. Mivel konszenzus eredménye, ezért egyfelől senki nem viszonyul a személyéhez amolyan hurráoptimizmussal, másfelől senki számára nem az ideális jelölt. Ezt mutatja az Európai Parlament szavazási eredménye is. A konszenzus szükséges volt, mert az Európai Unió egyre inkább polarizálódik és az államfők hosszúra nyúló tárgyalásai során egy adott ponton már a nevetségessé válás veszélye fenyegetett, amennyiben nem tudtak volna megegyezni. Ami még ennél is nagyobb veszélyt jelentett, hogy az unió relatív stabilitása is meginogni látszott.

A csúcsjelöltekkel szemben Ursula von der Leyen asszonynak mindenképpen előnyére szólt, hogy nő, és hogy egy erős nő, aki eddigi pályafutása során jelentős erkölcsi-, szakmai- és társadalmi tekintélyre tett szert. Jobbról közelítve a témát erkölcsi szempontból mindenképpen óriásit nyomott a latban, hogy a számos gyermektelen európai politikus között (Barroso, Junker, Weber, Timmermans, Merkel, Macron stb.) – meglepő módon – végre egy hét gyermekes családanya, két fiú és öt lány édesanyja kerül az Európai Unió élére. Szakmai szempontból is briliáns pályafutást tudhat magáénak. Miután közgazdaságtant és gazdaságpolitikát hallgatott, orvosi diplomát, majd orvosdoktori címet szerzett. A német nyelv mellett anyanyelvi szinten beszél franciául és felső fokon angolul. Társadalmi tekintélyt biztosított számára már a családja is. Édesapja korábban Alsó-Szászország tartomány kereszténydemokrata színekben a maga idején szintén kompromisszummal megválasztott kormányfője volt. Maga is, miután több mint egy évtizeden át az alsó-szászországi helyi kereszténydemokrata politikában tevékenykedett, a tartományi kabinet szociális minisztere lett. Angela Merkel 2005-ös hivatalba lépését követően pedig a Merkel kormányokban kétszer családügyi-, majd szociális és munkaügyi miniszter és végül kétszer honvédelmi miniszter volt 2019. július 7-i lemondásáig.

–„Ursula von der Leyen mindenekelőtt egy kereszténydemokrata” – mondta róla Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője. Milyen jelentősége van ennek az európai kereszténységre nézve?

Hajdanában, az Európai Unió gyökereinél még a keresztény egyetemesség gondolatisága alapján álló kereszténydemokrata politikusok álltak és ez az irányzat a ’80-as évekig Európa politikai kultúrájának meghatározó irányzata volt. Akkor még pontosan lehetett tudni, hogy mit jelent a kereszténydemokrata jelző. Mára azonban csökkent az egyértelmű megfoghatósága. Weber az Európai Néppárt frakcióvezetőjeként vélhetően arra kívánt utalni, hogy Ursula von der Leyen hangsúlyosan az általa vezetett Néppárt centralista eszmeiségét képviseli jó koalíciós kilátásokkal.

– Urdula von der Leyen hangsúlyozza, hogy elkötelezett híve az európai uniós integrációnak és az európai értékeknek. Az EU-ról szóló könyvében ön az európai integráció katolikus társadalometikai vonatkozásairól értekezik. Ön szerint hogyan kellene ezt megvalósítani és mi a realitás?

Az Európai Unió integrációja rendkívül fontos, mert így tartható fenn az európai közösség, mint békeprojekt. Az európai értékek is rendkívüli jelentőséggel bírnak és az unió lételemét képezik. Tizenhárom évvel ezelőtt megjelentetett könyvemnek még kijelentő formában fogalmaztam meg a címét: Európai Unió – értékközösség. Ma már talán egy kérdőjelet biggyesztenék a cím végére. Megvannak ugyan az Európai Unióban az értékközösség alapvető elvei. Mindenekelőtt a legjellemzőbb értéke kezdettől fogva az, hogy egy világos elvek alapján létrejött és mind a mai napig fenntartott békeprojekt, melyben jelentős értékek, a szolidaritás, a kisegítés (szubszidiaritás), a szabadság, a közjó és a személyiség elve is megvalósul. A legnagyobb nehézséget talán az jelenti, hogy nincs objektív, mindenki számára többé-kevésbé elfogadható meghatározása annak, hogy mit is jelentenek ezek az európai értékek. Az ördög a részletekben van elrejtve.

– A többi európai intézmény is megválasztotta új vezetőit. Az összképet nézve hogyan látja Európa jövőjét?

Mindenekelőtt különösnek tartom, hogy szemben a korábbi gyakorlattal, amikor az európai felső vezetés kialakításánál igyekeztek figyelni a paritás elvének alkalmazására, most a teljes felső vezérkar az európai közösség nyugati államaiból kerül ki. A keleti országoknak amolyan másodosztályú tagokként csupán a másodsorban osztottak kártyát.

Ugyanakkor az utóbbi időben az Európai Unióban néhány sarkalatos kérdés vonatkozásában egymással szembemenő álláspontokat szemlélve úgy vélem, hogy az unió hatékony konszolidációja még várat magára és a továbbiakban is számos éjszakába nyúló vitára kell számítanunk mind az Európai Tanácsban (az Európai Unió állam- és kormányfőinek testülete), mind az Európai Unió Tanácsaiban (a tagállamok különböző összetételben ülésező minisztereinek tanácsai), mind pedig az Európai Bizottságban és az Európai Parlamentben.

Intézményi gyorstalpaló
Az Európai Unió egyedülálló intézményi struktúrával rendelkezik. Az EU-nak számos intézménye és intézményközi szerve van, amelyek különleges szerepet töltenek be. A legfőbb döntéshozó intézmények az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa. Az EU egészének érdekeit az Európai Bizottság képviseli, amelynek tagjait a tagállami kormányok nevezik ki. Előmozdítja az EU általános érdekeinek érvényesülését azáltal, hogy jogszabályjavaslatokat dolgoz ki, érvényt szerez a már elfogadott uniós jogszabályoknak, továbbá végrehajtja a szakpolitikákat és az uniós költségvetést. Az Európai Parlament közvetlenül megválasztott képviselői az európai állampolgárokat képviselik. Jogalkotási, felügyeleti és költségvetési hatáskörrel rendelkező, közvetlenül választott uniós intézmény. A tagállamok és az EU vezetői az Európai Tanács keretében határozzák meg az átfogó uniós prioritásokat és az unió tevékenységének általános politikai irányvonalát. Az Európai Tanács valósítja meg legmagasabb szinten az uniós országok közötti politikai együttműködést. A tagállami kormányok érdekképviseleti intézménye az Európai Unió Tanácsa. Uniós jogszabályokat fogad el és összehangolja az uniós szakpolitikákat. Az uniós országoknak a megvitatandó szakpolitikai területért felelős miniszterei a tagjai.