A környezet-, ember- és humorvédő pápa

Egy hiteles ember – filmkritika

0
406
Részlet a dokumentumfilmből/IMDb.com

Nincs új a nap alatt, csak az eszközök változnak: a lelkiismeretét rendszeresen elnyomó ember hatalomvágya éhezést, háborút, egy életen túl gyógyuló fájdalmat okoz. Éppen ezért mindig szükség van olyanokra, mint Assisi Szent Ferenc, aki minden erejével igyekszik védeni azt, amiből egy van: a világunkat és benne minden élőt. Vajon Ferenc pápa is ezt teszi? Vajon megismerhető az egyház feje másfél órában?

A pápalátogatásra készülve az egyházmegyék közösségei sorra szervezik a Ferenc pápáról szóló, Egy hiteles ember (Pope Francis: A Man of His Word) című dokumentumfilm levetítését, hogy a hívek jobban megismerhessék, milyen ember az egyház jelenlegi feje és mit képvisel. Egy pápa életében hat év alatt millió tevékenység lezajlik, ennyi idő alatt a Péter-utód bőven kifejezi, hogy egyes világjelenségek mellé hogy áll, ráadásul pápai gondolkodását nem a fehér füst felszállásának pillanatától számítjuk, hiszen első focilabdájától a ráncok felfedezéséig ugyanúgy meghatározza jellemét, ideológiáját minden életszakasza, mint bárki másét. De vajon elég mindennek a nagyjábóli ecsetelésére másfél óra? Éppen ebben a kérdésben rejlik Wim Wenders filmjének ereje és hiányossága is.

Fotók: IMDb.com

Wenders nem vág rögtön a lecsóba: előbb Assisi Szent Ferencről mesél a film, felvezetve így néhány alapelvet, amelyet a jelenlegi pápa a nagy példaképétől ihletve saját pápaságának pilléreként határoz meg. Az első dél-amerikai, az első argentin, az első jezsuita, az első Ferenc nevet felvett pápa: már rögtön megelőlegeződik, hogy készüljünk fel, ez a pápa kicsit más, a dél-amerikai katolicizmus csalhatatlan jeleit magával hozó, nem megszokott egyházfő. Viccelődik, szelfizik a hívekkel és olyan őszintén, nyíltan mer beszélni az egyházban korábban tabunak számító témákról, mint előtte senki a katolikus egyházfők közül. Mesteri fogás Wenderstől, hogy Ferenc pápa látványosabb erényeit nem a háttérsztorit, a töltelékszöveget elbeszélő narrátorral mondatja ki, hanem egy-egy eseményen a pápának a hívek által feltett kérdésekből szűrhetőek le: „Miért mondtál le a fényűző pápai lakosztályról és a drága kocsiról?” – kérdezgetik a gyermekek egy találkozón a szentatyától. A film ritmikusságát éppen ezek, kis túlzással nézőpont-váltogatások adják: hol egy narrátor meséli Szent Ferenc életét, amiből a jelenlegi pápa merít, hol maga a pápa beszél közeli és szuperközeli plánban a bensőségesség érzését keltve, hol – bár ez a ritkább – a hívek mesélnek róla vagy kérdeznek tőle.

A jelentősebb, nyilvános eseményeken forgatott felvételeket kellemesen megtörnék azok a lelkileg intim pillanatok, amelyek a pápát imádkozás közben mutatják a nézőnek egy-egy szent helyen állva, mint a Nílus partja, ha ezek nem lennének túlságosan elkapkodott, a művi kameramozgással a bensőségességet felrúgó, elsietett, röpke pillanatok. Mindössze halvány felhangok a filmben, amelynek nyilvánvaló célja inkább az, hogy Ferenc pápa legfontosabb elveit közvetítse egy modern, távolról sem csak a lelki üdvösséggel és a világbékével foglalkozó egyházfőként mutatva be őt. A szegények legszegényebbje az anyaföld, hiszen kizsákmányoltuk, meggyaláztuk – mondja, és tudományos tényekkel, adatokkal támasztja alá mondanivalóját a környezetvédelem megkerülhetetlen szükségességéről, a nemek közötti egyenjogúságról és más, olyan reális problémákról, amelyek nem sokaknak elérhetetlen spirituális magasságokról, hanem a hétköznapokban lecsapódó következményekről szólnak. Minden képkocka a nagyotmondást mellőzve igyekszik arra fektetni a hangsúlyt, hogy megmutassa, Ferenc pápa miben más, mint elődei: miben bátrabb, miért emelt ki a homályból egyházi tabutémákat, mint a pedofília, miért mossa és csókolja elítéltek lábát, mit gondol a migránsválságról – bár utóbbi némileg felületesen ábrázolja a menekültekkel kapcsolatos pápai hozzáállást.

A film igyekszik olyan kényes kérdéseket is megválaszolni, helyesebben megválaszoltatni Ferenc pápával, hogy miért szenvednek a gyermekek, mekkora szabadsága van a Földön Isten teremtményeinek – Bergoglio nyitottságával itt sikerül megkedveltetnie Wendersnek az embert a pápa mögött. Pedig igen-igen hiányoznak a mozgóképből az egykori argentin papot a Szent Péter trónjáig húzó-toló élettapasztalatok. A hiteles ember hitelességét a szavai szerint élés mellett az is erősíti, ha meglátásait az általa megélt esetekkel támasztja alá. A sokgyermekes családból jött, kocsmai kidobóként is dolgozó, féltüdővel élő Jorge Mario Bergogliónak lenne mesélnivalója. De talán éppen ezért nem mesél. Egy karizmatikus pápa, az Egy hiteles ember pápája ugyanis nem az emberek szánakozására építi érveit. Életútja azonban van annyira tartalmas, sokatmondó és szórakoztató, hogy egy következő dokumentumfilmből ne maradjon ki.

Ferenc pápa: Egy hiteles ember/Pope Francis: A Man of His Word. Rendező: Wim Wenders, 2018.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here