A gyulafehérvári érsekség jóvoltából új műtárggyal gazdagodott a máramarosszigeti börtönmúzeum. Az érseki hivatal egy vízpompát adományozott, amit a múzeum pincéjébe helyeztek el. Június óta megtekinthető a műtárgy.
A kiállítotthoz hasonló vízpompával szivattyúzták a rabok a vizet a börtön pincéjében 1950 és 1955 között. A börtönben raboskodó püspökök és papok feljegyzései szerint a pompa meghajtása bizonyult a legnehezebb feladatnak. A 45-ös cella foglyai olyan egyházi méltóságok voltak, mint például Márton Áron gyulafehérvári püspök – tudtuk meg Dobes Andrea muzeológustól.
A vízpompa beszerzésének ötlete már régi, azonban az eddigi próbálkozások kudarcba fulladtak. A muzeológus elmondása szerint a mostani sikeres eljárás egyik Márton Áronról nevezett zarándoklatnak köszönhető, ahol Ft. Kovács Gergely zarándokvezető és Ft. Csíki Dénes elevenítették fel, hogy a gyulafehérvári érsekség gazdasági udvarán van egy félreállított, a leírásoknak talán teljesen megfelelő vízpompa.
Ezt követően a múzeum munkatársai levélben fordultak Jakubinyi György érsekhez, amelyben a pompa átvételének lehetősége felől érdeklődtek. Az érsek szívélyes együttműködésének és támogatásának köszönhetően a vízpompa ma már kiállított tárgyként megtekinthető a börtönmúzeum pincéjében.
Alexandru Todea görögkatolikus püspök feljegyzései megrázó képet festenek a víz szivattyúzásáról:
„Megpróbáltam egyedül elmozdítani a hajtókart. Nagyon nehezen mozdult. A börtönőrtől kaptunk egy rudat, aminek pléhdarab volt az egyik végén és ezt kellett becsúsztatni a hajtókarba. Összesen tízen voltunk. Két csapatra oszlottunk. Mialatt az egyik csapat százszor meghúzta és forgatta a hajtókart, a többiek pihentek. Aztán cseréltünk. Emlékszem, aznap 2500-szor kellett elforgatnunk a kereket. Amikor megláttam, hogy végeztünk, mert fentről egy csövön elkezdett folyni a víz, a kapott parancsnak megfelelően odakiáltottam az őrnek, hogy kész a pompa. (…) Valahányszor a fegyőr elordította magát, hogy pompa, mi halkan válaszoltunk: In nomine Domini. (…) Nagymosáskor még jobban meggyűlt a bajunk. Több vízre volt szükség és nekünk napjában háromszor, négyszer, volt olyan, hogy ötször is mennünk kellett. Néha megtörtént, hogy naponta 7000-szer kellett megforgatnunk a kereket” – áll a püspök feljegyzéseiben.
A börtönmúzeumban ugyanakkor újdonságnak számít a Püspökök terme (Sala episcopilor), amely tíz görögkatolikus és hat római katolikus püspöknek állít külön emléket.
Orosz Krisztofer Levente, Máramarosi Hírmondó
