„Járjunk együtt …!”

A 2019. május 31–június 2-re tervezett pápalátogatás logóján ez áll románul: „Să mergem împreună!” Eredetileg olaszul fogalmazták meg: „Camminiamo insieme!” A választott mottó szépen tükrözi Ferenc szentatya teológiájának egyik gyakran visszatérő gondolatát. A Szent Péter-bazilika erkélyéről az új pápa fogadására összesereglett sokasághoz intézett rövid beszédében háromszor használja a „cammino” olasz szót, amit a Magyar Kurír „úttal” fordított. Az első jezsuita pápa az egyházat a II. vatikáni zsinat tanításának megfelelően Isten zarándok, vándorló népének tekinti (Gaudium et spes, 45.). Ez a kulcsszó gyakran visszatér a pápa beszédeiben és írásaiban, magyarul pedig a szövegösszefüggésnek megfelelően más és más fogalmakkal fordítják.

Fordítani – pontosan és szépen – állandó kihívás. Lelkes munkacsoport alakult ki olyanokból, akik jártasak az egyházi nyelvezetben, tudnak olaszul, románul és magyarul. Már az előkészületek kezdetén több fordítási lehetőség felmerült. Mindegyik megfelel tartalmilag, ám figyelembe kellett venni a magyar egyházi nyelvezetet is. Az egyik jó fordítási javaslat ez volt: „Haladjunk együtt!” Ha a magyar fülekben – itt főleg a középkorú és idősebb generációkra gondolok – nem okozna áthallást a már lassan harminc éve letűnt „aranykorszak” szlogenjeivel, és nem kötődne egyházon belüli ideológiai szókincshez, ez volna a legalkalmasabb fordítás. A lelki életben is lehet és kell is haladni. A magyar szentírásfordításokban azonban egyáltalán nem találkozunk a „haladni” szóval. Az olasz szentírásfordítások gyakran használják a camminare igét (vö. Iz 2,5; 59,10; Róm 8,4 stb.) A késői latinban az utat „camminus”-nak, spanyolul a camino-nak mondják. Egyik olaszul beszélő tanártársam a „zarándokolni” igét is javasolta. Ez is alkalmas fordítás lenne, annak ellenére, hogy leszűkíti az értelmet egy jól meghatározott vallásos cselekedetre, a zarándoklatra. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Santiago da Compostella-ba irányuló zarándoklatokat egyszerűen „El camino”-nak szokás nevezni akár más nyelveken is.

Az első ideiglenes fordítás a „Menjünk együtt!” lett, amit néhány napra rá átcseréltünk a „Járjunk együtt!”-re. Az első fordítással szemben az a kifogás fogalmazódott meg, hogy a menni ige túlságosan konkrét ahhoz, hogy ne kapjon valami közelebbi meghatározást, szinte kötelezően kéri magyarul a hová konkretizálását, hiszen számtalan negatív „irány” is társulhat hozzá: pl. tönkre megyünk stb.

A harmadik fordításjavaslat a „Járjunk együtt!” volt. Tanácsért két olyan magyarországi teológus paphoz fordultunk, akik már számtalanszor fordítottak beszédeket és írásokat Ferenc pápától. Ők a harmadik fordítást javasolták, azzal együtt, hogy az „együtt járás” a fiatal szerelmesekre jellemző kifejezés. Ez a harmadik fordítás felidézi a búcsújárást, azaz a zarándoklatot is. A magyar szentírásfordításokban gyakran előforduló ige. Nem utolsó sorban hadd idézzük fel, hogy Isten szolgája, Márton Áron püspök a magyar nyelvű szentmise bevezetésekor a „Menjetek békével!” elbocsátó szavak helyett a „Járjatok békével!” felszólítás használatát szorgalmazta.

Remélem, nemcsak a fordítási folyamat bonyolultságát, kihívásait sikerült szemléltetnem, hanem az olvasó mélyebben megérti a pápalátogatás mottójának sokszínű jelentését.

Oláh Zoltán