El nem hagyom semmiféle bajában

0
1704
Forrás: A nagyváradi egyházmegye hírportálja

A Házasság hete rendezvénysorozat közel két évtizede Angliából indult el, amely minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. Nagyváradon is elmélyítették egymás iránti szeretetüket a házastársak.

Mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Erdélyben 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.

Az idei rendezvénysorozathoz két programmal kapcsolódott be a nagyváradi Szent László római katolikus plébánia. Szombaton, február 16-án este házasok vacsoráját szervezték meg a Posticum Kulturális Központban, „Szerelem íze – tápláld a kapcsolatodat” mottóval. Ezzel a jelmondattal nyitottak új éttermet rövid időre a szervezők, ahol kapcsolatépítő fogásokat kínáltak a résztvevőknek. Egy háromfogásos vacsora keretén belül közös élményeket főztek ki, a házaspárok egy képzeletbeli időutazáson vettek részt – írja a nagyváradi egyházmegye hírportálja.

Fotók: A nagyváradi egyházmegye hírportálja

Vasárnap a nagyváradi Szent László plébániatemplomban a délelőtti szentmise közös megünneplése után a házaspárok megújították fogadalmukat és áldásban részesültek. Az alábbiakban a rendezvénysorozat résztvevőinek élményeiből szemezgetünk:

A jó Isten áldásait és társunk szeretetét tapasztalhattuk február 16-án és 17-én, a Házasság Hete rendezvénysorozat keretén belül. Egy gyertyafényes vacsora mellett a „szerelem ízét” kóstolhattuk, lehetőségünk volt a mindennapok forgatagából kicsit kilépni, megállni és újból a társunk szemében meglátni az olykor elfeledett első szerelem pillanatait. A meglepetések és feladatok során újból kimondhattuk egymásnak azokat a szavakat, amelyekre nem mindig figyelünk, pedig oly fontos megvallanunk, hogy „fontos vagy nekem”, hogy „szebb veled az életem”, „szeretlek…”.

Kiss Albert rámutatott a békesség útjára is, ahol a kérem, a köszönöm és a bocsánat nem hiányozhat, ha békességben szeretnénk élni. A szervezők által előkészített és vezetett este segített egymásra hangolódni és mélyíteni kapcsolatunkat. A háromfogásos kapcsolatépítő vacsora végén jobban érezhettük egymás szeretetét, szerelmét.

Pék Sándor atya a prédikációban az igazi boldogságról beszélt, hogy akkor lehetünk igazán boldogok, ha életünket, házasságunkat teljesen Istenre bízzuk, mert az igazi boldogság Istenben gyökerezik. A szentmise végén házassági fogadalmunkat is megújíthattuk, emlékeztetve önmagunkat és társunkat, hogy „Őt szeretem és el nem hagyom semmiféle bajában”.

Hála van a szívünkben Pék Sándor atyáért is, aki mint a jó Pásztor, gondot visel ránk, köszönjük neki, hogy nem hagy magunkra és számíthatunk rá! Szeretnénk, ha egyre több házaspár megtapasztalná, hogy érdemes harcolni, dolgozni, minőségi időt tölteni Isten szeretetében párjával, mert igazán csak Istenben: „ketten hármasban” lehet egy házasság igazán boldog.

(Illés Zsolt és Izabella)

A vasárnapi szentmise kezdetén Pék Sándor atya arra hívott bennünket, hogy tegyük fel a kérdést: mit jelent számomra a boldogság, boldog vagyok-e? Egyszerűnek tűnő kérdés, amelyre hirtelen sok-sok válasz fogalmazódik meg. Végül letisztulnak a gondolatok, és megmarad az, ami minden válasz alapja: a hála. Igen, úgy érzem ez boldogságom forrása. Hálás vagyok mindazokért és mindazért, ami számomra megadatott. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek terveim, vágyaim, kéréseim… Legfőbb kérésem az, hogy a Jóisten segítsen felismerni, mi az, ami az Ő tervével, szándékával egyezik. Ez a bizalom ad erőt a továbblépéshez.

Ma, amikor az oltár előtt megújítottuk házassági fogadalmunkat, felvillantak a képek, amikor először találkoztam férjemmel. Akkor – szinte gyermekként – ez a találkozás volt maga a boldogság. Most, 40 év távlatából, az együtt megélt idő tapasztalatából elmondhatom, hogy boldog vagyok, hálás vagyok Istennek a férjemért, a családomért, a közösségért, amelynek tagja lehetek. Ezek a kapcsolatok erősítenek a mindennapokban. Köszönet a mai napfényes vasárnapért, a szervezésért, az ajándékokért!


 (Voiticsek Ilona )