Szent Mihály főangyal ünnepének estéjén tartotta tanévnyitóját a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről Nevezett Szeminárium. A Szentlélek-hívás után András István, a szeminárium rektora köszöntötte a jelenlévőket. Az elöljárók, tanárok és kispapok mellett az évnyitó ünnepségen jelen volt Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök és Vik János, a BBTE Római Katolikus Teológia karának dékánja.
A rektor köszöntötte a szemináriumi közösségben az új prefektust, Obermájer Ervint, aki bemutatta a papnevelő intézet hat új növendékét, akik mindannyian a Gyulafehérvári Főegyházmegye kispapjai. A prefektus mellett a tanári kar új tagja Farkas Ervin kisszemináriumi prefektus is, aki a román nyelv tanítását végzi az év során.
Az újonnan érkezők bemutatása után Vik János dékán köszöntötte az ünneplőket. „A kutyát és a papot a szájáért tartják!” – idézte a népi mondást, amely véleménye szerint igazságot is hordoz. Feltette a kérdést, hogy mi értelme művelni ma hittudományt? Válaszában kifejtette, hogy mindamellett, hogy a papszentelés feltétele a teológia művelése, fontos, hogy a papságra készülők ne csak „papoljanak”, avagy kioktassanak, mondanivaló nélkül beszéljenek, hanem a jó emberismerő kutyához hasonlóan megtanuljanak figyelni, hallgatni. Hangsúlyozta, hogy a papságra készülők célja nem a népszerűség, hanem az, hogy emberközeliek legyenek. A teológia tanulása a figyelmes hallgatásra képezze a kispapokat, hogy majd a rájuk bízottak merjenek elindulni, megkeresni saját személyes válaszukat életük nagy kérdéseire. Ábrahám alakját idézte a növendékek elé, aki az ígéret után indult útnak. Mindannyiunknak küldetése van a világban, hogy azt alakítsuk, szebbé tegyük. Utunknak célja, hogy megérkezzünk Istenhez, aki mindig nagyobb a mi félelmeinknél, a szenvedéseknél, amik ránk várnak – fejtette ki a dékán.
András István rektor ünnepi beszédét Isten Szolgája Márton Áron püspöktől vett idézettel kezdte. Áron püspök úgy látta, hogy korát „elképesztő középszerűség” jellemzi, és a rektor szerint az évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gondolat ma is érvényes. Mint elmondta, a szeminárium célja, hogy a papságra készülőket kiemelje a középszerűségből, és hogy ez megvalósuljon, három szempontot sorolt fel. Az első a felelősségtudat megerősítése, hogy amit a személyre rábíznak, azt vállalja és teljes szívvel tegyen érte. Azáltal, hogy Isten kiválasztja a szolgálatára készülőket, jelzi azt is, hogy képes a rábízott feladatra. Felelősek vagyunk a ránk bízott munkáért a falakon belül is, azokon kívül is – hangsúlyozta az elöljáró. A második szempont az állandó önképzés, hogy a kispapok érlelődjenek, felkészüljenek a rájuk váró munkára, és ezt az idő jó felhasználásával lehet elérni. Harmadik szempontként aláhúzta, hogy Krisztus nem ígér kényelmes életet. Együtt készülni a munkára nem könnyű, éppen ezért fontos, hogy az egy évvel ezelőtt megfogalmazott cél, hogy a szemináriumi közösséget a családiasság és a bizalom légköre jellemezze, idén is szem előtt legyen, de ezt mélyebbre ásva kell művelni. Mindannyian értékesek vagyunk, de egyben különbözőek is, és a különbözőségek erősítsék „a családot”, hogy sajátos erősséggé tudjon válni. Van, amit csak te tudsz elvégezni, ezért hívott meg Isten – fogalmazta meg a rektor.
Jakubinyi György érsek beszédében a lelkigyakorlathoz hasonlította a szemináriumi időszakot, amely lényege, hogy teljes egészével lépj be, maradj egyedül, de ne úgy, hogy elzárkózz, hanem éld meg azt közösségben, de semmi se kerüljön közéd és Isten közé. Legyenek a szemináriumi évek a megújulás ideje, hogy közelebb jussunk a célhoz, a szolgálati papsághoz – fejtette ki a főpásztor.
A tanévnyitó ünnepséget közös esti ima zárta. A szeminárium diákjai számára a tanévnyitó estéjén elkezdődött a tanévkezdő lelkigyakorlat, amelyet Kiss Endre, a szeminárium spirituális tart.
