EVANGÉLIUM
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)”
Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« És hogy: »Az Atyához megyek?« Mit jelent az, hogy: »Még egy kis idő?« Nem értjük, mit beszél.”
Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják. Így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” (Jn 16,16-20)
Húsvét után a 40. napon vagyunk. Jézus elhagyja övéit, hogy visszatérjen Atyjához. Ez a visszatérés bennünket is érint. Biztos teológiai igazság, hogy mindannyian Istentől jövünk és hozzá térünk vissza. A mai ünnep margóján ott van az is, hogy Jézus végleg megvonta látható jelenlétét övéitől, s mert Ő mindent nekünk adott, elküldte a Szentlelket, aki jelen van a közösségi életünkben. Ez nagy bátorítás és eligazítás. Az apostolok számára a mennybemenetel pillanata ürességet eredményezett, bennünk is sokszor van hiány, és ezt az űrt csak Isten Szentlelke tudja betölteni. Adjuk át életünk neki, mert Ő igazán tudja, hogy mi miért történik és mi miért van az életben. A mai ünnep igaza, hogy bár Jézus elment az Atyához, de művét tovább folytatja a világ végéig, elsősorban az igehirdetésben, másrészt a szentségekben is!
Csíki Szabolcs segédlelkész
