Hajdani májusokra emlékezve…

Májusi bál a Reménység Központban

0
131
Fotók: Palincas Erika

Régmúlt tavaszok emlékét idézték fel a nyugdíjasok a Caritas szatmárnémeti idősklubjában megtartott májusi bálon.

A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Reménység Nappali Idősközpontja május 14-én, kedden tartotta meg hagyományos májusi bálját. A klubtagok megemlékeztek az édesanyákról is, valamint köszöntötték az áprilisban, illetve májusban született társaikat.

Ötven éve szerenád

A Reménység központ 24 éve állít májusfát, és tart májusi bált – tudtuk meg a klubot vezető Hauler Magdolnától. Kezdetben a központot látogató idősek a Szamos-partról szerezték be a közös májusfát. Fűzi László klubtag egyszer gondolt egyet és hozott egy nyírfa csemetét, hogy azt a központ kertjében elültessék, hogy legyen az intézménynek saját májusfája – mesélte az intézményvezető. Azóta a fa megnőtt, az idősek pedig örömmel aggatják tele színes szalagokkal minden év május elején.

A bál szerenáddal kezdődött, amely a Reménység klub egyik leglátványosabb eseménye. A férfiak harmonika kíséretében nótákat énekeltek a központ ablakaiban álló hölgyeknek, akik meggyújtották gyertyáikat, ezáltal jelezve, hogy elfogadták a szerenádot, szívük választottjának pedig virágot dobtak, így mutatva ki szimpátiájukat. A nyugdíjasok elérzékenyülve emlékeztek vissza a hajdani májusokra, amikor szerenádot adtak vagy éppen kaptak, élményeikről pedig szívesen meséltek. A klub egyik leghűségesebb tagjának, Kovács József kedvese avasújvárosi volt, ahol hagyomány volt a májusfaállítás, így került kapcsolatba ezzel a szokással. József ugyancsak kitett magáért: egy három méteres jegenyefát tett a szeretett hölgy kapujába. A fa aztán ott állt három napig, olyan szép volt, hogy a szülők tetszését is elnyerte, meg persze a kedvesét is, akivel immár több mint 53 éve élnek boldog házasságban. A májusi szerenád József számára mondhatni családi hagyománnyá vált: az utóbbi két év kivételével, évtizedeken át minden májusban zenészeket hívott, és szerenádot adott feleségének, Erzsébetnek.

Az édesanyákat is köszöntötték

Hauler Magdolna mosolyogva beszélt arról, hogy a májusfa állítása egyúttal a szimpátiák kifejezésének eszköze is volt, amit Nagymajtényban, ahonnan ő származik, a falubeliek számon is tartottak.

„Emlékszem, hogy reggel vitték az emberek a tejet a csarnokba, és nézték az utcán, kinek van májusfája, kinek nincs, és ha van, mekkora” – mesélte. Hogy milyen fát állítottak a kapuba, az településenként eltérő volt. Az erdődi születésű Kovács Klára például kihangsúlyozta, az a májusfa, amelyet ő kapott, „nem ostorfa volt, hanem igazi májusfa, császárfa, ami mindig éppen abban a periódusban virágzik. Olyan gyönyörű volt, olyan illata volt, hogy az egész utcát betöltötte.”

A májusfaállítás és a szerenád után következett a májusi bál élő zenével régen és idén is, a klubban. Az édesanyák tiszteletére anyák napi dalokat énekeltek, köszöntötték születésnapjukat ünneplő társaikat, majd kezdetét vette a táncmulatság. A közös értékek, a közös élmények az igazi közösségteremtő erők. A Reménység klubba járó idősek ezért alkotnak igazi közösséget, amelynek tagjai osztoznak egymás örömeiben és támaszt nyújtanak egymásnak a bajban.

Palincas Erika

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here