EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak. (Lk 9,28b-36)
Gyerekkorunkból ismerősen csenghet a felszólítás, hogy ne válogassunk – különösen az ételben. Másfelől, ahogy a mondás tartja: a rokonainkat nem mi választjuk meg, de a barátainkat igen. Különbséget teszünk a kapcsolatainkban. Tettek alapján vagy egyszerűen érzelmi alapon eldöntjük, kivel barátkozunk, kit kerülünk. Van különbség a válogatás – akár ételben, akár kapcsolatokban – és a kiválasztás között.
A mai evangéliumnak hasonló dinamikája van. Jézus is különbséget tesz tanítvány és tanítvány között azzal, hogy tizenkettőt apostolnak nevez ki. Az apostol szó jelentése küldött, viszont korabeli jogi szempontból is használták a kifejezést. Azzal, hogy Jézus apostolnak hívott egyeseket, a személyével egyenlő teljes joggal rendelkezőnek ismerte el őket. Így beszélhettek és cselekedhettek a nevében.
Jézus nem elégszik meg a tizenkét kiválasztott apostollal, hanem közülük is kiválaszt hármat. Különleges bizalommal ajándékozza meg őket. Ezt a bizalmat egyikőjük sem érdemelte ki, mert jó volt, szép, okos, vagy mert valami rendkívülit teljesített.
Ez a gesztus nem személyválogatás. A válogatás az, amikor lomtalanításnál eldöntjük, mit tartunk meg és mit dobunk ki. A kiválasztásnál nem kidobunk valamit, hanem kifejezzük, hogy mire-kire van szükségünk. Attól még a többiek nincsenek lomtalanítva! Jézus mindenkit hív, de nem mindenkit ugyanarra. Mindenkinek ad, és mindenkitől kér, de nem mindenkinek és mindenkitől ugyanazt.
Vannak különbségek köztünk, és van különbség abban is, ahogyan Isten ránk tekint. Két dologban vagyunk teljesen egyenlőek mindentől függetlenül. Ez pedig a létezés és az elmúlás. Minden élő egyszer megszületett és egyszer elmúlik. Erre is figyelmeztet a hamvazószerdai hamu: porból jöttünk és oda térünk vissza. Akármi is van a kettő között, Isten mindenkit szeretettel álmodott meg és hívott a létbe.
Egy hittanóra során, a teremtés kapcsán megkérdeztem, hogy miből teremtette Isten a világot. Természetesen azt a választ vártam, hogy „a semmiből”, mert Istennek nincs szüksége semmire a teremtéshez. Lelkesen jelentkezett az egyik gyerek, és azt válaszolta: „szeretetből”. Azt hiszem, ez volt a legigazabb „elszólás”, amit valaha hallottam. Eszem ágában sem volt kijavítani.
Legyen számunkra ez a történet megerősítés, hogy Jézus kiválasztott minket szeretetből arra, hogy legyünk, és válaszolhatunk úgy erre a szeretetre, hogy bízunk Istenben: tényleg jó nekünk itt lennünk.
Horváth Ferenc SJ
Megjelent a Vasárnap március 17-i számában.
