Minden elmúlik, csak Isten marad

0
522
Fotó: Józsa János

Ebben az időszakban tanuljunk meg igazán imádkozni – kérte híveitől a hamvazószerdán bemutatott szentmise szentbeszédében Schönberger Jenő püspök.

Hamvazószerdával megkezdődött a húsvétot megelőző negyven napos felkészülési idő, a nagyböjt. Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök március 6-án, reggel kilenc órától mutatott be szentmisét a Szatmári Székesegyházban, amelynek homíliájában a nagyböjtöt kegyelmi időnek nevezte: „A kegyelem ajándékot jelent, és minden kegyelem Istentől jött ajándék. Ez a nagyböjti negyven nap is Isten ajándéka minden keresztény ember számára. Isten a liturgián keresztül elénk tárja azt az utat, amit az ő egyszülött Fia értünk, szeretetből végigjárt. Sokan úgy gondolják, a nagyböjt szenvedés, lemondás és szomorúság. De Isten örömre teremtett bennünket és amit az Egyház hirdet, örömhír. Innen merítünk erőt elviselni a nehézségeket, a szenvedést, mindazt, ami még ránk vár. Hiszen Krisztus nyomában járunk.”

Fotók: Józsa János

A főpásztor kiemelte, hamvazószerdával minden keresztény felhívást kap a megtérésre: „Forduljunk Isten felé! Ebben az időszakban tanuljunk meg igazán imádkozni. Az imádság, számunkra váljék Istennel való igazi találkozássá. A böjtölés pedig ne szenvedés legyen, hanem segítsen abban, hogy jobban Istenre tudjunk figyelni. Lássuk meg Krisztust a rászorulókban is. Ő ma is szenved, ma is kér minket. Az Isten felé fordulásunkból nőjön ki az imádság, a böjt és a felebaráti szeretet gyakorlása.”

Hamvazószerda liturgiájának része a hamvazkodás. Ebben a mozzanatban a hívek a pap elé járulnak. Ő, a tavaly virágvasárnap megáldott barkák hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben azt mondja: ember, emlékezz, por vagy és porrá leszel. A püspök, szentbeszédében emelte ki a jelképes cselekedet üzenetét: „Minden álmunk, minden megvalósított munkánk velünk együtt eltűnik. De a szeretet megmarad és Isten kezében a por lélekkel telik meg. Így lesz az elmúlásból örök élet és feltámadás. Minden elmúlik, csak Isten marad és az, aki Istenben marad.”

Józsa János