Több mint ezer fiatal keresztény vett részt az Ifjúsági Világtalálkozó budapesti kísérőrendezvényén, az Elek Gyula Sportarénában megszervezett Panama-napon január 26-án. A rendezvény mottója „Íme, itt vagyok” meghívást jelentett a résztvevők számára, hogy ki tudják mondani az igent életük minden napján, azt az igent, amire Ferenc pápa is buzdította Panamában a fiatalokat az imavirrasztás alkalmával.
Zenével, tánccal, pódiumbeszélgetéssel
A Boanergész zenekar és a 4 Akkord Show Kórus akkordjai fogadták az arénába érkező fiatalokat. A résztvevőket Palánki Ferenc megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ifjúsági referense köszöntötte. A találkozó első részében a budapesti fiatalok megtekintették azt a videós összeállítást, amely a panamai találkozón résztvevő magyar csapat élményeit mutatta be – olvasható a nagyváradi egyházmegye hírportálján. A rendezvény második részében Kocsis Fülöp érsek-metropolita tartott katekézist. A Shalom Közösség Budapestre hozta a karibi hangulatot, dicsőítő táncot tanított a résztvevőknek. Ezt követően Lídia Lelle és Pindroch Csaba tanúságtételei hangzottak el. A délután programja pódiumbeszélgetést tartalmazott, a három jelenlevő püspökhöz intézték kérdéseiket a fiatalok, ezekre igyekezett Veres András, Kocsis Fülöp és Palánki Ferenc válaszolni.
A szentmise – amelyen részt vett Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök is – főcelebránsa Veres András győri püspök, az MKPK elnöke volt. A szentmisét követő szentségimádást a Nyolc Boldogság Közösség nővérei vezették.
A Nagyváradi Egyházmegyét egy huszonöt fős csoport képviselte a budapesti találkozón, Vass Csaba lazarista atya vezetésével, Módi Blanka vincés nővér kíséretében. Az alábbiakban a résztvevő fiatalok beszámolói, tanúságtételei olvashatóak.
Összetalálkozó tekintetek, erős öröm
„Talán nem nagy túlzás, ha azt állítom, a hétvégi ifjúsági találkozó egy felejthetetlen élmény. Nagy ereje volt az egyszerű, őszinte tanúságtételeknek, a nővérek buzdító, Istent dicsőítő énekeinek. Ilyen alkalmakon a legkisebb dolgok is nagy hatást tudnak gyakorolni az ember lelkére, mint például egy vidáman éneklő, táncoló fiatal, akivel az ember tekintete összetalálkozik és eltölti az erős öröm. Vagy valakinek a látványa, akit megérintett a szentbeszéd. A szentségimádás során az ember lelke felujjongott, majd zokogásban tört ki. Hát mi ez, ha nem a valóságos Isten?»Ragyogjon hát fel a szívünkben a fény! Hirdessük boldogan: Jézus él!«” – osztotta meg élményeit Naphegyi Zsuzsanna.
„A találkozó csodálatos volt. Már a buszon az ismerkedések alatt nagyon jól éreztem magam. Sokat nevettünk, beszélgettünk. Legszebb és legjobb, legfelemelőbb élményem a találkozón a szentségimádás volt. Gyönyörű énekek, meghitt légkör, Jézus jelenléte. Igazán megható volt. Megragadott: »Ott van Jézus, a szeretet, ami a legfontosabb dolog a világon.«” – mondta el Mátyás Edwin.
„Szerintem a találkozó mottója, az Íme itt vagyok! meg tudott valósulni mindenki szívében. A különböző programok illetve tanúságtételek fogtak meg engem igazán. Mindig jó érzés azt hallgatni, hogy valaki saját története alapján dicsőíti az Atyát. Hiszem, hogy a Kocsis Fülöp görög-katolikus püspök által elhangzott mondatok mindenki szívébe belopakodtak, úgy mint minden beszéd, ami segített nekem, és másoknak is most igent mondani. Viszont a szentségimádás volt a Panama-nap fénypontja. A zenei szolgálat gyönyörű volt, így még jobban tudtunk figyelni az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusra, s megtapasztalhattuk szívünkben is csodás erejét. Maradandó élmény volt elmenni és együtt ünnepelni!” – vallja Krisztik Réka.
Ne halogassunk, mert elhal az elhívás
„Nem tudtam elképzelni, hogy milyen programok lesznek, egyáltalán nem erre számítottam. De az előadások fantasztikusak voltak. Nem tudom leírni, hogy mit lehet ilyenkor érezni és sajnos nem tudom megfogalmazni azt se, hogy mi ragadott meg a legjobban ezen a napon, mert számomra az egész nap egy csoda volt!” – osztotta meg gondolatait Rejtő Dóra.
Majoros András számára a nap fénypontja a szentségimádás és a tanúságtételek voltak, no meg a tánc is. „Egyszerűen jó volt ott lenni” – mondta. Tőzsér Marc is gazdag, szép élményekkel tért haza.
„Nagyon tetszett a tanítás, amit a püspök atya tartott. Az a mondat, hogy itt vagyok, most vagyok itt, bármilyen nehézségbe is ütközök, és ne halogassam a dolgokat, mert lassan elhal az elhívás. Továbbá nagyon tetszettek a tanúságtételek is. A lány tanúságtétele azért fogott meg jobban, mivel, amíg beszélt végig sugárzott belőle, hogy nem csak mondja a dolgokat, hanem tényleg hisz is benne, hisz Istenben, szereti Máriát. Az is tetszett, hogy nem csak arról beszélt, milyen jó, amikor Isten eltölt a szeretetével, hanem azt is felvállalta, hogy igenis vannak pillanatok, amikor Istent hibáztatjuk a minket érő problémák miatt. Bár mi keresztények vagyunk, ez nem jelenti azt, hogy hibátlanok és szentek vagyunk. Megfogott a színész tanúságtétele is: hogyha valami rossz történik velünk, az nem biztos, hogy büntetés. Lehet áldás, és így véd meg minket Isten a problémáktól. Nagyon tetszett a zenekar, a kórus, a himnusz. Fantasztikus volt a Szentségimádás, a sötétben égő kis mécsesekkel. Bár az énekeket kivetíthették volna” – elevenítette fel tapasztalatait, élményeit Onodi Katalin.
