Szent István királyunkat ünnepelték Hargitafürdőn

Államalapító Szent István királyunkat, az erdélyi főegyházmegye alapítóját ünnepelték augusztus 19-én, vasárnap Hargitafürdőn. A pálos szerzetesek meghívására a búcsús szentmisén a szentbeszédet Urbán Erik OFM, a csíksomlyói kegyhely igazgatója tartotta. Az ünnepen jelen volt Csóka János pálos tartományfőnök és a Szent Korona Lovagrend tagjai.

Elmélkedésében Erik atya elmondta:

„Szent István nem várt ölbe tett kézzel, hanem nekifeszült a kihívásoknak és életét, de nemcsak a sajátját, hanem házát, hazáját merte a sziklára építeni bölcs emberként. Elkötelezte magát és szövetséget kötött a Jóistennel, emellett kitartott királysága minden napján.” Kitért arra, hogy a hittel élő ember boldogabb, kiegyensúlyozottabb, könnyebben átlépi a problémákat, szociálisabb, odafigyelőbb, a másik javát akarja és keresi. Majd azt fejtette ki, hogy egy nemzethez való odatartozás meghatározza helyünket a világban, bizonyságot és önbizalmat ad számunkra. Elmondta, hogy a magyar nemzet tizenhét szentet adott az egyháznak, Nobel-díjasokat és világhírű kutatókat.

Ugyanakkor a család fontosságára hívta fel a figyelmet: „a család olyan alap, amelyben az emberi élethez nélkülözhetetlen szeretetet, gondoskodást és a nemzeti hovatartozásunkat megkapjuk”.  Hangsúlyozta: „Kellenek a felszabadult, tisztán látó emberek, akik az összefüggéseket látják, szeretnek és a közösségnek az igazi javát akarják.” Kérte, hogy „legyen bátorságunk egymás számára jó családapa lenni, bölcs emberekké válni, akik kellő időben elő tudjuk hozni kincseinkből, a régit és az újat. Állandóság és változás, megőrzés és megújulás, önmagunkba zárkózás és találkozás. Szükség van mindkettőre hiszen az állandóság biztonságot ad, a megújulás nyitottá tesz az újra, ösztönöz a megoldások keresésére, a kihívások elfogadására. E kettős magatartás között fogjuk elérni földi életünknek a teljességét és a mennyei koronát.” Majd így fejezte be a szentbeszédét: „Nagyon találó a tegnap este bemutatott Csíksomlyói passió zárómondata: »az apró madarak bármilyen veszedelemkor is biztonságban érezhetik magukat a rájuk leselkedő nagy madár előtt, ha tövisek közé bújhatnak.« Ezért mi is rakjunk fészket a mi Urunk Jézus Krisztus töviskoronájában és éljünk úgy, hogy bármilyen veszedelem idején és bármilyen kísértés ér bennünket megmaradhassunk.”